Egy naposságban jócskán szűkölködő téli kora estébe sikerült vidám és ízekben gazdag élményt csalnia a Sunny Diner-nek.

Még a hűvösvölgyi tömegközlekedési végállomásrakás rendszeres látogatói sem feltétlenül veszik észre a benzinkút mellett szerényen megbúvó éttermet. Pedig valami egészen mást kínál, mint a hazánkban megszokott, töltőállomások mellé csomagolt étkezőegységek. Miért is ne ítéljünk elsőre, a bejárat láttán? Ha saját tapasztalat alapján nem is, hollywoodi filmek, vagy akár dalszövegek kapcsán hamar megszólalhat a csengő, hogy itt valami nagyon amerikai dologról van szó - jelzi ezt a legendás Route 66 tábla is már messziről. Konkrétan a néhány évtizeddel ezelőtti miliőbe csöppenhetünk, legalábbis ha előrefelé vesszük az irányt, lehetőleg elvonatkoztatva a kútnál tankolásra váró, a hosszútestű cirkálókra az esetek többségében illúzióromboló módon nemigen hasonlító autóktól.
 
Bent megkapjuk a lehető legmasszívabb támogatást az idő- és térbeli kis utazásunkhoz. Nagyon amerikai típusú ereklyék, dísztárgyak elhelyezve körös-körül - a pult fölött virító jókora lapos képernyő jó kis retró dallamokat és klipeket sugároz felénk.
 
Az étlap tanulmányozásra érdemes, ugyanis itt még mindig nem vagyunk elkésve a ház bombaajánlatával való megismerkedéssel, nem úgy, mint mondjuk egy minden földi jóval megpakolt Sunny tál maradéktalan bekebelezése után. Én azonban mégis inkább azzal folytatom, mit tartalmaz és milyen élvezeti értéket rejt az utóbbi fogás, tapasztalataim birtokában. Ketten vállalkoztunk az étkezésre, ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy-egy Sunny tálra, valamint laza kísérőnek gyanútlanul egy-egy shake-re neveztünk be. A shake annak rendje és módja szerint elsőnek ki is érkezett asztalunkhoz. A látvány is kiváló volt, a vidám cukorkabogyóval megszórt és koktélcseresznyével megspékelt formás kis tejszínhabbal, az íz nemkülönben. Az egyéni preferenciákat félretéve keresztkóstolást is végeztünk, hogy minél akkurátusabban ítélkezhessünk. A teszt eredményeként bátran kijelentem, hogy mind a Nutellás, mind a csokis-meggyes alkoholos ízvariáns átvitte a lécet nálunk. A Nutellásra külön adnék egy "ajánlott" plecsnit, érdemes felkészülni rá, hogy az édes ízzel ez esetben nem történik spórolás. Sőt.
A boldog szürcsölgetés közbeni körbenézést hamarosan félbeszakította a főétel érkezése. Kissé meglepett arcott vághattunk, mert ekkora adagra egyikünk se számított. Kezdtük nyomban úgy érezni, hogy az ebéddel való spóroláson felül egy komplett előző napi léböjtkúra sem lett volna elég a kellő mértékű gyomorűrtartalom felszabadításához. Azért mégsem szontyolódtunk el nagyon, szép lassan csipegetve nekiláttunk az egytálételnek. A legnehezebbnek a helyes sorrend felállítása bizonyult. Talán nálatok is előfordul, hogy igyekeztek úgy eszegetni, hogy a legfinomabbat hagyjátok a végére. Ez most tényleg kihívást jelentett. Abban még megegyeztünk, hogy a bőséges köretként kapott (és ennek folyományaként a tányérról néha leugrándozó) sült krumpli, tortilla és coleslaw saláta kevésbé előkelő helyezést kap képzeletbeli ranglistánkon. De a piros-sárga logós gyorséttermeken edződött lelkünk nagyjából egyenlő intenzitással derült fel az igazi, ízletes marhahúsból készült hamburger, a kellemesen csípős és sok hagymával megrakott burrito, valamint a sült csirkeszárnyak hatására. És akkor ezen kívül még ránk várt egy darab főtt csöves kukorica, néhány ropogósra sült hagymakarika barátságos társaságában. Kérésünkre chilis ketchupot is bekevertek nekünk, ami tovább gazdagította az ízkavalkádot. Szerintem végül is derekasan helytálltunk, a tál túlnyomó részét elfogyasztottuk, hangsúlyozom: nagyon jóízűen. Plusz pontot adunk azért, hogy az étek, meghazudtolva a jól ismert csalóka ételfotó-effektust, az étlapon megjelenített képnél szemrevalóbban festett. Íme a látvány a falatozás előtt:
 
 
A desszertet mi kihagytuk, de ti ne tegyétek. A banánhajó jól hangzik, egyébként is gyakorlatilag elronthatatlan, de ha valakinél a brownie vagy az amerikai palacsinta képzete jobban beindítja a nyálképződést, annak sem kell ellenállást tanúsítania.
 
Evés közben megütötte fülünket egy beszélgetés a szomszéd asztalnál a Megaburger tálról. Itt visszautalnék arra, amit pár sorral feljebb bombaajánlatként neveztem meg. Ahogy kedves felszolgálónktól megtudtuk, ez egy 10 darab, a mi tálunkban szerepelt példánynál nagyobb méretű hamburgert jelent, sült krumpli, coleslaw saláta és shake kíséretében. Az előttünk álló asztalt beterítő nagyságot kellett elképzelnünk. A Sunny tál legyőzése után... kicsit gyengének éreztük magunkat, ahogy belegondoltunk. De nem baj, mert mint megtudtuk, az akció másfél éve alatt eddig mindössze 5 jelentkezőnek sikerült a szóban forgó adag időlimiten belüli legyűrése. Az időlimit 40 percet jelent. Segítség nincs. De ha sikerült, akkor miénk a dicsőség, a Megaburger tál ára, és nincs megállás a dicsőségfalig és a következő epikus alkalomig, amire már a hitetlenkedő baráti társaságot is el lehet hívni (persze ebben a helyzetben jobban járunk a szűken vett körrel) és közösen osztozni az ajándékba kapott, szebben kifejezve, méltón elnyert bónusz adag Megaburger tálon.
 
A teljesség kedvéért megjegyezném, hogy a kiszolgálással is nagyon elégedettek voltunk, kedvességet és közvetlenséget kaptunk, a kellő mértékben.
 
Az amerikai étterem honlapján találhatóak további információk
Az itt található árak sajnos nem up-to-date-ek a cikk írásának pillanatában.
 
Az étterem Facebook oldala viszont gyakran frissül aktualitásokkal és barátságos hangvételű postokkal.
 
Foursquare-en pedig akár megleshettek egyéb retusálatlan, mégis ínycsiklandó képeket: https://foursquare.com/v/sunny-diner/4d7e15c02ff9b60cd796a547