
Éjfélkor öltöztették át a menyasszonyt menyecskének. Az anyósa adta a menyecskeruhát.
A haját tekerőzéssel takarják, azaz tüllel borítják be a kontypántlikát, amit addig hordhatott, amíg az első gyerek meg nem született. Világos selyem röpikét, félbodrú kötőt és piros ternószoknyát kapott. A lábára sárközi papucs került. Decsen a bekötött fejű menyasszony addig nem állt fel, míg vőlegénye a székkel együtt fel nem emelte
Innen is látszik, hogy a Sárközi nép babonás volt és tiszteletben is tartotta ezeket a szokásokat, például régen az esküvő napján a menyasszony és a vőlegény csizmájába régi ezüstpénzt tettek, hogy rontásba lépve ne árthasson nekik.(A hangsúly itt nem az ezüstön van, hanem azon, hogy a pénzen Szűz Mária képe legyen található). Alsónyéken a menyasszonyt a kémény alatt öltöztették fel. „a középső pöndőmet fordítva adták rám, meg fokhagymát tettek a cipőmbe. Mindkettőbe. A bal cipőmbe meg élesztőt is tettek, hogy meg ne rontsanak.” Templomba menet a menyasszonynak meg kellett számolnia a kéményeket. Azt tartották, hogy ahány kéményt számlált, annyi évig nem lesz gyermeke. Aki ezt elmulasztotta megtenni, a hiedelem szerint rengeteg gyermeket fog szülni. Mint tudjuk a Sárközben az „egykeség” volt divatos, hiszen így nem oszlott szét a vagyon.
0 Megjegyzések