Egy tavaly Marokkóban felfedezett zöld kőzet lehet az első látogató a Naprendszer legbelső bolygójáról, véli egy meteorit tudós. 

Egy 2012-es marokkói meteoreső során lehetséges, hogy a Naprendszer legbelső bolygójáról érkeztek kődarabok Földünkre. A 2012-es, Marokkóban megfigyelt NWA 7325 meteoreső során a Merkúrról is érkezhettek hozzánk kődarabok. A Holdról, a Marsról és számos üstökösről, így például a Vestáról is vannak már meteoritjaink, a Merkúrról azonban ez volna az első ilyen minta.

A sötét színű, zöldes köveket a meteoritgyűjtő Stefan Ralew vásárolta meg, aki meglepődött szokatlan összetételükön. Rögtön elküldte őket vizsgálatra a Washingtoni Egyetem kutatójának, Anthony Irvingnek, aki a bolygókról érkező meteoritok szakértője. A kutató szerint a kőben meglepően kevés a vas, annál több viszont a magnézium, az alumínium és kalcium-szilikát, amely egybevág a NASA MESSENGER űrszondájának megfigyeléseivel, amely a Merkúrt vizsgálja. Irving szerint az összetétel nem a bolygó jelenlegi felszínéről ad képet, hanem mélyebb rétegekről, ami arra enged következtetni, hogy a meteorit egy becsapódás után szóródott ki az űrbe.

Anthony Irving Texasban, a 44. Hold- és Bolygótudományi Konferencián ismertette új felfedezéseit. Tanulmánya szerint az NWA 7325 jelű űrkőzet nem egy aszteroidáról, vagy a Marsról, hanem a Merkúrról érkezett. Maga az NWA 7325 egy 35 meteorit mintából álló csoport, a darabok rendkívül régiek, Irving és munkatársai kormeghatározása szerint a kőzetek 4,56 milliárd évesek lehetnek.

"A Merkúrról, vagy egy Merkúrnál kisebb, de hozzá nagyon hasonló égitestről származhatnak" - hangoztatta beszédében Irving, a Washington Egyetem Föld- és űrtudományi professzora, aki évek óta tanulmányozza a meteorokat, hozzátéve, hogy az NWA 7325 teljesen más, mint a Földön eddig talált meteoritok.



A marsi meteoritokat áthatják a Mars légkörének sajátosságai, így könnyű megkülönböztetni más kőzetektől. Az egyik legnagyobb aszteroidáról, a Vestáról származó űrkőzetek ugyancsak kémiailag elkülöníthetőek, az NWA 7325 azonban nem emlékeztet egyetlen eddig dokumentált meteoritra sem. Irving szerint a minták egy olyan bolygón, vagy más égitesten alakulhattak ki, aminek a felszínét magma folyamok formálták. Az elemzések szerint a kőzet a magma tetején alakult ki.

Az NWA 7325 alacsonyabb mágneses intenzitást mutat, mint bármelyik eddig talált űrkőzet, ami alacsony mágnesességet feltételez a meteorit szülő égitestén. A NASA jelenleg a Merkúr körül keringő Messenger űrszondájának adatai szerint a bolygó alacsony mágnesessége nagyon hasonló az NWA 7325 esetében észlelthez, magyarázta Irving a SPACE.com-nak.

A Messenger észlelései más bizonyítékokkal is szolgálnak, melyek Irving hipotézisét támogatják. A Merkúr geológiai és kémiai összetételét ismerő tudósok úgy vélik, a bolygó felszíne rendkívül szegény vasban, ami ugyancsak igaz a meteoritra, azt sugallva, hogy bárhonnan érkezzen is a kőzet, a szülő égitest nagyban hasonlíthat a Merkúrra.

Bár a Messenger első meghosszabbított küldetése még csak most ér véget, a csapat máris kérelmezte a bolygó további kutatását az elkövetkező két évre. Amennyiben a küldetést újból meghosszabbítják 2015-ig, a szondától kapott tudományos adatok segíthetnek tovább igazolni, vagy éppen cáfolni Irving elméletét, aki szerint bár jóval kisebb az esély egy Merkúrról származó meteoritot találni a Földön, mint egy marsit, azonban koránt sem lehetetlen.

A Merkúr a Naprendszer legbelső és legkisebb bolygója, a Nap körüli keringési ideje 88 nap. A Merkúr a Földről nézve fényesnek látszik, magnitúdója −2,0 és 5,5 között változik, azonban nehéz észlelni, mert a Földről nézve a Naptól mérhető legnagyobb szögtávolsága csak 28,3°. Reggel vagy este szürkületkor lehet megfigyelni. A bolygóról viszonylag keveset tudunk.

A Merkúr sok tekintetben hasonlít a Holdra: felszínét számos kráter borítja, nincs természetes holdja, és nincs állandó légköre. Azonban a Holddal ellentétben nagy, vasat tartalmazó magja van, melynek következtében rendelkezik mágneses mezővel, melynek erőssége a földinek körülbelül 1%-a. Magjának relatív mérete miatt kivételesen nagy a bolygó sűrűsége. Felszíni hőmérséklete 90 és 700 K (−183  és 427 °C) között változik, ahol a Nap éppen merőlegesen éri a felszínt, ott van a legmelegebb, és a sarkokhoz közeli kráterek mélyén mérik a leghidegebbet.

A meteorit a világűrből származó természetes objektum, ami a Föld (vagy egy másik égitest, például a Hold, a Mars stb.) felszínével való ütközéskor nem semmisül meg. Amíg az űrben mozog, meteoroidnak nevezzük. Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik és fényt bocsát ki, tűzgolyót létrehozva, melyet meteornak vagy hullócsillagnak hívunk. Bolidának a Földnek ütköző földönkívüli testet, vagy olyan tűzgolyó-jellegű meteort nevezünk, amely kiemelkedő fényjelenséggel jár, függetlenül attól, hogy végül eléri-e a felszínt.