Ismét két tárgyalási nap összefoglalója. Március 18-án a diszpécsereket, 20-án pedig a szivattyúkezelőket hallgatta meg a Veszprémi Törvényszék a MAL Zrt. büntetőperében. 

Március 18. - Veszélyhelyzetben a gyár leállítása a legfontosabb

Első és legfontosabb feladata a diszpécsernek az ajkai timföldgyár leállítása egy esetleges veszélyhelyzetben - állították egybehangzóan a vörösiszap-katasztrófa miatt indított büntetőper hétfői tárgyalásán tanúként meghallgatott diszpécserek.

A Veszprémi Törvényszéken tartott tárgyaláson hat tanút hallgattak meg, közülük többet a héten csütörtökre és péntekre a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. ajkai telephelyére tervezett helyszíni tárgyalásra is beidézett a tanácsvezető bíró.

A meghallgatott tanúk szerint sokkal nagyobb bajt, súlyosabb károkat idéz elő az, ha veszélyhelyzetben nem állítják le a termelést az ajkai timföldgyárban. A gátszakadás napján reggelig szolgálatban lévő diszpécser szerint a legfontosabb dolog a gyár leállítása volt, erről az ajkai erőművet is értesíteni kellett, mivel az onnan érkező 70 bar nyomás alatt álló gőzvezeték "komoly veszélyforrást" jelent. nem tudta megbecsülni, hogy a leállás mennyi időt vett igénybe, de "egyszerre több szálon kellett intézkedni" - mondta.

Az ügyész kérdésére azt válaszolta, nem tudja, létezik-e az úgynevezett "vész max" jelzés, amely arra figyelmeztet, hogy a szivattyúk maximális teljesítménnyel dolgoznak. Vallomása szerint a diszpécserközpontban egyes számítógépek villogással és hangjelzéssel jelezték az esetleges üzemzavart.


Egy másik tanú, aki 2010 óta dolgozik diszpécserként a cégnél, elmondta, hogy a katasztrófa napján a gátszakadás után másfél órával, délután kezdett dolgozni. Mire beért a gyárba, már leállították a termelést. Fenntartotta a nyomozás során tett vallomását, miszerint felettesétől, a tizenötödrendű vádlott B. A. vezető diszpécsertől a haváriahelyzettel kapcsolatban nem kapott utasítást. Megkeresést hivatalos szervektől, hatóságoktól nem kapott a műszak alatt, és más, a katasztrófához kapcsolódó esemény sem történt.    

Az ügyész kérdésére elmondta, hogy a szivattyúház működését nem ismeri, a "vész max" jelzést nem tudja értelmezni, mert "náluk ilyen nem volt." A diszpécserteremben lévő monitorokon látható adatsorokból nem lehetett következtetni katasztrófahelyzetre - tette hozzá.

Egy másik diszpécser, aki nyugdíjazásáig több mint négy évtizedet dolgozott az ajkai timföldgyárban, többször is elismételte: a veszélyhelyzetben a diszpécser első és legfontosabb feladata a gyár leállítása, de elmondása szerint addig erre nem volt példa. Vallomása szerint nem volt szolgálatban 2010. október 4-én, neki azt mondták, "kiszakadt a gát". Hangsúlyozta, hogy a gyár leállítása a nagyobb katasztrófa elkerülése miatt lényeges, a gőzszolgáltatást nyújtó Bakonyi Erőművel kell felvenni először a kapcsolatot, mert a kazánokat ott is időben le kell állítani. Becslései szerint legalább egy órát vesz igénybe, amíg a gyár leállításáról értesítik az érintetteket.

Kollégája, aki 2012 nyaráig dolgozott a timföldgyár diszpécsereként, ezzel szemben azt mondta, az érintettek értesítéséhez legalább négy órára van szükség, mivel az esetleges gyárleállítás "összetett dolog". Kitért arra is, hogy a katasztrófa után monitoringrendszert építettek ki, amellyel nyomon követték a szivattyúk állapotának jelzését és üzemóráit.

