A Vonzások és változások – 18-19. századi magyar festészet magángyűjteményekben című kiállítás számára – rövid ideig – kölcsönözték csupán a Traui táj naplemente idején című festményt. A rekord áron elkelt mű április 11-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeumban, a kiállítás többi darabja július 21-ig várja az érdeklődőket.
 

A 113 éven át lappangó remekmű a Virág Judit Galéria 2012-es téli aukcióján bukkant fel: ismeretlen gyűjtő adta be, ismeretlen gyűjtő vásárolta meg - 240 millió forintért. A Traui táj naplemente idején (1899) című kép a festő Traui-sorozatának ötödik darabja, amelyet 2012-ig magántulajdonban őriztek. A kép a mélyszegénységben elhunyt és életében szakmai elismertséget nem szerző művész egyik darabja, mely a művész 19. században elterjedt plen air - szabadban való festés- korszakában született. A Traui – ciklus érdekessége, hogy a különböző napszakokban, azonos méretű vásznakra készült alkotások tartalmaz.

„A kivételes művészettörténeti kuriózumot igyekszünk majd egy hasonlóan kvalitásos alkotással pótolni. Azok sem fognak csalódni, akiknek április 11-ig nem sikerül eljutniuk a Nemzeti Múzeumba” – mondta Fertőszögi Péter, a kiállítás kurátora, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke.

A Vonzások és változások című kiállításban a KOGART kezdeményezésére most közel 50 magyar műgyűjtő szalonjából került a Nemzeti Múzeumba az a gazdag anyag, amely 200 év magyar történelmét, ideáljait és eszméit idézi fel - a korszak 65 kiemelkedő művészének mintegy 130 alkotásával. Köztük olyan alkotásokkal, mint Csokonai, Berzsenyi és II. Rákóczi Ferenc feleségének míves képmásai, Markó Károly és Lotz Károly festményei, Paál László titokzatos erdei képei és Mednyánszky László lenyűgöző művei, Munkácsy Mihály híres, de ritkán látott kompozíciói, Rippl-Rónai József és Szinyei Merse Pál alig kiállított remekei. Kivétel nélkül magántulajdonban lévő kincsek.


A jelenből nézve ez a két évszázad idilli harmóniát áraszt, legalábbis a társadalom által elfogadott eszmék jelentése és jelentősége tekintetében. A 20. századi művészet által felrúgott tabuk ebben a korszakban még éltek és virultak. Az elitkultúra még bőven elkülönült a tömegkultúrától, hiszen mindaz, amit a kiállításon láthatunk, az elit kultúrája. Azoké a műgyűjtőké, akik nem csupán a művészeteket támogatták műtárgyvásárlásaikkal, de adakoztak a társadalmi szervezetek életre hívására is. Ennek köszönhető a kiállítást befogadó intézmény, a Nemzeti Múzeum létrejötte is. Ugyanezekben a termekben a 19. század közepétől a Nemzet Képtára volt, így különösen izgalmas, hogy újra egy magángyűjteményekből összeállított kiállításban szemlélheti meg a közönség a 18-19. század magyar festészeti kincseit.