Akár több százezres példányszámban is megjelenhet Az elátkozott part című Rejtő Jenő regény német fordítása, amely nagy sikert aratott a német nyelvterület egyik legnagyobb szabású irodalmi fesztiválján, a vasárnap véget érő lipcsei könyvvásáron. 

A berlini Elfenbein Kiadónál Ein Seemann in der Fremdenlegion címmel megjelent regény bemutatóját a Balassi Intézet berlini kulturális intézete, a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) szervezte. A die naTo nevű, Lipcse belvárosában működő klubban "még a csilláron is lógtak" a Németországban alig ismert szerző német nyelven frissen megjelent kötetéről szóló rendezvényen. A regényből Ilja Richter, egy híres német színész olvasott fel. A harmadik mondat körül "egyszer csak felcsattant a nevetés", és "hirtelen hatalmas rokonszenv kezdte övezni Rejtőt" - mondta Can Togay János, a CHB igazgatója.

Rejtő "legendásan fordíthatatlan", de Csernohorszky Vilmos kiválóan ültette át németre Az elátkozott partot, a lipcsei közönség pedig "azonnal vett minden poént" - tette hozzá. Úgy vélte: Az elátkozott part premierje "irodalomtörténeti pillanat" volt, és a könyvvásáron elért siker nyomán Rejtő végre bekerülhet a német irodalmi köztudatba, ami akár a magyarországi Rejtő-recepción is módosíthat.

Hasonlóan fogalmazott a lipcsei bemutatóról szóló írásában Hans von Trotha, a Deutschlandradio országos közszolgálati rádió tekintélyes kritikusa, aki a rádió honlapján megjelent blogbejegyzésében kiemelte: Rejtő "nagyon eredeti, nagyon vicces és nagyon szokatlan". (http://www.dradio.de/dkultur/sendungen/messeblog/2041995/)

Az Elfenbein 2004-ben kiadta a Piszkos Fred, a kapitányt - a kötet Ein Seemann von Welt címmel jelent meg -, majd 2008-ban Az elveszett cirkálót - Ein Seemann und ein Gentleman címmel -, de Rejtő munkái nem keltettek nagy feltűnést a német nyelvterületen. A lipcsei könyvvásár fordulatot hozhat, mert a berlini kiadó a közönségsiker hatására úgy döntött, megpróbál összefogni egy nagyobb könyvkiadóval, és így várhatóan százezres nagyságrendű példányszámban, puhafedeles kiadásban is megjelenhet a kötet - mondta Can Togay János.

Rejtő Jenő világába a lipcsei könyvvásár magyar standja is bevezeti a látogatót egy hatalmas tabló révén, amely a Rejtő-univerzum lakóit vonultatja fel grafikákkal és idézetekkel. Egy-egy jellemző idézettel mutatkozik be például Alfonz Nobody, Delle Hopkins és Jimmy Reeperbahn, vagyis Senki Alfonz, Tuskó Hopkins és Fülig Jimmy.

A magyar standot az idei lipcsei vásárra a CHB koncepciója alapján az utolsó négyzetméterig átalakították. A viszonylag kis területen több száz kötetet mutattak be, a stand mégis tágas, szellős hatást keltett, főként a két alapszínnek, a fehérnek és a magentának köszönhetően, amelyek révén erősen ki is tűnt a környezetéből. Az új dizájn Szauder Dávid berlini magyar képzőművész munkája.

A stand "nagyon jól sikerült. Kicsi, de felhívja magára a figyelmet és mágnesként vonzza a látogatókat" - mondta Oliver Zille, a vásár igazgatója. Hozzátette: nemcsak a magyar standra irányul nagy figyelem, hiszen Esterházy Péter az Esti című kötete német fordításának premierje alkalmából a vásár több fórumának is vendége volt, így az idén is volt magyar "sztárvendég" a lipcsei könyvvásáron.

A csütörtökön elkezdődött vásárra 43 országból 2063 kiállító érkezett. Összesen nagyjából 100 ezer könyvet mutattak be, köztük 20 ezer új kiadványt. A szervezők előzetes számítása szerint a négynapos irodalmi fesztiválon 160 ezren vehettek részt. A CHB új koncepciója alapján a magyar munkák nemcsak a lipcsei vásárvárosban és nemcsak a nemzeti standon jelentek meg, hanem a német nagyváros több ismert, bejáratott közösségi színterén. Ilyen például a naTo, az egyik leghíresebb lipcsei klub, ahol a Rejtő-estet tartották, vagy éppen a kortárs képzőművészeti múzeum, ahol Rubin Szilárd Mulatság a farkasveremben című bűnügyi regényének német kiadását mutatták be.



Rejtő Jenő életpályája

1905. március 29-én született Budapesten a Szövetség u. 22. szám alatt, Reich Jenő néven. Édesapja Reich Áron, bonyhádi születésű papírkereskedő, édesanyja Wolf Ilona. Bátyjai Lajos és Gyula. A magyarosítás során a Rejtő nevet választotta magának. Egykori lakásukat ma emléktábla díszíti. Gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában erősödött meg.

Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Magyar, német és történelem tárgyakból jó volt, de a többiből általában csak elégséges. Jó barátja lett Rózsa Jenő ökölvívónak, az ő hatására később ökölvívó-edzésekre is bejárt. Ekkoriban már nagydarab és robusztus megjelenésű volt, valódi bokszolóalkat. Egyik edzésén az edző, Székely József úgy eltalálta az arcát, hogy eltörte az orrnyergét. Ez élete végéig meglátszott az orrán. Bár egy időben még a Spárta és az FTC edzésére is bejárt, ekkor abba kellett hagynia az edzéseket.

