A berekfürdői Kunhímzés kiállított darabjaiból. 

Ennek a hímzésfajtának a virágkora a 18. század volt. Az e korból megmaradt gyapjúfonállal - szőrrel - varrott párnavégek a Nagykunság három településéről, Karcagról, Kisújszállásról és Kunmadarasról származnak, ma a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban találhatók.

A kunsági párnavégek kompozícióját a hangsúlyozott középmintán egy középpont köré szimmetrikusan szerkesztették. A középső virágminta mellett két oldalt elhajló tulipán, vagy rozetta helyezkedik el. A kompozíció hármas tagolását rendszerint egy-egy virágos ág zárja le. Virágja tulipán, vagy nefelejcs. A kunsági hímzések széldíszítményei rendkívül változatosak.

Ma kunhímzéssel ügyes kezű asszonyok készítenek terítőket, díszpárnákat, lakásdíszítő textileket.
A Jászság hímző művészete a szűcshímzésben gyökeredzik, mely a múltban gazdag motívumkinccsel bírt. A szűcsmunkákhoz egykor a hosszúszőrű juhok erősebb bőrét használták. Ebből a szűcsmesterek subát, ködmönt készítettek. Egy férfi subára átlagosan 14-16 birkabőrt dolgoztak fel. A subát, a ködmönt előbb színes, majd egyszínű zöld fonallal kihímezték.

Ma lakástextileken, ruházaton, öltözet-kiegészítőkön láthatjuk a jászsági szűcsmintákat. A régi alapmotívumokat a textil-adta új lehetőséghez áttervezték. A fehér textilen impozánsan mutat az egyszínű, zöld hímzőfonallal kivarrt motívum. Hosszú folyamat eredménye a jászsági szűcshímzésből kialakult egyedi jászhímzés, amely Magyarország tájegységei közül a legfiatalabb textilen alkalmazott hímzés.