Érzékelési problémák, megszólalástól való félelem, és lemaradás. Ez vár azokra a magyar anyanyelvű gyerekekre, akiket szlovák iskolába írattak. A szülők gyakran nem tudatosítják, mekkora kárt okoznak gyermeküknek azzal, ha a jobb érvényesülés reményében nem anyanyelvükön taníttatják őket. 

Még mindig elterjedt a szülők között az a nézet, hogy a szlovák tannyelvű iskola sikeresebb jövőt, könnyebb érvényesülést biztosít a gyerekeknek. Kevesebbet hallani viszont arról, hogy ez miért nem igaz.

Sok magyar családban a hagyománytisztelet és egyéb szempontok miatt nem kérdéses a gyerekek magyar nyelvű taníttatása. Az anyanyelvi oktatás hasznában viszont nem ezek a fő szempontok.

Szakmailag egyértelműen alátámasztható, hogy a szlovák iskolába kerülő magyar anyanyelvű tanulók nyelvi nehézségei gyakran olyan hátrányba hozzák őket az osztály többi tagjával szemben, amelyeket tanulmányaik során sok esetben már nem is tudnak behozni. Kiemelkedő tanulmányi eredményeket pedig csak nagyon ritka esetben várhatunk az ilyen diákoktól. Arról nem is beszélve, hogy tökéletes szinten sem a magyar, sem a szlovák nyelvet nem fogják bírni még jó pár évig. A tanulmányi versenyeknél ez pedig alapfeltétel.

A magyar anyanyelvű gyerekeknek azért is van nehezebb dolguk a szlovák osztályban, mert nem tudnak kérdezni, így ezek a problémák csak egyre jobban elmélyülnek és nehezítik a tananyag megértését. Jelentős gond az is, hogy míg a szlovák anyanyelvű gyerekek tanulni mennek a szlovák iskolába, a magyar gyerekeknek először meg kell ott tanulniuk szlovákul. Ez gyakran behozhatatlan hátrányt jelent náluk, a jó képességű magyar anyanyelvű gyerek sokszor emiatt lesz gyengébb tanuló.

Fontos az is, hogy ha nem értenek valamit, szabadon kérdezhessenek a tanítótól vagy az osztálytársaiktól, ez pedig a szlovák iskolában eleve lehetetlen számukra, mivel még nem tudnak szlovákul. Ha a félénk gyerek anyanyelvén is bátortalanul szólal meg, akkor egy idegen nyelven még nehezebben teszi ezt, ami egyértelműen megmutatkozik a szlovákórákon.