Minden kezdet nehéz, főleg egy új munkahelyen. Amikor az ember új helyen kezd el dolgozni, nem ismeri az irodát, nem ismeri a kollégáit, és valamennyire a kapott feladatok is újak lesznek, főleg, ha pályakezdő. Ez aztán rengeteg kínos szituációt szül, ezek közül szedtük össze alább a hét legjellemzőbbet. Önnek melyikhez volt szerencséje, amikor legutóbb új munkahelyre került?


1. Eltérés az állásinterjúhoz képest

Általában az állásinterjún vagy egy ott átadott anyagban ismertetnek néhány szabályt, ami az adott munkahelyre vonatkozik. Hogyan kell öltözködni, hányra kell érkezni, mik a tűzvédelmi előírások és hasonlók. Aztán amikor az ember először beteszi a lábát új munkahelyére, ahova frissen vették fel, gyakran azt tapasztalja, hogy a gyakorlat bizonyos pontokon merőben eltér attól, amire őt előzetesen kötelezték.

Jánostól kaptunk egy példát erre, aki 22 évesen egy multinál kezdett először dolgozni egyetem után. „Négyünket vettek fel egyszerre, és mind a négyünknek volt egy közös eligazítás még a munkába állás előtt. Ezen többek között a fényképpel és névvel ellátott belépőkártyánkat is átadta egy HR-es, és ezt a kártyát ott badge-nek (jelvénynek) hívták, mivel az volt a szabály, hogy mindig a ruhánkra kitűzve kell hordani. Első reggel megérkezünk mi négyen, beülünk a helyeinkre, és megállapítjuk, hogy egy olyan munkatársunk sincs, aki hordaná a badge-et. Azért mi újoncként még egy pár hétig nem mertünk nélküle mutatkozni – így aztán mindenki rögtön tudta rólunk, hogy nyeretlen kétévesek vagyunk.”

2. Az irodai szleng

Az egy dolog, hogy minden szakmának megvan a megfelelő zsargonja, aminek egy részét csak élesben tudja elsajátítani az ember, mert az iskolákban nem tanítják. De ezen kívül minden munkahelynek megvan a maga saját szlengje is, amit a frissen belépők nyilván nem ismerhetnek, és ez néha bizarr szituációkat szül. A recepciót valószínűleg mindenhol recinek hívják, így pont ez valószínűleg túl sok fennakadást nem okoz, Ildikó viszont egy ideig nem értette, hogy amikor új fordítóirodához került, miért emlegetnek kollegái folyamatosan valami Karcsit: „persze rákérdezni nem akartam, de kb. a harmadik alkalommal leesett a tantusz, hogy itt a szövegek hosszát karakterben adják meg, és ennek a szónak a rövidítése a karcsi.”

3. Az irodai pletykák

Minden munkahely egyben egy közösség is, ahol emberek együtt dolgoznak, ennek megfelelően általában rendesen megy a pletykálkodás. Az új belépők nagyon gyakran ennek tárgyává válnak, ami nem túl jó érzés. Mariann, aki egy kommunikációs cégnél dolgozik, így foglalta össze: „szerintem az a legrosszabb, hogy ha új helyre mész, a kollégáid legalább két hétig folyton kibeszélnek a hátad mögött. Vagy tovább is, csak nem tudsz róla, de lassan elfogadnak. Nem tudom, mindenhol ez van-e, valószínűleg igen. Nálunk ez volt és van is.”

4. Közös ebéd, cigi, hazamenés

Első nap az új irodában. Tizenkettőt üt az óra, a kollégák összenéznek, megbeszélik, hogy itt az ebédidő, majd lemennek enni. Az új belépő pedig szépen végignézi ezt, és jobb híján a helyén marad, majd egy kicsit később egyedül elslattyog enni egyedül. Ugyanez a helyzet a cigiszüneteknél is. A többiek örülnek, hogy végre van egy pár percük, hogy maguk között legyenek, ezért nem hívják az új, idegen kollégát. Ő meg vagy egyedül eszik, dohányzik, illetve megy haza, vagy bekéredzkedik a többiek közé – mindkét verzió elég kínos.

5. Nem jó a legkisebbnek lenni

A generációs különbségek is sok nehézséget tudnak okozni eleinte. Az új belépő sokszor a legfiatalabb, Zsolt a következő hasonlattal élt saját magával kapcsolatban: „magasan én voltam a legfiatalabb alkalmazott az osztályon, ezért valahogy mindig kilógónak éreztem magam. Egyfajta ByeAlex a voice-osok között.” Még nehezebb a beilleszkedés, ha az ember főnöknek kerül egy új helyre, és a beosztottjai idősebbek.

Zoltán egy szolgáltatócégnél dolgozik, és ezt meséli: „nekem az volt a legrosszabb, amikor új helyre kerültem középvezetőnek 29 évesen, és 50 körüli beosztottaknak kellett elmagyaráznom dolgokat”.

6. Amikor nehezen indul be a meló

Előfordul, hogy az embert felveszik, leül első nap az asztala elé, és nincs mit csinálnia. Persze az se kellemes, ha az embert rögtön a mély vízbe dobják, dehát elvileg azért van ott, hogy dolgozzon. Így aztán az a kellemetlenebb, ha csak ül a számítógépe előtt, és próbál úgy aknakeresőzni/facebookozni, hogy a többiek ne vegyék észre. Még kellemetlenebb, ha nincs is még meg az új belépő számítógépe, mert az IT osztály nem reagált elég gyorsan, de ennél is furább helyzetbe került Gyula, amikor három hónapra felvették egy nagy nemzetközi szervezet külföldi irodájába.

„Már az állásinterjún is mondta, aki felvételiztetett, hogy nem ő lesz a főnököm, csak a nagyfőnök most pont nincs itt, ezért rábízta a döntést valaki másra. Engem választottak, a következő héten hétfőn már munkába is álltam. Első nap reggel rögtön odamentem ehhez a bizonyos főnökhöz, hogy akkor helló, itt vagyok. Mondta, hogy ja igen, ő igazából nem tudja, hogy mi lesz a dolgom pontosan, de szerdán megjön az amerikai nagyfőnök, és majd ő megmondja. Ez így is lett, szerdán megjött az amerikai főnök, rögtön jeleztem is neki, hogy itt vagyok. Mondta, hogy jó, most nem ér rá, majd csütörtök reggel tartsunk egy meetinget. Így aztán az első három nap kilenctől ötig internezetésért kaptam a fizetésemet. Poénnak hangzik, de igazából nagyon kellemetlen volt.”

7. Mindig bunkó valaki

Szinte nincs olyan munkahely, ahol ne lenne valaki, aki ellenséges, bunkó, bizalmatlan vagy legalábbis barátságtalan. Ezt meg kell tanulni kezelni, ami általában időbe telik, így az első heteket nem csak a munka nehézségei bonyolítják, hanem egy-egy problematikus kolléga viselkedése is. De az is előfordul, hogy a kezdeti gondok után kiderül, hogy az illetőnek csak ilyen zord a stílusa, de egyébként jó szándékú és segítőkész. Persze a probléma nem mindig oldódik meg, van, amikor a búcsú sem éppen zökkenőmentes.

Forrás: velvet.hu