Levél a kollégámnak ki már 20 éve velem dolgozik, ki hűségesen egy bentlakó otthont vezet,  s ki sokszor megtapasztalta, hogy a cselekvő szeretet útja,  az ösvény melyen mi a gyermekek között járunk,  nemcsak keskeny,  hanem sokszor nagyon meredek is...
 

Nagypéntek van!!

Örvendek, hogy most már te is látod, hogy az  Isten iránti bizalom, az élő hit ott kezdődik, amikor az ember a legtisztább szeretettel ölbe vesz egy útszélen maradt gyereket és elindul e jól szervezett, kapzsi világban, ebben a fortyogó, bürokratikus mocsárban, hogy önzetlenül segítsen. Ajtódon kopogtat egy gyerek, bajban van, segítséget kér és te egyedül Istenedbe bízva elindulsz, karjaidban a pihegő, vergődő élettel mely nálad is jobban fél, és lépsz egy nagyot a bizonytalanságba, a sok sok ellenőr szúrós tekintetének kereszttüzében, teszed mit tehetsz, hiszed, hogy majd csak lesz valahogy és a jó Isten megsegít.

Sokszor magad sem érted, hogy miért koldulsz össze hihetetlen nagy összegeket, hogy helyből egynegyedét odaadd az államnak, az ÁFÁ-ban, TVA-ban, amiért megengedi, hogy kenyeret adj az éhezőknek. És ez csak a kezdet, mert mindenféle előírásokkal szorongatnak, ha egy tányér meleg ételt akarsz adni a segítségért hozzád fordulóknak. Mindenhez engedély kell, olyan emberek írásos papira, akik talán egy újjal sem nyúlnának  egyetlen gyerek hona alá sem ingyen, de mégis mindent jobban tudnak és persze félnek, féltik az állásaikat, és ezért mindenbe bele is kötnek...

Kiszolgáltatott, sodródó életek kérnek segítséget és te sokszor úgy érzed, hogy e hihetetlenül összevissza szervezett, omladozó, a bürokrácia hínárjában totyogó világban még magadról sem tudsz rendesen gondoskodni, de elindulsz, mert legbelül érzed, hogy hited kötelez, hogy édes terheddel, a gyermekekkel rálépj a szolgáló szeretet útjára!! Engedélyek kellenek, stempli, mindenért fizetsz, szerződéseket kötsz, jól fűtött irodák sorát hosszan járod, szép kisasszonyok küldözgetnek ajtóról ajtóra ahhoz, hogy egyetlen tányér levest adhass egy éhes gyermeknek. Elvárják tőled az EU konyhát, a szállodai szintet, a vendéglátó egységek egyszerű emberek által megfizethetetlen luxusát, s persze úgy, hogy mindezt a te magad pénzén kell előteremtened. Végül magad sem tudod, hogy hányféle engedélyt, papírt szereztél már be, hogy hol, kinek és mennyit fizettél ahhoz, hogy a szeretetre, meleg otthonra, tápláló eledelre vágyó gyermeken segíthess. Miért ilyen nehéz jónak lenni??

Munkatársam vagy, szeretlek téged, és legbensőm meggyőződésemtől vezetve azt mondom, hogy ne add fel!! Hihetetlen csodálatos élmény amikor a kavargó mocsárra lépve, a felszín alatt megérzed a lábaddal a biztos talajt, honnan újabb lendületet véve tovább léphetsz. Újabb csoda, megnyugszol egy picit, de sajnos nem állhatsz meg, mert az élet sem áll meg melletted, haladnod kell. A gyermekek között minden nap újabb gondok, problémák jönnek és neked lépned kell, mert a nem lépés is egy lépés, következményekkel járó döntés.  Benned és körülötted egy csomó örvénylő emberi gyengeség kavarog, sokszor elborít a fortyogó bizonytalanság, legszívesebben megállnál, letennéd terhedet mely testedbe vágó fájdalmas kereszt, de nincsenek Simonok körülötted, kik átvállalnák ezt a terhet. Persze te is váll rándítva bezárkózhatnál a közömbösség csonthéjába, süketnek tetetve magadat az emberek segélykiáltására. Oly sokan ezt teszik, élik szépen, csendesen a maguk életét, mit sem törődve azzal, hogy világunk feltartóztathatatlanul sodródik újabb nagypéntekek felé.

Az idő halad, s neked lépned kell élő hittel a hínáros holnapba, annak a nevében aki kérésére elindultál. Teszed, veszed a lábaidat, minden lépés előtt ezernyi kétely van a szívedben! Legjobb tudásodtól vezetve nekilendülsz, haladsz a cselekvő szeretet útján! Igen, tudom, ez az út eléggé magányos, kilátástalan, de ahogy hátra nézel azt láthatod, hogy a kövek, az ösvényen melyen botorkáltál, igazából lángoló csodák fényében izzanak. Nagypéntek van, nehéz a kereszt, te kicsi, gyenge vagy, de hidd el jó úton jársz, ez a cselekvő szeretet útja. Ez az út a menybe vezet, s nem azért mert jól, szépen koreografált balett lépésekkel járod utadat, hanem azért mert botladozva is de haladsz, újból és újból felállsz, a saját véredtől lucskos kövekről!

Keskeny és meredek az út, kevesen járnak rajta,  csak a húsvét hajnalában vetett élő hit bátorít szelíden a tovább lépésre.

Kisebb testvéred, Csaba t.
Déva, 2o13 március 29.