Története a bevett klisék szerint a következő: 

A régi idők népszokása szerint, ha a lányok úgy gondolták,hogy ha szép és boldog házasságot szeretnének akkor a népszokást követve majoránna levelet kell a kelengyéjük közé tenniük. Az ókorban a boldogság szimbólumaként tartották számon. Európába a 14. században, hazánkba pedig a török által 16. században jutott be.

Szegény magyarok, így derül ki, hogy a török előtt nálunk a só volt az egyetlen fűszer. Természetesen ez méltánytalan felszínesség, hiszen a magyarság a majorannát Eurázsia szerte imerte és évezredek óta sok más fűszerrel együtt (kapor, bazsalikom, csombor, kömény és édeskömény, stb.). - fel is használta. A magyar ősi gasztronómia a főzés és nem a sütés kultúrája, mely fűszerezés nélkül elképzelhetetlen. Minden főzésre épülő konyha "fűszeres". Ilyen az indiai, a kínai, vagy akár a közép keleti. Ezen ókori gyökerű civilzációkkal mindig is kapcsolatban voltunk, tehát az újkor oszmánokra bízni a fűszerek történelmét, merő badarság.

A majoránna Jellemzői:

Igényes fűszernövény, nagyon szereti a napos, világos helyeket és igényli a gyakori öntözést. Nem csak kertben, cserépben is nevelhető, akár ablakpárkányon is. Fűszeres ízű és illatú, hűsítő hatású. A gyomor és bélbántalmak gyógyítója, segít megszűntetni a puffadást. Illóolaja csökkenti a görcsöket, a köhögést és étvágygerjesztőként is használható. A hűsítő hatása miatt reumatikus panaszok kezelésére krémként használhatjuk.