Nyíregyháza – A lépcsőn is lógtak az emberek, annyian várták a választ a devizahitelesek saját, és egymás problémájára, amiről vasárnap délután Nyíregyházán, az Eötvös József Gyakorló általános iskola aulájában beszélt Kásler Árpád, az országosan ismert előadó.
A híradások szerint az emberek plazma tv-re költötték a devizában felvett hiteleket – idézte fel az egyik érvet Kásler Árpád, majd így folytatta: – Valójában a válság előtti utolsó években már nem is adtak forint hitelt a bankok.
A becsapott adósok szemére vetik, hogy szerződéskötés előtt nem fordultak szakemberhez, ám senki nem kapott szerződést a banktól aláírás előtt. Ezért alapítottam meg a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetét. Az uzsorásokkal jobban jártunk volna, mint a bankokkal. Végigkövetve a folyamatokat, bizonyított módon kiderült, nem történt deviza átváltás. Nem beszélhetünk egyenjogúságról a bank és adósa esetében. Fordultam a Fogyasztóvédelmi főfelügyelőséghez, PSZÁF-hoz, Pénzügyminisztériumhoz, Miniszterelnökhöz, Köztársasági elnökhöz, mindenki azzal adta vissza az ügyet, hogy nincs illetékessége a kérdésben.
Megtörtént, hogy az adósokat hozzám irányították, eszerint én voltam az illetékes. Polgári peres eljárást indítottam a Gyulai Városi Bíróságon, ám ők ugyancsak azt állapították meg, hogy nem illetékesek. Ugyanez volt a válasza a Budapesti Kerületi Bíróságnak, a Legfelsőbb Bíróságnak is, majd visszakerült az ügy Gyulára. Ez tartott másfél évig. Behívtak a bíróságra peren kívüli megbeszélésre, ahová nem hívták meg az alperest.
Végül megszületett az ítélet, miszerint semmis a devizahitel. Adócsalás miatt is feljelentést tettem, mert a bankok a devizában számolt kezelési költséget a változó nagyságú összeg ellenére költségként számolták el, pedig az nem költség volt, hanem jövedelem, ami után adózni kellett volna. Az OTP két nappal a Szegedi Ítélőtábla döntése után nyilatkozta, hogy nem fogadják el a döntést, ami jogukban áll, a Kúria pedig úgy próbált a bankok számára nagyon kockázatos helyzetben segítséget kérni, hogy a Luxemburgi bírósághoz küldte ki az ügyet.
Négy naptári év után jutottam eddig, és felmerül a kérdés, hogyan lehetett volna helyes döntést hozni, amikor a szerződés aláírásakor a bankokban az ügyfelek számára maradt nagyjából fél óra tanulmányozni az iratokat, amikről a Kúria nyolc hónap után sem tudott önállóan dönteni.
Miközben az ítélkezés lelassult, a végrehajtások felgyorsultak. Ezzel a középosztály gerincét roppantják meg, mert a felső réteg nem szorult hitelre, az alsó réteg nem volt hitelképes. Válások, öngyilkosságok, külföldre menekült emberek százai keresik a csapdából kivezető utat. Számításom szerint 4 millió embert érint a devizahitelezési eljárás. Nem csak az adósokat, hanem az adóstársakat, kezeseket is érinti. A hitelezési körben pedig a szabad felhasználású hitelek, a személygépkocsi hitelek mellett a deviza alapú diákhitelek is benne vannak. Az utolsó feljelentésemhez 16 és fél ezren csatlakoztak.
A büntetőfeljelentést azzal utasították vissza, hogy nem történt bűncselekmény. Jogkövető állampolgárként minden lehetséges fórumot megjártam, minden hatósággal kapcsolatba kerültem. Álláspontom szerint a devizahitelek több szempontból is aggályosak. Egyfelől amikor szerződtek az adóssal, nem adták át a teljes összeget, másrészt nem devizában adták, hanem forintra átszámolt, de devizában számon tartott hitelről van szó. Téves az a hivatkozás is, hogy a törvény a bankok eljárását nem tiltja. Azért téves, mert azt, hogy mit tekint a törvény kölcsönnek, pontosan leírja, az attól való eltérést nem kell külön törvénnyel tiltani.
Az utcán sem látunk egy kötelező haladási irányt jelző tábla mellett a más irányok felé haladást tiltó táblát. A jelenlegi jogrendben az lehet a megoldás, ha a szerződő felek az úgynevezett elsétálás módszerét alkalmazva járnak el. Ez azt jelentené, hogy a bank elteszi, amit eddig kapott, az adós pedig nem fizet tovább, és nincs további fennmaradó tartozása. Ezzel egy jogi tabula rasát lehetne teremteni, és nem kellene a magyar munkaerőnek külföldre menekülnie a megélhetés reménye érdekében.
