Itt a március. Ilyenkor a hobbikertészek már vágynak egy kis kerti munkára. Az egyik leglátványosabb korai munka lehet a díszfüvek kibontása.
Türelmetlennek nem szabad lenni, hamarosan úgyis gőzerővel indulnak be a teendők. Kibontásról és örömteli eseményről főleg akkor beszélhetünk, ha az ősz derekán nem mulasztottuk el a pampafű, zebrafű, és társaik szakszerű összekötözését.
A magasra törő, télen sérülékeny díszfüvek november tájékán megkövetelik a kötözést, ami rém egyszerű elővigyázatosság, mindössze annyit tesz, hogy a szárakat nem túl szorosan, de azért határozott módon, lehetőleg két helyen (mondjuk térd és mellmagasságban) egy erős madzaggal össze kell kötni. Aki ezt elmulasztotta, most valószínűleg azzal szembesül, hogy a tövek közé csorgó hólé, a pangó víz, és fagyok együttesen nagy kárt tettek a pompás növényben, akár örök téli álomba szenderítve kerti kedvencünket.
eköszöntével az új autópályát avató miniszter eleganciájával, na meg egy ollóval felszerelkezve a madzagot elnyisszantva átadhatjuk kertünk ékét a tavasznak. A művelet első része valóban nem több ennél, egy vágás, és a díszfű kibomlik. Ennyi ébresztő azonban nem elég neki, elő kell kapni a metszőollót, és visszavágni a valószínűleg magas és terebélyes növényt.
Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy mindennek mikor jön el az ideje, főképp az érintettet kell megkérdeznie, aki látványosan válaszol. A legnépszerűbbként számon tartott pampafű és az egyéb díszfüvek, az időjárási körülmények függvényében általában március környékén már egyértelműen jelzik új, üde zöld hajtásaikkal, hogy eljött a raboskodás vége. Ilyenkor a talaj szintjétől számítva 15-30 centiméteres magasságban vágjuk vissza a szárakat, lehetőleg a szárra merőleges, egyenes vágásokkal. Sokan hívei a domború formájú vágásnak, vagyis a szárakat a középpont felé haladva egyre magasabban vágják, hogy kúp alakúvá váljon a díszfű. Erre azonban a növénynek nincs szüksége, és igazából nem is szakszerű.
Nyilván vannak, akik eljutottak eddig az olvasásban, annak ellenére, hogy nincs otthon pampafüvük, vagy egyéb díszfüvük. Nos, ők abba ne hagyják az olvasást. Ugyanis a pampafű ültetésének is márciusban jön el az ideje, akár külső forrásból (kertészetből) szerezzük be az "alapanyagot", akár a szomszéd terebélyesedő példányából kérünk egy darabot tőosztásos szaporítás céljából. Tudni kell azonban, hogy a pampafű és társaik helyigényes növények, apró kertekben nem csak nem mutatnak annyira jól, de hajlamosak akkora területet elfoglalni, ami az egész kert kihasználhatóságának rovására megy. Nagyobb birtok esetén szoliternövényként viszont elsőrangú választás, eleganciát, egzotikumot csempésznek a kert hangulatába. A pampafű mindemellett azért is az egyik legjobb választás például utcafronti zöldterület színesítésére, mert fiatalkorában elég jellegtelen képet mutat, így a rossz szándékú idegen kezek nem fognak késztetést érezni, hogy gyökerestül kitépve hazavigyék, mire pedig megnő, és megmutatja szépségét, addigra már fizikailag nem lehet elvinni. Éles peremű levelei pedig gyorsan elveszik a mégis megpróbálkozók kedvét.
Türelmetlennek nem szabad lenni, hamarosan úgyis gőzerővel indulnak be a teendők. Kibontásról és örömteli eseményről főleg akkor beszélhetünk, ha az ősz derekán nem mulasztottuk el a pampafű, zebrafű, és társaik szakszerű összekötözését.
A magasra törő, télen sérülékeny díszfüvek november tájékán megkövetelik a kötözést, ami rém egyszerű elővigyázatosság, mindössze annyit tesz, hogy a szárakat nem túl szorosan, de azért határozott módon, lehetőleg két helyen (mondjuk térd és mellmagasságban) egy erős madzaggal össze kell kötni. Aki ezt elmulasztotta, most valószínűleg azzal szembesül, hogy a tövek közé csorgó hólé, a pangó víz, és fagyok együttesen nagy kárt tettek a pompás növényben, akár örök téli álomba szenderítve kerti kedvencünket.
eköszöntével az új autópályát avató miniszter eleganciájával, na meg egy ollóval felszerelkezve a madzagot elnyisszantva átadhatjuk kertünk ékét a tavasznak. A művelet első része valóban nem több ennél, egy vágás, és a díszfű kibomlik. Ennyi ébresztő azonban nem elég neki, elő kell kapni a metszőollót, és visszavágni a valószínűleg magas és terebélyes növényt.
Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy mindennek mikor jön el az ideje, főképp az érintettet kell megkérdeznie, aki látványosan válaszol. A legnépszerűbbként számon tartott pampafű és az egyéb díszfüvek, az időjárási körülmények függvényében általában március környékén már egyértelműen jelzik új, üde zöld hajtásaikkal, hogy eljött a raboskodás vége. Ilyenkor a talaj szintjétől számítva 15-30 centiméteres magasságban vágjuk vissza a szárakat, lehetőleg a szárra merőleges, egyenes vágásokkal. Sokan hívei a domború formájú vágásnak, vagyis a szárakat a középpont felé haladva egyre magasabban vágják, hogy kúp alakúvá váljon a díszfű. Erre azonban a növénynek nincs szüksége, és igazából nem is szakszerű.
Koratavaszi kertépítési tippek három percben:
Nyilván vannak, akik eljutottak eddig az olvasásban, annak ellenére, hogy nincs otthon pampafüvük, vagy egyéb díszfüvük. Nos, ők abba ne hagyják az olvasást. Ugyanis a pampafű ültetésének is márciusban jön el az ideje, akár külső forrásból (kertészetből) szerezzük be az "alapanyagot", akár a szomszéd terebélyesedő példányából kérünk egy darabot tőosztásos szaporítás céljából. Tudni kell azonban, hogy a pampafű és társaik helyigényes növények, apró kertekben nem csak nem mutatnak annyira jól, de hajlamosak akkora területet elfoglalni, ami az egész kert kihasználhatóságának rovására megy. Nagyobb birtok esetén szoliternövényként viszont elsőrangú választás, eleganciát, egzotikumot csempésznek a kert hangulatába. A pampafű mindemellett azért is az egyik legjobb választás például utcafronti zöldterület színesítésére, mert fiatalkorában elég jellegtelen képet mutat, így a rossz szándékú idegen kezek nem fognak késztetést érezni, hogy gyökerestül kitépve hazavigyék, mire pedig megnő, és megmutatja szépségét, addigra már fizikailag nem lehet elvinni. Éles peremű levelei pedig gyorsan elveszik a mégis megpróbálkozók kedvét.
0 Megjegyzések