A kedvesemmel másfél éve költöztünk össze, együtt bérelünk lakást. Nagyon szeretem őt, és azt terveztük, ha minden jól megy, a nyár végén összeházasodunk. De most olyasmi történt, ami talán a kapcsolatunkat is összetöri.

Az utóbbi kilenc hónapban nem találtam állást magamnak. Harmincnégy éves vagyok, egyetemi diplomám van és két felsőfokú nyelvvizsgám, de még csak nem is válaszoltak a cégek az önéletrajzaimra. Most én is megtudtam, milyen szörnyű érzés az, amikor az ember egyszerűen, mintha kiszorulna a társadalomból.

 Azt tapasztaltam, hogy minden, amit elértem, amit tudok, értéktelen, nem kell senkinek. Innen is azt üzenném a különböző cégeknek, akik állást hirdetnek meg a neten, hogy legalább egy „köszönjük, nincs önre szükségünk” választ küldjenek, mert ez a „nincs válasz” – válasz rettentő kegyetlen.

Fél évig a kedvesem tartott el

A kedvesem, Gyuri, mindvégig kitartott mellettem és bíztatott. Az utóbbi hat hónapban már minden pénzem elfogyott, így neki kellett eltartania engem is, és az albérletet, rezsit is egyedül fizette, ami engem nagyon zavart. De ő azt mondta, ne törődjek vele, egy kapcsolat ugyanis arról szól, hogy segítjük egymást mindenben, és egyszer fent, másszor lent, és talán ő is kerül még olyan helyzetbe, hogy rám lesz szorulva.

Én mindig elmondtam, hogy ahogy tudom, megadom a pénzt, amit rám költött, és mindenképp meghálálom, hogy ilyen türelmes volt, mert hiszen nem vagyunk házasok, hogy el kellene tartanunk egymást.

Hát, ez a hála dolog, most úgy tűnik, elmarad. Az történt, hogy a cégnél, ahol Gyuri dolgozott, hat héttel ezelőtt üresedés lett. Ő persze azonnal rám gondolt, és anélkül, hogy szólt volna nekem, bevitte az önéletrajzomat a főnökségnek. Azért nem szólt nekem, mert nem akarta, hogy feleslegesen reménykedjek, és újra csak csalódjak.

Szóval bevitte, és láss csodát, a főnökség behívott egy interjúra. Egész éjjel nem aludtam a nagy nap előtt, annyira akartam, hogy sikerüljön. Most már nem csak az volt a tét, hogy állásom legyen, hanem az is, hogy Gyuri büszke lehessen rám. Az éjszaka kitanultam mindent a cégről, amit csak lehetett, kutakodtam a neten, felmértem a hasonló piacot, hogy beszélni és kérdezni tudjak, és hogy elbűvöljem őket. Hát, sikerült.

Együtt élünk, együtt dolgozunk

Felvettek, méghozzá Gyurival azonos beosztásba. Nagyon izgatottak voltunk, és nagyon boldogok. Gyuri mindenben segített, elmagyarázta, mit, hogyan szoktak csinálni, megmutatta, hol találok információkat az üzleti partnereinkről, stb. Otthon is rengeteget beszéltünk a cégről, és olyan lelkesek lettünk, mint még soha.

Elkezdtük az esküvőt is tervezni, kitaláltuk a helyszínt, összeírtuk, kiket hívnánk meg, szóval olyan gyönyörű lett minden. Kettőnk fizetéséből, ha ügyesek vagyunk, talán nászutat is tervezhetünk őszre, gondoltuk, de akkor beütött a krach.

Forrás: kiskegyed.hu