A becsapott adósok szemére vetik, hogy szerződéskötés előtt nem fordultak szakemberhez, ám senki nem kapott szerződést a banktól aláírás előtt. Ezért alapítottam meg a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetét. Az uzsorásokkal jobban jártunk volna, mint a bankokkal. Végigkövetve a folyamatokat, bizonyított módon kiderült, nem történt deviza átváltás. Nem beszélhetünk egyenjogúságról a bank és adósa esetében. Fordultam a Fogyasztóvédelmi főfelügyelőséghez, PSZÁF-hoz, Pénzügyminisztériumhoz, Miniszterelnökhöz, Köztársasági elnökhöz, mindenki azzal adta vissza az ügyet, hogy nincs illetékessége a kérdésben.
Megtörtént, hogy az adósokat hozzám irányították, eszerint én voltam az illetékes. Polgári peres eljárást indítottam a Gyulai Városi Bíróságon, ám ők ugyancsak azt állapították meg, hogy nem illetékesek. Ugyanez volt a válasza a Budapesti Kerületi Bíróságnak, a Legfelsőbb Bíróságnak is, majd visszakerült az ügy Gyulára. Ez tartott másfél évig. Behívtak a bíróságra peren kívüli megbeszélésre, ahová nem hívták meg az alperest.
Végül megszületett az ítélet, miszerint semmis a devizahitel. Adócsalás miatt is feljelentést tettem, mert a bankok a devizában számolt kezelési költséget a változó nagyságú összeg ellenére költségként számolták el, pedig az nem költség volt, hanem jövedelem, ami után adózni kellett volna. Az OTP két nappal a Szegedi Ítélőtábla döntése után nyilatkozta, hogy nem fogadják el a döntést, ami jogukban áll, a Kúria pedig úgy próbált a bankok számára nagyon kockázatos helyzetben segítséget kérni, hogy a Luxemburgi bírósághoz küldte ki az ügyet.
Négy naptári év után jutottam eddig, és felmerül a kérdés, hogyan lehetett volna helyes döntést hozni, amikor a szerződés aláírásakor a bankokban az ügyfelek számára maradt nagyjából fél óra tanulmányozni az iratokat, amikről a Kúria nyolc hónap után sem tudott önállóan dönteni.
Miközben az ítélkezés lelassult, a végrehajtások felgyorsultak. Ezzel a középosztály gerincét roppantják meg, mert a felső réteg nem szorult hitelre, az alsó réteg nem volt hitelképes. Válások, öngyilkosságok, külföldre menekült emberek százai keresik a csapdából kivezető utat. Számításom szerint 4 millió embert érint a devizahitelezési eljárás. Nem csak az adósokat, hanem az adóstársakat, kezeseket is érinti. A hitelezési körben pedig a szabad felhasználású hitelek, a személygépkocsi hitelek mellett a deviza alapú diákhitelek is benne vannak. Az utolsó feljelentésemhez 16 és fél ezren csatlakoztak.
A büntetőfeljelentést azzal utasították vissza, hogy nem történt bűncselekmény. Jogkövető állampolgárként minden lehetséges fórumot megjártam, minden hatósággal kapcsolatba kerültem. Álláspontom szerint a devizahitelek több szempontból is aggályosak. Egyfelől amikor szerződtek az adóssal, nem adták át a teljes összeget, másrészt nem devizában adták, hanem forintra átszámolt, de devizában számon tartott hitelről van szó. Téves az a hivatkozás is, hogy a törvény a bankok eljárását nem tiltja. Azért téves, mert azt, hogy mit tekint a törvény kölcsönnek, pontosan leírja, az attól való eltérést nem kell külön törvénnyel tiltani.
Az utcán sem látunk egy kötelező haladási irányt jelző tábla mellett a más irányok felé haladást tiltó táblát. A jelenlegi jogrendben az lehet a megoldás, ha a szerződő felek az úgynevezett elsétálás módszerét alkalmazva járnak el. Ez azt jelentené, hogy a bank elteszi, amit eddig kapott, az adós pedig nem fizet tovább, és nincs további fennmaradó tartozása. Ezzel egy jogi tabula rasát lehetne teremteni, és nem kellene a magyar munkaerőnek külföldre menekülnie a megélhetés reménye érdekében.
0 Megjegyzések