A szivattyúkezelők meghallgatásával folytatódott a tárgyalás március 20-án

Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. szivattyúkezelőinek tanúkénti meghallgatásával folytatódott a vörösiszap-katasztrófa ügyében indított büntetőper tárgyalása szerdán a Veszprémi Törvényszéken.

A törvényszék szerdán öt tanút hallgatott meg, közülük négyen dolgoztak a IX-es szivattyúházban szivattyúkezelőként a 2010. október 4-én bekövetkezett katasztrófa idején, valamennyien csaknem két évtizedes munkatapasztalattal rendelkeznek. A kezelők felügyelték a szivattyúmotorok működését. Ezekkel juttatták vissza a gyárba a működő iszapkazetták tetején összegyűlt, gyártáshoz felhasznált lúgos folyadékot, illetve a tározók környezetében összegyűlt csurgalékvizeket a működő kazettára szivattyúzták. A szivattyúkezelők mérték a kazettába betöltött vörösiszap szintjét, naplózták a szivattyúk üzemidejét, és a vörösiszapot szállító csővezetéket naponta kétszer ellenőrizték.

A tanúk szerint a heti 2-3, esetleg 5 centiméteres vízszintemelkedés a tározóban normálisnak számított, ezt hetente mérték. Vallomásuk szerint ezt a töltöttségi szintet minden héten hétfőn beírták a műszaknaplóba. Ezzel szemben az ügyész ismertette a szivattyúkezelők felettesének, a hatodrendű vádlott P. F.-nek a vallomását, miszerint ezt ő jegyezte be a naplóba.

Mindegyikük elmondta azt, hogy az áramszünetet mindig jelezték a diszpécsernek, mert egy hosszabb áramkimaradás veszélyeztette a timföldgyár termelését. Abban eltért a tanúk vallomása, hogy áramszünet esetén működött-e a szivattyúház vezetékes telefonja. Két vádlott is jelezte, hogy áramszünetben nem lehetett onnan telefonálni, mire egyikük visszavonta a vallomását. A katasztrófát megelőző napon és éjszaka szolgálatban lévő tanúk egyike sem tapasztalt rendellenességet, a szivattyúk akkori üzemideje szerintük normálisnak számított. A szivattyúk átlagos üzemidejét eltérően becsülték meg, egyikük szerint "a retúrvizes (szivattyú) folyamatosan ment, mert kellett a gyárban a víz", míg egy másik szerint óránként 20 percet működött. Egyikük fenntartotta a tanácsvezető által felolvasott nyomozati vallomását, miszerint "ennyi csapadék nem volt, mióta itt dolgozom, a kenyerestanyai szivattyúk folyamatosan mentek, két pár is egyszerre". A rendellenes működést vagy áramszünetet mindig jelezték a diszpécsernek, de egyikük úgy fogalmazott ilyen helyzetben "saját szakállára" nem intézkedett volna, megvárta volna a felettese utasítását.

A kenyerestanyai szivattyúházban - amely a X-es kazetta mellett van - található három pár szivattyú működési mechanizmusát illetően a tanúk vallomása eltért egymástól, és a hatodrendű vádlott, illetve a tizennegyedrendű vádlott is más-más észrevételt tett ezzel kapcsolatban a tárgyaláson. Egyebek mellett ennek az ellentmondásnak a tisztázása miatt a bíróság csütörtökön és pénteken a Mal Zrt. ajkai telephelyén helyszíni bizonyítást tart az előre meghatározott vádlottak, hatósági szereplők, védők, illetve tanúk részvételével. (A nyilvánosságot a hétfői közlés szerint az áprilisi tárgyalási napokon tájékoztatják majd az ott elhangzottakról.)

A bíróság szerdán helyt adott a negyedrendű vádlott védője kérelmének, hogy egy újabb tanút hallgassanak meg a büntetőper tárgyalásán.

A Mal Zrt. ajkai telephelyén lévő X-es számú vörösiszap-kazettánál 2010. október 4-én bekövetkezett gátszakadás ügyében halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége és más bűncselekmények miatt emeltek vádat 15 emberrel szemben. A tárgyalás tavaly szeptemberben kezdődött, a vádlottak között vannak diszpécserek, továbbá a gátszakadáskor szolgálatot teljesítő szivattyúkezelő is.

