Márciusnak idusára megenyhül a lég,
rügy kipattan,fű kisarjad,
mosolyog az ég.

Megpezsdül a vér,szívünkben
fellobban a vágy:
felvirágoztatni a HAZÁT!

Petőfi lantján,százezrek ajkán
felzeng az ősi dal:
"Csak talpra! Talpra"
Előre! Rajta,'ki bátor,
'ki MAGYAR!

Most az nem ember,'ki
halni nem mer,ha kell,
ha hív a HON!
Nincs nyugtunk,álmunk,
míg ott nem állunk
az ŐS HATÁROKON!"