A húsvét a keresztény családok életének egyik legfontosabb időszaka volt. Ünnepi díszbe öltöztették a tisztaszobát, felvették a templomi nagyünneplőt. 

Az ünnepkörhöz különböző népszokások, hiedelmek kapcsolódtak. V. Szalontay Judit néprajzkutató, nyugalmazott múzeumigazgató arról mesélt, hogy az sem volt mindegy, milyen ruhát viselnek ilyenkor a családtagok – elsősorban a lányok és az asszonyok. Nemcsak a lelküket készítették fel tehát, hanem környezetüket is díszítették az ünnepre.

- A húsvéti ünnepkör a római liturgiában kialakult időszak, amely egyrészt az ünnepre való előkészületi időt, másrészt az ünnep folytatásának idejét foglalja magába – fejtette ki V. Szalontay Judit. – Az előkészület a katolikus családok életének egyik legfontosabb időszaka volt. A negyvennapos böjt során nemcsak testüket és lelküket, hanem környezetüket is felkészítették az ünnepre. Például házuk tisztaszobáját az XIX. század végén, a XX. század elején hímes lakástextilekkel, párnákkal, ágytakarókkal, asztalterítőkkel, törülközőkendőkkel öltöztették ünnepi köntösbe. Azokon a településeken, ahol használták népviseletüket, az asszonyok a legdrágább ünnepi öltözetüket, a templomi nagyünneplőt gondosan előkészítették a húsvéti szentmisére. A Rábaközben például a csornai fiatal menyecskék aranycsíkkal díszített színes selyemöltözetet vettek magukra. Fontos viseleti kiegészítő volt a fehér patyolatkendő és a pillangós bársonykobak. A ruházat és a textíliák mintakincse is sokrétű volt. A húsvétkor viselt aranyfonalas kendőt a rózsa különböző változataival ékesítették. Ennek több formája maradt fent, mint például a csokorminta, peremminta. A virágok közül még a liliom jelent meg gyakran. A virágtípusokat egyébként tipológiailag két részre osztjuk: a gömbölyű alakúak és a kehely formájúak. Éppen a húsvét, a katolikus ünnepkör, a feltámadás miatt a rózsa és a kehelyminták szerepelnek a fejkendőkön.


V. Szalontay Judit hozzátette: különböző szokások is kapcsolódnak a húsvéthoz. Ilyen volt például a határjárás. Fennmaradt egy 1655-ös beszámoló, mely szerint „az is régi bévött szokás törvényünk, hogy minden húsvét napján határt kerülénk, azaz processiót járánk”.

- Ez a szokás termékenységvarázslás volt – magyarázta a szakember. – Bő termésért, kedvező időjárásért imádkoztak. Aztán szokásban volt a húsvétvasárnapi ételszentelés is. A szentelményeknek mágikus erőt tulajdonítottak és számos hiedelem kapcsolódik hozzájuk. A húsvéti korbácsolás főként a Dunántúlon volt ismert. A legények a lányokat legyezték meg a font korbáccsal, ezzel egészséget kértek. És persze a locsolkodásról sem szabad elfeledkezni, ami a mai napig élő szokás az egész országban. A legényszámba nem vett fiúk először a keresztanyjukhoz mentek, utána következtek a rokonok, ismerősök. Ők hímes tojást kaptak jutalmul. A tojás az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadt Krisztust jelképezi. A díszített húsvéti tojás elsősorban Európa keleti felén terjedt el. Hazánk nagy részén ismert a hímzése, aztán a batikolása, a Rábaközben a karcolással díszített és hagymával festett volt a népszerű.