A neten megismerkedtem egy elvált férfival. Már a levelezés közben feltűnt, milyen jól összepasszolunk, reggelente azon kaptam magam, hogy szinte még ki sem nyitottam a szemem, máris a géphez rohanok, írt-e nekem újabb levelet.

Kéthétnyi levelezés után végre személyesen is találkoztunk. Azért csak két hét után, mert nem ért rá, azt mondta, túl sok dolog gyűlt össze a munkájával kapcsolatban. A belvárosban, egy kis kávézóban találkoztunk, és ahogy megláttam, megdobbant a szívem. Olyan volt, mintha ezer éve ismerném, mintha mindig is közünk lett volna egymáshoz.


Elmesélte, hogy építészként dolgozik, és most hirtelen túl sok határidős munkája gyűlt össze, ezért nem ért rá, de már ő is nagyon várta a találkozást, és… És nem csalódott, mert lenyűgözőnek talál.
Én is láttam a szemében, meg ahogy rám mosolygott, hogy tetszem neki.

Őrült exek

Már az első alkalommal átbeszélgettük az éjszakát. Elmondtam, hogy nemrég végeztem a főiskolán, és divattervezőként szeretnék elhelyezkedni, miközben minden vágyam, hogy a saját szalonomat is megnyissam. Álmélkodva hallgatott, azt mondta, sosem ismert még személyesen művészt, és hogy nagyon kíváncsi a munkáimra, terveimre.

Nevettünk, mert megállapítottuk, hogy voltaképpen ugyanazt csináljuk, csak ő házakat tervez, én meg ruhákat. Elmondtam azt is, hogy volt egy hosszabb kapcsolatom, aminek két éve lett vége, de azóta se vagyok nyugodt, mert a srác a mai napig nem hagy békén. Néha megles, amikor éjszaka megyek haza, vagy megvár anyámék háza előtt, mert tudja, hogy minden pénteken felugrom hozzájuk.

Anyámék öregek és betegek, mert én nagyon késői gyerek vagyok, így nem számíthatok a védelmükre, tehát mindig félek, amikor elindulok tőlük hazafelé. Zsigmond, mert így hívják az exemet, van, hogy csak némán követ, de van, hogy megállít, és veszekszik velem, ordibál, lökdös, csúnya szavakkal illet, és követeli, hogy menjek vissza hozzá.

Szavaimat hallgatva Péter elgondolkozott, majd azt mondta, fura, hogy bizonyos emberekről nem is sejtjük, míg velük élünk, hogy mi lakozik bennük, és a távolba meredt. 

Forrás: kiskegyed.hu