Új bejelentési kötelezettséggel fenyegette meg Lázár János mindazokat, akik külföldön fialtatják a pénzüket, miközben az efféle jövedelmeket – elvben – most is be kell vallani.
Hiába kapott pénzt, paripát, fegyvert a nemzeti adóhatóság, tavaly a vártnál 200 milliárd forinttal kevesebbet söpört be, aminek persze nem az adóhivatalnokok renyhesége, hanem a gazdasági teljesítmény visszaesése a fő oka. A kormány mindenesetre a külföldre menekített milliárdok felkutatásában és visszamenőleges, progresszív, büntető jellegű megadóztatásában keresi a kieső bevételek pótlását – legalábbis ez tűnik ki az elmúlt napok fenyegető retorikájából. Konkrétum ugyanakkor nem sok hangzott el, és az is kétértelmű volt: Lázár János miniszterelnökségi államtitkár 35 százalékos adókulcsot említett, csak azt nem tisztázta, hogy az csak a kamatot, vagy a tőkét is sújtaná-e. Az sem derült ki, hogy kiknek a pénzére vadásznak, az adóelkerülőkére vagy az adócsalókéra (lásd Az adóellenállás módjai című írásunkat), az előbbiek ugyanis nem feltétlenül illegálisan szerzett jövedelmet vittek el a határon túlra.
Sokatmondó Varga Mihály tárca nélküli miniszter minapi képviselői hírlevele, amelyben Mindent tudni akarunk a külföldre vitt pénzekről címen szerepel e téma. Csakhogy a banktitokra kényes államok nem partnerek ebben, a Magyarországnál befolyásosabb gazdasági hatalmak is csak több év alatt megszületett egyezményekben értek el részsikereket az adatkiadásban. Ha diplomáciai úton nem megy, a kormány itthon cselekszik: Lázár máris bejelentette, hogy a kormány munkacsoportot alakított a feladat kivitelezésére, aminek egyik első állomása a hazai adószabályok szigorítása. Valamiféle új bevallási kötelezettséget rónának az adóalanyokra, amelyben nemcsak a privát bankbetétekről kellene vallaniuk, hanem azokról az offshore céges számlákról is, amelyeknek ők a háttérben megbújó kedvezményezettjei – ami több mint irrealisztikus. Lázár János, részben titkosszolgálati információkból táplálkozva, azt gondolja, hogy „a világ egyik legnagyobb offshore vesztese Magyarország”. A Nemzetgazdasági Minisztérium ugyanakkor a HVG érdeklődésére leszögezte, hogy az adóelkerülés elleni harcban nem fogadható el a titkosszolgálati eszközök bevetése.
„Nem mindegy, hogy a külföldön tartott vagyonok (betétek) egy bizonyos időpontban fennálló összegét, vagy annak éves hozamait akarják-e kitudni” – kommentálta az általa idő előttinek tartott kormányzati megnyilatkozásokat Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő. Magyarországon pillanatnyilag nincs vagyon-, csak jövedelemadóztatás, ezért alkotmányos aggályokat vethet fel egy mindenkire kiterjedő vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség, még ha az részleges, csupán a külföldi pénzeket firtató is. A szakember emlékeztet arra, hogy 1993 tavaszán az Alkotmánybíróság elmeszelte az állampolgárok „általános érvényű és feltétel nélküli” vagyonnyilatkozatra kötelezését, mondván: „fejlett adókultúrájú országban jövedelemadó-ellenőrzési célra vagyonnyilatkozatot nem alkalmaznak”, mert az kiszolgáltatottá tenné az adózó állampolgárokat az állammal szemben, és aránytalan beavatkozást jelentene alapvető jogaikba, köztük a magántitok és a személyes adatok védelméhez fűződőkbe. Aggályos az is, hogy mit ért a kormány visszamenőleges hatályon – Vámosi-Nagy szerint legfeljebb az adózásban szokásos ötéves elévülési időt lehetne figyelembe venni, vagyis az idén a 2007-ben külföldön tartott betétekig mehetnének vissza. Az elévülési idő csak akkor lehet több, ha az adózó ennél hosszabb börtönbüntetéssel fenyegetett bűncselekménnyel jutott a kimenekített pénzhez – ezt remélhetőleg nem fogják az összes érintettnek a nyakába varrni.