A per április 8-án újabb tanúk meghallgatásával folytatódik a Veszprémi Törvényszéken.


Március 18. - Veszélyhelyzetben a gyár leállítása a legfontosabb

Első és legfontosabb feladata a diszpécsernek az ajkai timföldgyár leállítása egy esetleges veszélyhelyzetben - állították egybehangzóan a vörösiszap-katasztrófa miatt indított büntetőper hétfői tárgyalásán tanúként meghallgatott diszpécserek.

A Veszprémi Törvényszéken tartott tárgyaláson hat tanút hallgattak meg, közülük többet a héten csütörtökre és péntekre a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. ajkai telephelyére tervezett helyszíni tárgyalásra is beidézett a tanácsvezető bíró.

A meghallgatott tanúk szerint sokkal nagyobb bajt, súlyosabb károkat idéz elő az, ha veszélyhelyzetben nem állítják le a termelést az ajkai timföldgyárban. A gátszakadás napján reggelig szolgálatban lévő diszpécser szerint a legfontosabb dolog a gyár leállítása volt, erről az ajkai erőművet is értesíteni kellett, mivel az onnan érkező 70 bar nyomás alatt álló gőzvezeték "komoly veszélyforrást" jelent. nem tudta megbecsülni, hogy a leállás mennyi időt vett igénybe, de "egyszerre több szálon kellett intézkedni" - mondta.

Az ügyész kérdésére azt válaszolta, nem tudja, létezik-e az úgynevezett "vész max" jelzés, amely arra figyelmeztet, hogy a szivattyúk maximális teljesítménnyel dolgoznak. Vallomása szerint a diszpécserközpontban egyes számítógépek villogással és hangjelzéssel jelezték az esetleges üzemzavart.

Egy másik tanú, aki 2010 óta dolgozik diszpécserként a cégnél, elmondta, hogy a katasztrófa napján a gátszakadás után másfél órával, délután kezdett dolgozni. Mire beért a gyárba, már leállították a termelést. Fenntartotta a nyomozás során tett vallomását, miszerint felettesétől, a tizenötödrendű vádlott B. A. vezető diszpécsertől a haváriahelyzettel kapcsolatban nem kapott utasítást. Megkeresést hivatalos szervektől, hatóságoktól nem kapott a műszak alatt, és más, a katasztrófához kapcsolódó esemény sem történt.    

Az ügyész kérdésére elmondta, hogy a szivattyúház működését nem ismeri, a "vész max" jelzést nem tudja értelmezni, mert "náluk ilyen nem volt." A diszpécserteremben lévő monitorokon látható adatsorokból nem lehetett következtetni katasztrófahelyzetre - tette hozzá.

Egy másik diszpécser, aki nyugdíjazásáig több mint négy évtizedet dolgozott az ajkai timföldgyárban, többször is elismételte: a veszélyhelyzetben a diszpécser első és legfontosabb feladata a gyár leállítása, de elmondása szerint addig erre nem volt példa. Vallomása szerint nem volt szolgálatban 2010. október 4-én, neki azt mondták, "kiszakadt a gát". Hangsúlyozta, hogy a gyár leállítása a nagyobb katasztrófa elkerülése miatt lényeges, a gőzszolgáltatást nyújtó Bakonyi Erőművel kell felvenni először a kapcsolatot, mert a kazánokat ott is időben le kell állítani. Becslései szerint legalább egy órát vesz igénybe, amíg a gyár leállításáról értesítik az érintetteket.

Kollégája, aki 2012 nyaráig dolgozott a timföldgyár diszpécsereként, ezzel szemben azt mondta, az érintettek értesítéséhez legalább négy órára van szükség, mivel az esetleges gyárleállítás "összetett dolog". Kitért arra is, hogy a katasztrófa után monitoringrendszert építettek ki, amellyel nyomon követték a szivattyúk állapotának jelzését és üzemóráit.

A szivattyúkezelők meghallgatásával folytatódott a tárgyalás március 20-án

Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. szivattyúkezelőinek tanúkénti meghallgatásával folytatódott a vörösiszap-katasztrófa ügyében indított büntetőper tárgyalása szerdán a Veszprémi Törvényszéken.

