Tizenhárom világhírű magyar karmestert és hangszeres muzsikust is jelölte a Gramophone az általa tavaly létrehozott Hírességek Csarnokába, az 50 halhatatlan kiválasztásába a zeneszerető közönség is bekapcsolódhat a brit zenei szaklap honlapján.

(MTI) - A kilenc kategória jelöltjei között szerepel Doráti Antal, Fricsay Ferenc, Fischer Iván, Ormándy Jenő, Reiner Frigyes és Széll György, a Budapest és a Végh Kvartett, Anda Géza, Fischer Annie és Schiff András zongoraművész, Starker János gordonka,  és Szigeti József hegedűművész.
 
A folyóirat főszerkesztője, James Jolly blogjában külön méltatja három magyar maestro - Reiner Frigyes, Széll György és Fischer Iván - teljesítményét, zenekari alapító és nevelő munkáját a megjelent felvételeik figyelembe vételével.

A szerkesztő úgy véli, mindhármuk munkáját egyaránt jellemzi - bár különböző mértékben - szigorúság és a demokratizmus. Az intenzitás a stúdiómunkában, amelynek eredménye, legyen szó bármilyen sokat játszott műről, az újdonság, az eredeti megközelítés élménye. Innen a lemezeik tartós sikere.

Reiner három amerikai zenekart emelt magasba a Cincinnati Szimfonikusokat (1922, 1931), a Pittsburghi Szimfonikusokat (1938, 1948), és legfőképp a Chicagói Szimfonikusokat (1953, 1963). Megjegyzi, Reiner kérlelhetetlen, ezért kellemetlen személyiség volt, de az RCA kiadványok , tanúskodnak róla, hogy karmester és zenekar kapcsolata kivételesen eredményes volt. Kiemeli a Richard Strauss, felvételeket: a Salome Hétfátyol, táncát hallgatva érezni, gyorsul a szívdobbanás, a feszültség szinte tapintható.

Széll György ugyancsak nagy súlyt helyezett a zenekari fegyelemre és a kifogástalan technikára a Clevelandi Zenekar élén. 1946, ban vette át az együttest. A Schumann, szimfóniák tolmácsolásai ma is érvényesek, meglepően korszerűek, bár Jolly kissé ridegnek találja az amerikai felvételeket, míg az Európában készültek, például az Amszterdami Concertgebouw Zenekarral vagy a Londoni Szimfonikusokkal, lényegesen melegebb tónusúak.

Rátérve a jelenre a főszerkesztő hangsúlyozza, hogy Fischer Iván osztja a nagy elődök nézetét, szintén rendkívüli pontosságot igényel a Budapesti Fesztiválzenekar művészeitől. Ugyanakkor a hangzás színei igen árnyaltak, a hangszerek beszédmódja elegáns, viszonya muzsikusaival a primus inter pares(első az egyenlők között) elvén alapul.

Olyan egységesen szól a szimfonikus együttes, mintha kamarazenekart hallanánk - jegyzi meg. Véleménye szerint a Channel Classicsnál megjelent sorozat mindegyike érdekes, de különösen izgalmasnak tartja Beethoven VI. (Pastorale) szimfóniájának megszólaltatását. A Mahler, CD, kkel és SACD, kkel kapcsolatban pedig a különleges és karakteres színeket emeli ki. A BFZ Mahler, interpretációja élőben vagy lemezen mindig a legmagasabb színvonalat jelenti.

A Gramophone honlapján - www.gramophone.co.uk - lehet szavazni szerda este 18 óráig.