Az elrettentésre építő kormányzati fellépés ellenére egyelőre senkinek sincs félnivalója – nyugtatnak meg egyes adószakértők –, vagy legalábbis nem jobban, mint eddig. A külföldi jövedelmeket ugyanis most is fel kell tüntetni a személyijövedelemadó-bevallásban. Ám arról a szakértők között is vita folyik, hogy pontosan melyeket. A magyarországi pénzintézetekben szerzett kamatokról ugyanis az szja-törvény szerint nem kell számot adni akkor, ha a kifizető – vagyis a bank – levonja belőlük az adót, és továbbítja az államkincstárba. Vadász Iván, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének alelnöke szerint ugyanez a szabály érvényes akkor is, ha az adózó olyan államban kap kamatot, amelyben az ottani bank levonja a kamatadót, és azt továbbítja Magyarországnak. Svájc, Ausztria vagy Luxemburg esetében ez történik: mivel ezek az államok nem adják ki a betétes azonosító adatait, ha ő nem akarja, a kamatot 35 százalékos, büntető mértékű adóval sújtják, aminek a háromnegyed részét anonim módon átutalják a betétes „adóhazájába”. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal múlt héten közzétett információs füzete szerint viszont a betétesnek ilyenkor is fel kell tüntetnie éves adóbevallásában a külföldön kapott kamat összegét, ami meglehetősen disszonáns szabály, hiszen az illető éppen azért vállalta az extra mértékű adókulcsot, hogy névtelenségbe burkolózhasson. Még akkor is, ha a színvallás azzal járna, hogy visszakapná az itthoni 16 és a kinti 35 százalékos adó különbségét.
Bankbejárat Svájcban
A bevallási kötelezettséget az szja-törvény egy másik paragrafusából lehet kiolvasni, ami szerint minden olyan jövedelmet fel kell tüntetni, ami külföldön (is) adóztatható, vagy a jövedelemszerzés helye nem belföld – s ebbe a definícióba minden külföldi bankszámla, a kajmán-szigeteki is belefér. Az uniós államok többségénél nincs ilyen dilemma, mivel az ottani bankok évente egyszer az azonosító adatokkal együtt jelentik az anyaországnak a betétes javára jóváírt kamatot, így az óhatatlanul lebukik, ha nem ad számot róla. A Horvátországban kapott kamat esetében például a kettős adóztatást kizáró egyezmény szerint a betétes Magyarországon vall és fizet adót, ám ezt az ottani banknál is igazolnia kell. Külön sorban kell feltüntetni azokat a jövedelmeket, amelyeket olyan államból húz az adózó, amellyel Magyarországnak nincs a kettős adóztatást kizáró egyezménye (például Szaúd-Arábia). Ilyenkor mindkét ország adóztathat, de a honi adóparagrafusok szerint a külföldön már megfizetett sarcot beleszámítják az ittenibe. A bevallási nyomtatvány alapján egyébként az adóhatóság nemcsak a külföldön szerzett kamatokra, hanem minden egyéb jövedelemre, például az osztalékra vagy az árfolyamnyereségre is kíváncsi.