19 évesen jelentkezett színitanulónak Rákosi Szidi színésziskolájába. Sok tehetsége nem volt, évekig csak statisztaszerepeket kapott. Közben gyermekkori barátjával, Buttola Edével Nagykörút néven újságot adott ki, de ez csak egyetlen számot ért meg. Színészként később komolyabb szerepeket is kapott, de csalódottá vált a „csak jó” alakításai miatt. Már ekkor eltávolodott a színjátszástól, de amikor egy előadáson mint sebesülthordozó a nyílt színen elejtette Törzs Jenő színészt, mennie kellett a színháztól.

19 évesen Heltai Jenő és Márton Miksa ajánlólevelével Berlinbe utazott, hogy az ottani színházakban tanulja a színészmesterséget. Mivel szerepet nem kapott, és a pénzéből is csakhamar kifogyott, továbbállt a városból, és igen hosszú, két évig tartó utazgatásba kezdett. Bejárta egész Európát, sőt még Észak-Afrika partjain is megfordult. Utazásai során rengeteg munkát elvállalt, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató is. Marseille-ben végkimerültségében jelentkezett a Francia Idegenlégióba, de a kimerítő szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte (van olyan vélekedés is, mely szerint megvesztegette az orvost, és olyan is, hogy nem leszerelték, hanem egyszerűen megszökött). Ezután kisebb-nagyobb kitérőkkel visszatért Budapestre.

Egy év múlva újra útra kelt, és Bécsbe utazott. Közben Budapesten a halálhírét keltették, Karinthy Frigyes pedig, aki a pártfogója volt, írt egy cikket róla a Pesti Naplóba, melyben arra kérlelte, hagyja abba a bujkálást, és fedje fel magát. Erre Rejtő hazatért. Később napvilágra kerültek olyan feltevések is, mely szerint Karinthy és Rejtő együtt találta ki ezt a „csínyt”, Rejtő népszerűségének növelése céljából.

1927-ben végleg hazatért, és mint lapszerkesztő kezdett munkához. Nagykörút című lapja azonban csak egyetlen számot élt meg. Nádasi Lászlóval, gyermekkori barátjával kezdett írni bohózatokat, első közös darabjukat, a Gengszteridill-t 1932-ben mutatták be. Rejtő egyre ismertebb lett, színpadi kabarékat és operettszövegeket írt, az egyik legsikeresebb művét, az Aki mer, az nyer című színdarabot 1934-től több mint százötven alkalommal adták elő.

A színpadi művek mellett ekkoriban kezdett ponyvaregényeket írni, első alkotásai – melyek „filléres regény” formájában jelentek meg – a Párizsi front, a Vissza a pokolba, a Minden jó, ha vége van, vagy a Jó üzlet a halál voltak. Eleinte Lavery álnéven írta a regényeket, majd amikor jelentős sikereket ért el, bevallotta, hogy ő volt a szerzőjük. A Nova kiadó hatására felvette a P. Howard álnevet, mert a tapasztalatok azt mutatták, a vásárlók előnyben részesítik az angol írók munkáit. A vadnyugati regényeket Gibson Lavery néven írta.

Rendkívül gyorsan írt, ennek ellenére sok időt töltött munkával. Gyakran egész éjszakákat átdolgozott, rengeteg kávét ivott és altatót szedett be. Ennek, és a túl fordulatos fiatalkorának köszönhetően az idegrendszere nagymértékben meggyengült, és 1939-től sok időt töltött idegszanatóriumokban. Tovább rontottak a helyzeten az időközben kitört háború, és a zsidótörvények, utóbbi miatt már nem is publikálhatott a saját neve alatt, így más írók műveiben segédkezett.

1942. október 9-én az Egyedül vagyunk című nyilas lap cikket közölt Rejtőről, nehezményezve benne, hogy az író ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Ennek hatására súlyos betegen, a nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra, és egy munkásszázad beosztottjaként Oroszországba került. Ott a nehéz viszonyok és a hatalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, és 1943. január 1-jén meghalt, röviddel az 1943. január 12-i doni áttörést megelőzően.

Műveihez 1956 előtt csak a feketepiacon lehetett (borsos áron) hozzájutni; új kiadásban A láthatatlan légió jelent meg elsőként, 1957-ben a Magvető Könyvkiadónál. Ekkor állítólag a feketepiaci árusok megfenyegették a kiadó igazgatóját, hogy lelövik, ha kiad még egy Rejtő-regényt. Ezután azonban sorra jelentek meg regényei, 1966-tól az Albatrosz Könyvek sorozatban. Sok mű ezekben az években érte meg legelső kiadását. Ezen regényeket bátyja, dr. Révai Gyula rendezte sajtó alá. Spencer Walls (Havas Zsigmond), a negyvenes évek híres magyar krimiszerzője egyik művét P. Howard emlékének ajánlotta.

Elsősorban mint humoros témájú könyvek írója ismert. Sajátos humorú, gyakran idegenlégiós témájú kalandregényeket, kisregényeket írt, amelyek rendszerint folytatásokban jelentek meg a lapokban, illetve a Nova kiadónál könyv formában. Stílusában tudatosan törekedett a filmszerű vágások technikájára: „bementünk a bakterházba, azután elhelyeztük a baktert az ágy alatt”, a felgyorsult cselekményt rövid, egy-két szavas mondatokkal fejezte ki. Humora bölcselkedő megjegyzéseiben is érvényesült, például: Egy szabó mondja: „Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye – rövid és céltalan.” (A szőke ciklon) Más: „A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.” (Piszkos Fred közbelép)