Újabb vállalat jelentette be, hogy csatlakozik az aszteroidák ásványi anyagának kiaknázását célzó erőfeszítésekhez.
A tavaly bejelentett aszteroidavadász magáncég után kedden egy újabb hasonló profilú társaság jelentette be megalakulását. A Santa Monica-i Repüléstörténeti Múzeumban adott sajtótájékoztatón Rick Tumlinson, a Deep Space Industries elnöke arról beszélt, hogy olyan bárki által kibérelhető űrjárművekben gondolkodnak, amik a Naprendszerben keringő aszteroidákból kinyert anyagokból nemcsak újra tudnák tölteni a meghajtásukért felelős részegységeket, de arra is képesek lennének, hogy önállóan megjavítsák az elromlott alkatrészeiket.
Évente nagyjából ezer kisebb-nagyobb aszteroidát fedeznek fel a csillagászok, ezek egy része vizet és különböző, az űrhajók által hasznosítható gázokat, például metánt is tartalmaznak. „Semmi olyan nincs a tervünkben, amit ne lenne kivitelezhető a rendelkezésünkre álló technológiák segítségével” – mondta John Markins, a Deep Space technológiai igazgatója, a NASA Jet Propulsion Laborjának korábbi vezetője. „Lehet, hogy az adott megoldásokat nem pont erre találták ki, vagy még sosem próbálták ki az űrben, de a lényeg az, hogy a lehetőség adott”, tette hozzá Markins.
Az első cél, hogy Firefly (vagyis Szentjánosbogár) nevű, kis költségvetésű és méretű űrjárművekkel bebizonyítsák: az alapötlet megvalósítható. A tervek szerint a kis, alig 25 kilós szerkezeteket nagyobb kommunikációs műholdakkal együtt hagynák el a Földet, majd a pályára álló műholdról lekapcsolódva célba vennék az előzetesen kijelölt aszteroidát. Ezek az egyirányú repülések kettő-hat hónapig tartanának, az aszteroida távolságától függően, és a megrendelőknek 20 millió dollárt kellene fizetnie – ebben természetesen a Deep Space jelentős profitja is benne van. A cég vezetői szerint az állami megrendelések mellett a magáncégek megrendelései, illetve szponzori felajánlásokból jön majd össze egy-egy küldetés költségvetése.
A Deep Space Industries tervei az űrvándorokon jelen lévő ritka fémek kibányászására az aszteroidabányászatot kétfős versennyé változtatja. A másik vállalat, a Planetary Resources tavaly jelentette be ilyen irányú terveit. Az aszteroidabányászat védelmezői abban reménykednek, hogy billió dolláros üzletet hozhatnak így létre, ám néhány kutató szkeptikusan áll a javaslatokhoz.
A Deep Space Industries egy flottányi aszteroidakutató szondát küldene a Naprendszerbe az erőforrások feltérképezésére. Ezek a szondák – melyeket a cég szentjánosbogarak névre keresztelt – olcsó CubeSat komponensekből állnának, és egyfajta stopposként, nagyobb kommunikációs szatellitek mellett jutnának fel az űrbe a rakétákon. A szentjánosbogarak tömege mintegy 25 kilogramm, és először 2015-ben indulhatnának küldetésükre, mely 2-6 hónapot ölelne fel.
2016-tól kezdve a cég a tapasztalatok alapján kidolgozott és tökéletesített Dragonfly (vagyis Szitakötő) hajóosztályt is munkába állítaná. Ezek már nagyobb űrhajók, 2-4 éves küldetési idővel. A 25-70 kilós jármű már nemcsak eltalálná az aszteroidákat, de mintát is venne belőlük, és azokkal vissza is térne a Földre. A korábban említett, üzemanyagszerző és javításcélú aszteroidabányászat pillanatnyilag csak a távlati tervek része. A kibányászott fémekből az egyelőre földi körülmények között is csak kísérleti jelleggel működő 3D nyomtatók készítenének cserealkatrészeket. A minták egy része segítene a cégnek meghatározni, melyek a jó bányászati célpontok, míg másokat valószínűleg kutatók és gyűjtők kapnának meg.