Hogy milyen büntetéssel sújtanák azokat, akik elmulasztják majd az új bevallást, arról még nincs hír, szankciókkal viszont már a mostani renitenseknek is számolniuk kell, méghozzá meglehetősen súlyosakkal. A büntető törvénykönyv szerint ugyanis akár költségvetési csalást (amibe a korábbi adócsalás is beletartozik) is elkövethetnek, ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy megtévesztik a hatóságokat, illetve elhallgatják a valós tényeket. A legenyhébb esetben ez vétség, amelyért kétéves börtönbüntetés szabható ki. Vadász arra is figyelmeztet, hogy az eddigi bírósági ítéletek alapján a bűncselekményt az is elköveti, aki még a büntetőeljárás megindulása előtt, önrevízióval rendezi a vitatott ügyeket, például kiegészíti az addig hiányos bevallást. Igaz, ilyenkor a büntetés korlátlan mértékben enyhíthető, ha az adózó nemcsak a bevallást, hanem az elmaradt adóbefizetést is pótolta.
Forrás:hgv.hu
Sokatmondó Varga Mihály tárca nélküli miniszter minapi képviselői hírlevele, amelyben Mindent tudni akarunk a külföldre vitt pénzekről címen szerepel e téma. Csakhogy a banktitokra kényes államok nem partnerek ebben, a Magyarországnál befolyásosabb gazdasági hatalmak is csak több év alatt megszületett egyezményekben értek el részsikereket az adatkiadásban. Ha diplomáciai úton nem megy, a kormány itthon cselekszik: Lázár máris bejelentette, hogy a kormány munkacsoportot alakított a feladat kivitelezésére, aminek egyik első állomása a hazai adószabályok szigorítása. Valamiféle új bevallási kötelezettséget rónának az adóalanyokra, amelyben nemcsak a privát bankbetétekről kellene vallaniuk, hanem azokról az offshore céges számlákról is, amelyeknek ők a háttérben megbújó kedvezményezettjei – ami több mint irrealisztikus. Lázár János, részben titkosszolgálati információkból táplálkozva, azt gondolja, hogy „a világ egyik legnagyobb offshore vesztese Magyarország”. A Nemzetgazdasági Minisztérium ugyanakkor a HVG érdeklődésére leszögezte, hogy az adóelkerülés elleni harcban nem fogadható el a titkosszolgálati eszközök bevetése.
„Nem mindegy, hogy a külföldön tartott vagyonok (betétek) egy bizonyos időpontban fennálló összegét, vagy annak éves hozamait akarják-e kitudni” – kommentálta az általa idő előttinek tartott kormányzati megnyilatkozásokat Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő. Magyarországon pillanatnyilag nincs vagyon-, csak jövedelemadóztatás, ezért alkotmányos aggályokat vethet fel egy mindenkire kiterjedő vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség, még ha az részleges, csupán a külföldi pénzeket firtató is. A szakember emlékeztet arra, hogy 1993 tavaszán az Alkotmánybíróság elmeszelte az állampolgárok „általános érvényű és feltétel nélküli” vagyonnyilatkozatra kötelezését, mondván: „fejlett adókultúrájú országban jövedelemadó-ellenőrzési célra vagyonnyilatkozatot nem alkalmaznak”, mert az kiszolgáltatottá tenné az adózó állampolgárokat az állammal szemben, és aránytalan beavatkozást jelentene alapvető jogaikba, köztük a magántitok és a személyes adatok védelméhez fűződőkbe. Aggályos az is, hogy mit ért a kormány visszamenőleges hatályon – Vámosi-Nagy szerint legfeljebb az adózásban szokásos ötéves elévülési időt lehetne figyelembe venni, vagyis az idén a 2007-ben külföldön tartott betétekig mehetnének vissza. Az elévülési idő csak akkor lehet több, ha az adózó ennél hosszabb börtönbüntetéssel fenyegetett bűncselekménnyel jutott a kimenekített pénzhez – ezt remélhetőleg nem fogják az összes érintettnek a nyakába varrni.
