Kossuth Zoltán háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató. Az 1956-os forradalom idején a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli elnöke volt.  Ma van halálának évfordulója – 1967. március 6-án, reggel ¾ 6-kor, szívroham következtében hunyt el Budapesten.

Kodály éji-zenéi jelentékeny helyet töltenek be Kodály alkotóművészetében. Bennük virul ki Kodály szerelmi költészete, mégpedig zenéjének túlnyomórészt vokális, kis részben hangszeres ágában.

Az Esti dal 1938-ban keletkezett, a hagyományos, telt dúr-hangzást veszi alapul. Bizonyára erre is visszavezethető rendkívüli bel-és külföldi népszerűsége, partitúrája többek között még kínai, dán és héber énekszövegekkel is megjelent. Széleskörű elterjedtségének alapja azonban már maga a feldolgozott népdal, amely a parasztember estéli fohászát, lefekvés előtti imáját is tartalmazza, strófikusan ismétlődő dallammal.

A “Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai” című, 1984-ben megjelent könyv kimutatta, hogy e népdalt maga Kodály gyűjtötte 1922-ben a Heves megyei Pásztón, a kórusműben szereplő első két versszakkal együtt. A harmadik strófa szövege Szegedről való, és Kálmán Lajos “Koszorúk az Alföld vad virágaiból” című népköltési gyűjteményének 1878-ban megjelent második kötetében olvasható.

Az Esti dal elterjedését tovább fokozta, hogy nem csak gyermek-, illetve nőikar változata készült és jelent meg, hanem vegyes- és férfikar letétje is. (Pándi Marianne, Hangversenykalauz)