Az engedelmesség legegyszerűbb formája, ha gyermekünk betartja a szülők által felállított szabályokat. Nem létezik egészséges család a tekintély tisztelete nélkül.

Gyermekünk ugyanis, ha nem tartja be az általunk meghatározott szabályokat, később például képtelen lesz beilleszkedni munkahelyén, mert állandóan lázongni fog főnöke és egyáltalán bármilyen hatalom ellen.

Jól működő családok gyermekeik érdekében állítják fel szabályrendszerüket. A szeretet és törődés valamint a szabályok megszegésének következményeitől való félelem ösztönzőleg hat az engedelmességre.

Az engedelmességet azonban tanulni kell. Nem velünk született. Minden gyermek megpróbálja a szabályokat kitologatni. (Gondoljunk csak a 2-3 éves gyermek dackorszakára, majd később a kamaszkorra.) Azonban, ha gyermekünket biztosítjuk feltétel nélküli szeretetünkről, könnyebben meg tudjuk őt tanítani az engedelmességre, arra hogy az engedetlen viselkedés következményekkel jár.

Az engedelmességre tanítás 3 lépése:

1.Szabályok megállapítása
Ilyen szabály lehet például, hogy nem labdázunk a lakásban vagy mindenki lekapcsolja a villanyt maga után vagy evés után mindenki beteszi a piszkos edényt a mosogatóba stb.
(Lényege, hogy jól gondoljuk át szükség van-e rá, közösen beszéljük meg azokat, legyen továbbá mindenki számára egyértelmű és betartható.)

2. Szabályok értékelése
Ha szeretnénk, hogy gyermekeink kötelességtudó felnőttekké váljanak, engedelmességre kell őket tanítanunk már gyermekkorukban. Ehhez pedig szükséges, hogy a szabályok be nem tartásának következményei legyenek. Például, ha gyermekünk betöri a szomszéd ablakát, zsebpénzéből kelljen azt kifizetnie a szomszédnak, természetesen miután ő személyesen bocsánatot kért. Ezáltal megtanulja, hogy vállalja tetteinek következményeit, az értékek megóvását (ablaküveg) és legközelebb – remélhetőleg - nem fog a szomszéd ablaka alatt focizni. A fegyelmezést célszerű mindig a helytelen viselkedéshez kapcsolni. Az előző esetben sok szülő számára egyszerűbb lett volna egy hatalmas pofont lekeverni. De ez nem vezet eredményre. Abban az esetben ugyanis nem vesszük a fáradtságot, hogy gyermekünket a jóra tanítsuk, mindössze dühünket vezetjük le gyermekünkön.

3. Következmények következetes betartása
Ha a szülő egyik nap szigorú és következetes, de a következő nap már túl fáradt ehhez, gyermekei következetlenekké és fegyelmezetlenekké válnak. A tartalékenergiákból kell ilyenkor erőt meríteni ahhoz, hogy szeretettel, de határozottan reagáljunk az eseményekre. Ha a következményeket előre megállapítottuk, akkor ez meg fog óvni minket attól, hogy pillanatnyi érzelmi állapotunk vezéreljen bennünket és esetleg túl csekély vagy értelmetlenül nagy büntetést szabjunk ki gyermekünk részére. Továbbá a kiabálásokat és a testi fenyítést is könnyebben el tudjuk kerülni. Például a reggeli ágyazás elmaradását büntethetjük a délutáni tévénézés elmaradásával. (Természetesen mindig életkorhoz kell igazítani a fenyítéseket.) Lényeg a kedves, ám határozott hozzáállás!
A szülők határozottsága, pedig tiszteletet a gyermekekben.

(Forrás: Garry Chapman: Családi öszhangzattan)