Az elrettentésre építő kormányzati fellépés ellenére egyelőre senkinek sincs félnivalója – nyugtatnak meg egyes adószakértők –, vagy legalábbis nem jobban, mint eddig. A külföldi jövedelmeket ugyanis most is fel kell tüntetni a személyijövedelemadó-bevallásban. Ám arról a szakértők között is vita folyik, hogy pontosan melyeket. A magyarországi pénzintézetekben szerzett kamatokról ugyanis az szja-törvény szerint nem kell számot adni akkor, ha a kifizető – vagyis a bank – levonja belőlük az adót, és továbbítja az államkincstárba. Vadász Iván, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének alelnöke szerint ugyanez a szabály érvényes akkor is, ha az adózó olyan államban kap kamatot, amelyben az ottani bank levonja a kamatadót, és azt továbbítja Magyarországnak. Svájc, Ausztria vagy Luxemburg esetében ez történik: mivel ezek az államok nem adják ki a betétes azonosító adatait, ha ő nem akarja, a kamatot 35 százalékos, büntető mértékű adóval sújtják, aminek a háromnegyed részét anonim módon átutalják a betétes „adóhazájába”. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal múlt héten közzétett információs füzete szerint viszont a betétesnek ilyenkor is fel kell tüntetnie éves adóbevallásában a külföldön kapott kamat összegét, ami meglehetősen disszonáns szabály, hiszen az illető éppen azért vállalta az extra mértékű adókulcsot, hogy névtelenségbe burkolózhasson. Még akkor is, ha a színvallás azzal járna, hogy visszakapná az itthoni 16 és a kinti 35 százalékos adó különbségét.
Bankbejárat Svájcban
A bevallási kötelezettséget az szja-törvény egy másik paragrafusából lehet kiolvasni, ami szerint minden olyan jövedelmet fel kell tüntetni, ami külföldön (is) adóztatható, vagy a jövedelemszerzés helye nem belföld – s ebbe a definícióba minden külföldi bankszámla, a kajmán-szigeteki is belefér. Az uniós államok többségénél nincs ilyen dilemma, mivel az ottani bankok évente egyszer az azonosító adatokkal együtt jelentik az anyaországnak a betétes javára jóváírt kamatot, így az óhatatlanul lebukik, ha nem ad számot róla. A Horvátországban kapott kamat esetében például a kettős adóztatást kizáró egyezmény szerint a betétes Magyarországon vall és fizet adót, ám ezt az ottani banknál is igazolnia kell. Külön sorban kell feltüntetni azokat a jövedelmeket, amelyeket olyan államból húz az adózó, amellyel Magyarországnak nincs a kettős adóztatást kizáró egyezménye (például Szaúd-Arábia). Ilyenkor mindkét ország adóztathat, de a honi adóparagrafusok szerint a külföldön már megfizetett sarcot beleszámítják az ittenibe. A bevallási nyomtatvány alapján egyébként az adóhatóság nemcsak a külföldön szerzett kamatokra, hanem minden egyéb jövedelemre, például az osztalékra vagy az árfolyamnyereségre is kíváncsi.
Hogy milyen büntetéssel sújtanák azokat, akik elmulasztják majd az új bevallást, arról még nincs hír, szankciókkal viszont már a mostani renitenseknek is számolniuk kell, méghozzá meglehetősen súlyosakkal. A büntető törvénykönyv szerint ugyanis akár költségvetési csalást (amibe a korábbi adócsalás is beletartozik) is elkövethetnek, ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy megtévesztik a hatóságokat, illetve elhallgatják a valós tényeket. A legenyhébb esetben ez vétség, amelyért kétéves börtönbüntetés szabható ki. Vadász arra is figyelmeztet, hogy az eddigi bírósági ítéletek alapján a bűncselekményt az is elköveti, aki még a büntetőeljárás megindulása előtt, önrevízióval rendezi a vitatott ügyeket, például kiegészíti az addig hiányos bevallást. Igaz, ilyenkor a büntetés korlátlan mértékben enyhíthető, ha az adózó nemcsak a bevallást, hanem az elmaradt adóbefizetést is pótolta.
Forrás:hgv.hu
0 Megjegyzések