Az ember életében számtalan korszak követi egymást. Ezekhez tartozik útkeresés, tapasztalás, barátok, ismeretségek, de ez csak egy határig tart...
Egy bizonyos életút és kor után felismerjük az igazán közel állókat, és azokat, akiket most már életünk vándorbotjának, szerves segítőjének és boldogan szeretett részesének tekintünk.
Ilyen esetben nem végletesnek tűnőek a szavak, bármily komolyságuk is van, hanem pihentető gondolatként őriz a tudat, akit kerestem, megtaláltam.
Tudjuk, hogy akármit is hoz számunkra a Sors szerencsekereke, azt az embert mindig magunk mellett akarjuk tudni, bárhogy alakul a létünk.
Szívvel lélekkel magunk mellett tartjuk, mert akarjuk, hogy ott legyen, és ezt nem veheti el senki, se földi, se léten túli.