A törvényszék szerdán öt tanút hallgatott meg, közülük négyen dolgoztak a IX-es szivattyúházban szivattyúkezelőként a 2010. október 4-én bekövetkezett katasztrófa idején, valamennyien csaknem két évtizedes munkatapasztalattal rendelkeznek. A kezelők felügyelték a szivattyúmotorok működését. Ezekkel juttatták vissza a gyárba a működő iszapkazetták tetején összegyűlt, gyártáshoz felhasznált lúgos folyadékot, illetve a tározók környezetében összegyűlt csurgalékvizeket a működő kazettára szivattyúzták. A szivattyúkezelők mérték a kazettába betöltött vörösiszap szintjét, naplózták a szivattyúk üzemidejét, és a vörösiszapot szállító csővezetéket naponta kétszer ellenőrizték.

A tanúk szerint a heti 2-3, esetleg 5 centiméteres vízszintemelkedés a tározóban normálisnak számított, ezt hetente mérték. Vallomásuk szerint ezt a töltöttségi szintet minden héten hétfőn beírták a műszaknaplóba. Ezzel szemben az ügyész ismertette a szivattyúkezelők felettesének, a hatodrendű vádlott P. F.-nek a vallomását, miszerint ezt ő jegyezte be a naplóba.

Mindegyikük elmondta azt, hogy az áramszünetet mindig jelezték a diszpécsernek, mert egy hosszabb áramkimaradás veszélyeztette a timföldgyár termelését. Abban eltért a tanúk vallomása, hogy áramszünet esetén működött-e a szivattyúház vezetékes telefonja. Két vádlott is jelezte, hogy áramszünetben nem lehetett onnan telefonálni, mire egyikük visszavonta a vallomását. A katasztrófát megelőző napon és éjszaka szolgálatban lévő tanúk egyike sem tapasztalt rendellenességet, a szivattyúk akkori üzemideje szerintük normálisnak számított. A szivattyúk átlagos üzemidejét eltérően becsülték meg, egyikük szerint "a retúrvizes (szivattyú) folyamatosan ment, mert kellett a gyárban a víz", míg egy másik szerint óránként 20 percet működött. Egyikük fenntartotta a tanácsvezető által felolvasott nyomozati vallomását, miszerint "ennyi csapadék nem volt, mióta itt dolgozom, a kenyerestanyai szivattyúk folyamatosan mentek, két pár is egyszerre". A rendellenes működést vagy áramszünetet mindig jelezték a diszpécsernek, de egyikük úgy fogalmazott ilyen helyzetben "saját szakállára" nem intézkedett volna, megvárta volna a felettese utasítását.

A kenyerestanyai szivattyúházban - amely a X-es kazetta mellett van - található három pár szivattyú működési mechanizmusát illetően a tanúk vallomása eltért egymástól, és a hatodrendű vádlott, illetve a tizennegyedrendű vádlott is más-más észrevételt tett ezzel kapcsolatban a tárgyaláson. Egyebek mellett ennek az ellentmondásnak a tisztázása miatt a bíróság csütörtökön és pénteken a Mal Zrt. ajkai telephelyén helyszíni bizonyítást tart az előre meghatározott vádlottak, hatósági szereplők, védők, illetve tanúk részvételével. (A nyilvánosságot a hétfői közlés szerint az áprilisi tárgyalási napokon tájékoztatják majd az ott elhangzottakról.)

A bíróság szerdán helyt adott a negyedrendű vádlott védője kérelmének, hogy egy újabb tanút hallgassanak meg a büntetőper tárgyalásán.

A Mal Zrt. ajkai telephelyén lévő X-es számú vörösiszap-kazettánál 2010. október 4-én bekövetkezett gátszakadás ügyében halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége és más bűncselekmények miatt emeltek vádat 15 emberrel szemben. A tárgyalás tavaly szeptemberben kezdődött, a vádlottak között vannak diszpécserek, továbbá a gátszakadáskor szolgálatot teljesítő szivattyúkezelő is.

A per április 8-án újabb tanúk meghallgatásával folytatódik a Veszprémi Törvényszéken.