Az étkezés utáni vércukorszint -  Gyógyszeres kezelés
A cukorbetegség (diabetes mellitus) korunk egyik népbetegsége – a magas vérnyomás és a degeneratív ízületi betegségek mellett az előrejelzések szerint a következő évtizedekben földünkön a leggyakoribb betegségek egyikévé fog válni. A meghatározó keringési szövődmények előfordulásának és a halálozás érzékeny előrejelzője a vércukorszint étkezést követő emelkedése.

A betegek meghatározó többségét az ún. 2-es típusú cukorbetegek alkotják. E – korábban időskorinak is nevezett – betegség egyik fő jellemzője, hogy a betegek többségénél a kórkép felnőttkorban kezdődik, és a beteg általában sokáig, évtizedeken át nem szorul inzulinkezelésre. Ugyanakkor egyre gyakoribb a gyermekkorban vagy serdülőkorban megjelenő 2-es típusú cukorbetegség. Az elmúlt években közölt, nagy betegszámot felölelő vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a 2-es típusú diabetes mellitus prognózisa ugyanolyan kedvezőtlen, mint a szívinfarktusé.

Az infarktus sok egyéb jellemzője mellett látványos betegség: a beteget rohamkocsi szállítja az intenzív osztályra, így a betegben a kórkép súlyossága egyértelműen tudatosul. Ezáltal képes lehet arra, hogy a továbbiakban jobban megfogadja az orvosi tanácsokat, betartsa a diétát.
Ugyanakkor a "néma gyilkosnak" is nevezett 2-es típusú cukorbetegség mind a klinikai diagnózist megelőző több éves periódusban, mind pedig az azt követő hosszú éveken át az esetek többségében teljesen tünetmentes, így sem az orvosok, sem a betegek gyakran nem fordítanak rá kellő figyelmet.

Az étkezés utáni vércukorszint

A cukorbetegek meghatározó többsége keringési betegségben hal meg, ezen belül a legnagyobb számban koszorúér-betegség, kisebb mértékben pedig agyi érbetegség és alsóvégtagi verőérbetegség következtében. A 2-es típusú diabéteszt napjainkban jogosan tartjuk valójában kardiológiai betegségnek.

A betegek életkilátásait alapvetően a szív- és érrendszeri szövődmények határozzák meg, ezek előfordulása és prognózisa egyaránt összefüggést mutat a vércukorszint alakulásával. Számos nagy, sok ezer beteg hosszú távú megfigyelését felölelő nemzetközi vizsgálat bizonyította, hogy a cukorbetegek esetében a meghatározó keringési szövődmények előfordulásának és halálozásának egyaránt érzékenyebb előrejelzője a vércukor étkezést követő emelkedése, míg az éhomi vércukorszint emelkedése úgy tűnik, hogy kisebb jelentőséggel bír.

Voltaképpen a tudományos megfigyelések megerősítik gyakorlati klinikai tapasztalatainkat. A betegek esetében a reggeli vérvétel történik éhgyomorra, ezt követően a beteg reggelizik, és általában a kapott orvosi javaslatnak megfelelően két és fél óránként étkezik. Valójában tehát a nap során soha többé nem lesz éhgyomorra. Ily módon logikusnak tűnik, hogy az éhomi vércukor-emelkedés mértéke prognosztikailag kisebb jelentőséggel bír és sokkal inkább az határozza meg a szövődmények kialakulását, hogy milyen mértékű az étkezést követő vércukor-emelkedés.

Egy Németországban végzett tanulmányban 1139 frissen felfedezett 2-es típusú cukorbeteg sorsát 11 éven keresztül követték. A 36-45 éves betegek körében a halálozás kockázata az átlagpopulációhoz képest férfiakban ötszörösnek, nőkben hétszeresnek bizonyult. Mind az összhalálozás, mind pedig a szívinfarktus mint vezető halálok előfordulása szempontjából az étkezést követő vércukorszint-emelkedés mértéke bizonyult meghatározó előrejelző tényezőnek, az éhomi vércukor-emelkedés esetében hasonló kapcsolat nem volt kimutatható.

Gyógyszeres kezelés

Az étkezést követő kóros mértékű vércukorszint-emelkedés gyógyszeresen befolyásolható a szénhidrátok lebomlásának lassításával. A legfontosabb következmény a szénhidrátok elhúzódó felszívódása, a fő hatás ennek megfelelően az étkezést követő vércukorszint-emelkedés csökkentése. Ennek következtében a vércukorszint ingadozásai csökkennek, a görbe egyenletesebbé válik, illetve a kóros vérzsírszintet (koleszterin, LDL-koleszterin és triglicerid) is csökkenthet.

A diabéteszes szövődmények kialakulásának folyamatában kutatási adatok szerint szerepet játszanak a véralvadásban bekövetkező változások; a diabétesz valójában trombogén (fokozott vérrögképződés veszélyével járó) állapotnak felel meg. A véralvadási paraméterek aktivációja összefügg az étkezést követő vércukorszint-emelkedés mértékével, és e változások egy átlagos étkezést követően is létrejönnek. Az étkezést követő vércukor-emelkedés mérséklésével párhuzamosan csökken a véralvadási rendszer kóros mértékű aktivációja is, ily módon a megfelelő kezelés szerepet játszhat a diabéteszes érszövődmények progressziójának lassításában is.

A gyógyszeres beavatkozás nem csak a 2-es típusú betegség kezelésére, de megelőzésére, késleltetésére is alkalmas lehet a csökkent glukóztoleranciában szenvedő betegekben (erre az állapotra normális vércukorérték mellett az étkezést követő vércukorszint-emelkedés és fokozott kardiovaszkuláris veszélyeztetettség a jellemző).

Forrás: noihir.hu