„Az űrben meglévő erőforrások kiaknázása az egyetlen módja annak, hogy megengedhessük magunknak az állandó űrbeli fejlesztéseket” – mondja David Gump, a cég vezetője. Hozzátette, évente több mint 900 új, a Föld közelében elhaladó aszteroidát észlelnek. Az űrvándorok pedig fém- és üzemanyagforrásokat nyújthatnak az űripar számára, és lehetővé válhat űrhajók építése és feltankolása az űrben. Az aszteroidák értékes ásványokat, mint aranyat, platinát és ritkaföldfémeket hordozhatnak. Némelyikükről úgy hiszik, vízjeget is tartalmaznak, melyet nyersanyagként fel lehetne használni üzemanyag vagy belélegezhető levegő előállítására.
A cég egyelőre befektetőket keres, illetve az sem teljesen biztos még, hol is lesz a főhadiszállás. Az biztos, hogy nem ők az egyetlenek, akik az aszteroidák megszállásában látják az emberiség űrprogramjainak jövőjét. Tavaly a híres filmes, James Cameron állt össze Larry Page és Eric Schmidt Google-vezérekkel hasonló alapötlet mentén, amelyhez Charles Simonyi magyar származású szofterfejlesztő is csatlakozott, illetve Barack Obama amerikai elnök is azt kérte a NASA-tól, hogy 2025-ig juttassa el az első embert egy földközeli aszteroidára. A B612 Alapítvány pedig egy olyan infravörös spektrumban működő teleszkópot juttatna a Vénusz és a Nap közé, ami kifejezetten a Földet veszélyeztető aszteroidákat figyelné, emellett azonosítanák a megfelelő aszteroidákat a bányászathoz.
Azonban egyes kutatók szerint az aszteroidabányászat nemigen lehet költséghatékony, még akkor sem, ha értékes aranyra vagy platinára tudnak szert tenni. Rámutattak, hogy a NASA következő missziója – melynek célja mindössze 60 gramm anyag visszahozatala egy aszteroidáról – is mintegy egymilliárd dollárt kóstál majd.
Évente nagyjából ezer kisebb-nagyobb aszteroidát fedeznek fel a csillagászok, ezek egy része vizet és különböző, az űrhajók által hasznosítható gázokat, például metánt is tartalmaznak. „Semmi olyan nincs a tervünkben, amit ne lenne kivitelezhető a rendelkezésünkre álló technológiák segítségével” – mondta John Markins, a Deep Space technológiai igazgatója, a NASA Jet Propulsion Laborjának korábbi vezetője. „Lehet, hogy az adott megoldásokat nem pont erre találták ki, vagy még sosem próbálták ki az űrben, de a lényeg az, hogy a lehetőség adott”, tette hozzá Markins.
Az első cél, hogy Firefly (vagyis Szentjánosbogár) nevű, kis költségvetésű és méretű űrjárművekkel bebizonyítsák: az alapötlet megvalósítható. A tervek szerint a kis, alig 25 kilós szerkezeteket nagyobb kommunikációs műholdakkal együtt hagynák el a Földet, majd a pályára álló műholdról lekapcsolódva célba vennék az előzetesen kijelölt aszteroidát. Ezek az egyirányú repülések kettő-hat hónapig tartanának, az aszteroida távolságától függően, és a megrendelőknek 20 millió dollárt kellene fizetnie – ebben természetesen a Deep Space jelentős profitja is benne van. A cég vezetői szerint az állami megrendelések mellett a magáncégek megrendelései, illetve szponzori felajánlásokból jön majd össze egy-egy küldetés költségvetése.
