Valamennyien éreztük legalább egyszer már az életünkben, hogy Ő a mi nagy szerelmünk, Ő az igazi. És sokan közülünk utólag rádöbbent arra, valójában Ő csak a jelenben volt a kiválasztott.

Mégis hogyan lehetne rájönni arra, hogy a férfi/hölgy aki után epedezünk, ténylegesen az a személy, akire mindig is vágytunk, akit feltételek nélkül akarunk magunknak, akivel leélnénk az életünk hátralévő napjait? Úgy tűnik, a 21. század szerelmi és házastársi kapcsolatai sem szabadultak az átfogó, részletes kutatások alól. Legalábbis ezt bizonyítja a Beverley Stone, az Amerikai Egyesült Államok híres házastársi pszichológusa és pszichoterapeutája által írt kötet tartalma.

Dr. Stone könyvében hat lépésről beszél, amelynek alapján ki lehet köbözni, hogy a jelenlegi nagy szerelmünk életünk végéig elkísér bennünket, vagy elillan. És mely lenne alkalmasabb időszak a merengésen, ha nem a tavasz, ami az újjászületések, újrakezdések, az élet újraértékelésének az évszaka?

1. lépés – légy önmagad, és ne az a személy, akit ő szeretne látni benned!

Hányszor magadba fojtottad a szavakat és gondolatokat, mert pontosan tudtad, hogy azokat ő nem szívesen hallaná? Hányszor ébredtél fel már azon, hogy különféle „pozitúrákat” játszol, mert ő azt akarta, hogy kipróbáld magad bizonyos „szerepben”? Hányszor voltál a megértő partner, holott tulajdonképpen neked volt szükséged az ő megértésére, támogatására? Aztán rájöttél, hogy egy banális kompromisszum, amelyet megkötöttél magadban, már hétköznapi rutinná vált. Ezekben az esetekben nem is áll fenn az, hogy őt hibáztasd amiatt, mert nem ismer eléggé! Miért, talán te megmutattad a valódi önmagad? Nem, inkább magadra öltötted azt a maszkot, amelyet ő szeretne látni nap mint nap. Tehát, a legelső lépés az, hogy légy önmagad! De fokozatosan, ugyanis a sokkoló eseteknek nincs jó végük egy kapcsolatban. Mondd ki bátran a véleményed, higgadtan, ha nem egyezik az övével. Fedezd fel újra az apró kis teendőidet, amelyek még az őt megelőző időből származnak. Ezek közül párat vele is megoszthatsz. És ha idő közben kiderül, a kapcsolatotok egyensúlyba kerül, és ő elfogadja az „új énedet”, máris egy lépéssel közelebb kerültetek a közös élet felé.

2. lépés – tudj elvonatkoztatni attól, amit a világ gondol!

Amíg sokan közülünk annak „félelmében” nőttünk fel, hogy mit gondolnak a szülők, a szomszédok, a rokonok, hogy mit fog szólni a boltos néni vagy a barátaink barátai, nem meglepő, miért is élünk külső hatásoktól uralt életet, a társadalom „szabályai” szerint, és ezzel elnyomjuk a személyiségünk által diktált elveket. A második lépés lényege, hogy utasítsd vissza mindazt, amiről úgy érzed, ráderőltetett, kívülről jövő hatás (persze a jóérzés határain belül). Mi van, ha már volt házas? És mi van akkor, ha idősebb vagy kisebb nálad, vagy nincsen stabil állása, de attól még képes önállóan boldogulni? Mikor valaki megpróbálja befolyásolni a döntésed, akaratától függetlenül is, egy baráti jótanács formájában, tudnod kell, hogy a választás és a döntés csakis rajtad áll. Függetlenül attól, miként határozol, a belőle származó jó és rossz dolgok mind a te számláda íródnak, és nem a rokonok, szülők, barátok kell azokat elviseljék…



3. lépés – ne légy szétszórt!

