Nyolc napig feküdt étel és ital nélkül kórházi ágyában egy szerencsétlen beteg, akit lassú kínhalálra ítéltek az orvosai. A család szerint egy kutyával nem bánnak úgy, mint a szerettükkel, akitől még el sem tudtak búcsúzni.
Elképesztő esetről számolt be a Daily Mail: egy 69 éves brit férfinak azért kellett meghalnia, mert nyolc napig nem kapott se enni, se inni a kórházban.
A demenciában szenvedő Robert Goold egy csúnya esés után került kórházba, miután súlyosan megsérült a koponyája, nyaka és a háta. Két hétig ápolták a cambridge-i Addenbrooke's kórházban, majd az orvosok a család tudta nélkül egy a halál meggyorsítását célzó programba helyezték.
Az LCP elnevezű listára kerülő betegeket végstádiumban lévőnek tekintik, és nemcsak az életmentő gyógyszereket és kezelést vonják meg tőlük, hanem a táplálékot és folyadékot is, hogy megrövidítsék a szenvedéseiket.
A valóban halálközeli, rendkívül súlyos állapotban lévő betegek esetében általában 29 órán belül bekövetkezik a halál, Goold viszont több mint egy hétig szenvedett étlen-szomjan, miközben a családjának fogalma sem volt róla, hogy a halállistára tették.
Csak azt látták, hogy a férfi napról napra gyengébb, de azt álmukban nem gondolták volna, hogy az orvosok halálra ítélték a betegüket, és ezért sem enni, sem inni nem kap.
Az idős férfi lánya elmondta: sem az orvosok, sem a nővérek nem tudták megindokolni, miért kezdték alkalmazni a kegyetlen programot az apjánál, mivel erről semmilyen hivatalos feljegyzés nem készült, és a család sem adta beleegyezését.
Ráadásul később kiderült, hogy az egyik nővér hat nap után rájött a tévedésre, és a program visszafordítását javasolta. Ám akkor már késő volt, az agyonkínzott férfi a nyolcadik napon anélkül halt bele megpróbáltatásaiba, hogy a családja el tudott volna búcsúzni tőle.
Elképesztő esetről számolt be a Daily Mail: egy 69 éves brit férfinak azért kellett meghalnia, mert nyolc napig nem kapott se enni, se inni a kórházban.
A demenciában szenvedő Robert Goold egy csúnya esés után került kórházba, miután súlyosan megsérült a koponyája, nyaka és a háta. Két hétig ápolták a cambridge-i Addenbrooke's kórházban, majd az orvosok a család tudta nélkül egy a halál meggyorsítását célzó programba helyezték.
Az LCP elnevezű listára kerülő betegeket végstádiumban lévőnek tekintik, és nemcsak az életmentő gyógyszereket és kezelést vonják meg tőlük, hanem a táplálékot és folyadékot is, hogy megrövidítsék a szenvedéseiket.
A valóban halálközeli, rendkívül súlyos állapotban lévő betegek esetében általában 29 órán belül bekövetkezik a halál, Goold viszont több mint egy hétig szenvedett étlen-szomjan, miközben a családjának fogalma sem volt róla, hogy a halállistára tették.
Csak azt látták, hogy a férfi napról napra gyengébb, de azt álmukban nem gondolták volna, hogy az orvosok halálra ítélték a betegüket, és ezért sem enni, sem inni nem kap.
Az idős férfi lánya elmondta: sem az orvosok, sem a nővérek nem tudták megindokolni, miért kezdték alkalmazni a kegyetlen programot az apjánál, mivel erről semmilyen hivatalos feljegyzés nem készült, és a család sem adta beleegyezését.
Ráadásul később kiderült, hogy az egyik nővér hat nap után rájött a tévedésre, és a program visszafordítását javasolta. Ám akkor már késő volt, az agyonkínzott férfi a nyolcadik napon anélkül halt bele megpróbáltatásaiba, hogy a családja el tudott volna búcsúzni tőle.
0 Megjegyzések