A Deep Space Industries tervei az űrvándorokon jelen lévő ritka fémek kibányászására az aszteroidabányászatot kétfős versennyé változtatja. A másik vállalat, a Planetary Resources tavaly jelentette be ilyen irányú terveit. Az aszteroidabányászat védelmezői abban reménykednek, hogy billió dolláros üzletet hozhatnak így létre, ám néhány kutató szkeptikusan áll a javaslatokhoz.
A Deep Space Industries egy flottányi aszteroidakutató szondát küldene a Naprendszerbe az erőforrások feltérképezésére. Ezek a szondák – melyeket a cég szentjánosbogarak névre keresztelt – olcsó CubeSat komponensekből állnának, és egyfajta stopposként, nagyobb kommunikációs szatellitek mellett jutnának fel az űrbe a rakétákon. A szentjánosbogarak tömege mintegy 25 kilogramm, és először 2015-ben indulhatnának küldetésükre, mely 2-6 hónapot ölelne fel.
2016-tól kezdve a cég a tapasztalatok alapján kidolgozott és tökéletesített Dragonfly (vagyis Szitakötő) hajóosztályt is munkába állítaná. Ezek már nagyobb űrhajók, 2-4 éves küldetési idővel. A 25-70 kilós jármű már nemcsak eltalálná az aszteroidákat, de mintát is venne belőlük, és azokkal vissza is térne a Földre. A korábban említett, üzemanyagszerző és javításcélú aszteroidabányászat pillanatnyilag csak a távlati tervek része. A kibányászott fémekből az egyelőre földi körülmények között is csak kísérleti jelleggel működő 3D nyomtatók készítenének cserealkatrészeket. A minták egy része segítene a cégnek meghatározni, melyek a jó bányászati célpontok, míg másokat valószínűleg kutatók és gyűjtők kapnának meg.
„Az űrben meglévő erőforrások kiaknázása az egyetlen módja annak, hogy megengedhessük magunknak az állandó űrbeli fejlesztéseket” – mondja David Gump, a cég vezetője. Hozzátette, évente több mint 900 új, a Föld közelében elhaladó aszteroidát észlelnek. Az űrvándorok pedig fém- és üzemanyagforrásokat nyújthatnak az űripar számára, és lehetővé válhat űrhajók építése és feltankolása az űrben. Az aszteroidák értékes ásványokat, mint aranyat, platinát és ritkaföldfémeket hordozhatnak. Némelyikükről úgy hiszik, vízjeget is tartalmaznak, melyet nyersanyagként fel lehetne használni üzemanyag vagy belélegezhető levegő előállítására.
A cég egyelőre befektetőket keres, illetve az sem teljesen biztos még, hol is lesz a főhadiszállás. Az biztos, hogy nem ők az egyetlenek, akik az aszteroidák megszállásában látják az emberiség űrprogramjainak jövőjét. Tavaly a híres filmes, James Cameron állt össze Larry Page és Eric Schmidt Google-vezérekkel hasonló alapötlet mentén, amelyhez Charles Simonyi magyar származású szofterfejlesztő is csatlakozott, illetve Barack Obama amerikai elnök is azt kérte a NASA-tól, hogy 2025-ig juttassa el az első embert egy földközeli aszteroidára. A B612 Alapítvány pedig egy olyan infravörös spektrumban működő teleszkópot juttatna a Vénusz és a Nap közé, ami kifejezetten a Földet veszélyeztető aszteroidákat figyelné, emellett azonosítanák a megfelelő aszteroidákat a bányászathoz.
Azonban egyes kutatók szerint az aszteroidabányászat nemigen lehet költséghatékony, még akkor sem, ha értékes aranyra vagy platinára tudnak szert tenni. Rámutattak, hogy a NASA következő missziója – melynek célja mindössze 60 gramm anyag visszahozatala egy aszteroidáról – is mintegy egymilliárd dollárt kóstál majd.
0 Megjegyzések