Ha fontos döntés elé kerülsz, azonnal „összebalhézik” a bátor éned a félő, tartózkodó éneddel. Ahhoz, hogy megszüntesd ezt a szakadékot, engedd az elővigyázatos énednek, hogy szóljon a magabiztos énedhez, méghozzá papíron. Egy ilyen „dialógus” a pro és kontra között segíteni fog abban, hogy szemmel láthatóan vázold fel a pozitívumokat és negatívumokat az adott döntéssel kapcsolatban. Engedd mindkét „felet” érvényesülni a vitában, majd húzd meg a vonalat! Látni fogod, hogy a különböző megközelítésből származó gondolatok nem is annyira távolállóak egymástól, így levonható belőlük egy épkézláb következtetés. Ha ez megvan, nem fogod meggondolni magad egyik pillanatról a másikra, nem leszel annyira szétszórt és bizonytalan, így elkerülöd azt is, hogy a társad feltegye megint magában a kérdést: „Mi a fene ütött belé?”.

4. lépés – nem élsz egy kalitkában!

Már elértél erre a szintre, és tudod mit kell tenned, de nincs kellő bátorságod hozzá. Tudatában vagy annak, hogy egy lépés előre felboríthatja a kapcsolat egyensúlyát. Dr. Stone erre egy módszert dolgozott ki. A pácienseinek azt a feladatot adja, hogy a következő kijelentést ismételgessék magukban: „Bármit tehetsz az életeddel. Ha akarod, nevet változtathatsz, és Kaliforniába költözhetsz.” Az első reakció természetesen erre az lesz: „Ezt nem állíthatom, hisz nem tehetem meg. Van családom, társam, gyerekem, házam, stb.” Ha már te is ezt vágnád rá, akkor inkább fogalmazz úgy, hogy „nem akarom”, és kerüld a „nem tehetem meg”-et – tanácsolja a pszichológus. Ugyanis az az „akarom” a „tudom” helyett teljesen megváltoztatja a nézőpontot, hiszen nem a képességünktől, hanem az akaratunktól, ambíciónktól függ az egész életünk – magyarázza Stone. Egy ilyen lelki feloldozás csökkenti a kalitkába zártság érzetét, vagyis azt, hogy kapcsolatban élsz, amelyből nem lehet kirepülni (ezt a terhet viszont csak magunk köré képzeljük, valójában nem létezik).



5. lépés – élj saját elveid szerint

Ha még nem döntötted el, miért élsz azzal a személlyel, akit barátodnak/barátnődnek, élettársadnak, férjednek/feleségednek tartasz, illetve miért hagytad őt el, érdemes lesz eltűnődnöd rajta. Azaz fedezd fel azokat az értékeket, elveket, amelyeknek ő megfelel – ezért vagy vele, vagy amelyeket nem testesít meg – ezért váltál meg tőle. Tudnod kell, hogy nem létezik a szőke herceg fehér lovon, aki megment téged a gonosz sárkánytól, sem pedig az álomba merült királylány, aki a te felélesztő csókodra vár. Csakis te rendelkezhetsz az életed felől, és segítheted magad előre. Szóval ne rettegj többé attól, hogy elhibázod! Biztos út sosem létezik, amelyet veszélyek nélkül bejárhatsz, viszont létezik a te saját, egyénre szabott utad, amelyet te alakítasz tökéletessé – az elveid által, amelyek számodra a legfontosabbak, és amelyekkel saját javadat szolgálod.

6. lépés – mit tennél, ha megtudnád, már csak 6 hónap van hátra az életedből?

Ez egy rendkívüli önértékelési feladat. Ehhez folyamodva fényt deríthetsz arra, mi az, amit valóban értékelsz, és mit szeretnél úgy istenigazából. El is fogod tudni határozni, miként lépsz majd közbe. Nem fognak többé számítani a következmények, hogy együtt maradtok-e vagy elváltok egymástól, hisz úgyis arra a következményre fogsz jutni, hogy nincs veszítenivalód.

Kb. ugyanannyit jelent még 6 hónapot élni, mint egy teljes életet. Ugyanis mindkét variáns túlságosan rövid ahhoz, hogy te megengedd magadnak, hogy boldogtalan légy, gyanakodj vagy bizonytalankodj. És az is világossá válik számodra, hogy ténylegesen itt az ideje annak, hogy új életet kezdj – vele vagy nélküle.

Forrás: twice.hu