Hálás és rendkívüli feladat olyan nagy fényképészek nyomdokain járni, mint Orbán Balázs és Veress Ferenc. Fekete Zsolt mintegy tizennégy éven át – 1999 és 2012 között – kutatta a XIX. századi felvételeket, és úgy dolgozott, hogy közben maga is megkereste az eredeti képekhez használt látószöget, alkalmazkodott az egykori napszakokhoz és fényviszonyokhoz, hogy újra lefotózza a helyszíneket.
A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban, a főtéri Orbán Balázs-szobornál tartott koszorúzási ünnepség után, vasárnap 13 órától kezdődően került sor a Megismételt pillanat című kiállítás megnyitójára. Miklós Zoltán múzeumigazgató köszöntötte a szép számban egybegyűlt érdeklődőket, bevezetőt mondott Lakatos Mihály, Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjának igazgatója, a tárlatot megnyitotta Elekes Botond, a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka, Méry Gábor, a Méry Ratio Kiadó igazgatója, aki a Fekete Zsolt fotóiból készült kötetről beszélt, pár szóban érintve azt a másfél évtizedes folyamatot, amelynek eredményeként 2010-ben ez a fontos kiadvány megjelenhetett.
Ebben az időszakban éppen egy nagy technikai korszakváltás következett be a fényképezésben, megtörtént az átállás az analóg technikáról a digitálisra. Fekete Zsolt is követte ezt a műszaki forradalmat. Körülbelül olyan formátumú volt a változás, mint az, amely a XIX. század második felében, amikor a dagerrotípiától tizenöt-húsz év alatt jutott el a világ arra a szintre, hogy a technikai vívmányok által létrejött az új művészeti ág, amely alkalmas volt a valóság ábrázolására, de ugyanakkor teljesen másfajta esztétikai megközelítésekre is. A rögzített kép a század végére pedig megmozdult, huszonöt év múltán megszólalt, majd újabb évtized múlva színekben pompázott.
Ehhez a történethez azonban Fekete Zsolt is hozzáadta a maga többletét, hiszen amikor megfelelő digitális technikához jutott, már megvolt a „remake” egy része. Nem sajnálta az időt és fáradságot, visszatért. Így a másfélszáz év múltán készült felvételek jelentős hányada kétfajta technikai kivitelben került be a mostani kiállítás anyagába. Így kettős visszapillantás az övé.
Az egyik legfontosabb kép a torockószentgyörgyi várromról készült fotó. Veress Ferenc 1870 körül járt ott, Fekete Zsolt 2003-ban, majd 2007-ben – előbb analóg, majd digitális technikával – fényképezett e helyen. Itt lehetünk tanúi annak, hogy a tájban laknak maradandó részletek – a kövek, a sziklák múlandósága nehezebben tetten érhető –, ha nincsen jelentős emberi közreműködés, akkor „megismételhető a pillanat”. Abban az esetben azonban, amikor épített örökség mutatkozik a fotográfiákon, komoly következtetések vonhatók le. Orbán Balázs 1864-ben fényképezte le a kerelőszentpáli Haller-kastélyt, Fekete Zsolt 2004-ben, majd 2006-ban. Orbán Balázs idejében egy virágzó kastély képe rajzolódik ki a dombtetőn, az időben közelebbi képek pedig beomlott tetejű, roskadozó romot mutatnak, sőt 2006-ban már csak sziluett dereng a sűrű ködben. „Tanulom az elmúlás derűs elfogadását – vallja a fotográfus –, a fizikai utazás során sikerült lefényképeznem az elődeim által megörökített helyeket és közben végigkísért kiváló szellemiségük is, amelyből mind a mai napig táplálkozom. (…) A képpárokon azonban nem minden esetben az enyészet által válik láthatóvá az idő. Egyes tájfotókon megdöbbent a képi mozdulatlanság, máshol felújít, frissre meszeli a templomokat, fákat ültet.
A kiállítás hitelességét és kivitelességét a tárlókban kiállított eredeti Orbán Balázs-fotók, metszetek, szabadkézi rajzok és kéziratok erősítik. A csíkszeredai Molnár Attila fotóművész, gyűjtő és az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület (EFME) elnöke újólag egy másik ez idáig lappangó és feltételezhetően Orbán Balázs ábrázoló felvételt mutatott, jeléül annak, hogy menet közben a fotográfia kutatói is dolgoznak. Ő maga három Orbán Balázst ábrázoló fotót adott a kiállításhoz. Most éppen egy, az 1860-as években egy felsőrákosi családról készült felvételről szeretné bebizonyítani, hogy azt a „legnagyobb székely” készítette.
A kiállítás március 13-ig tekinthető meg Udvarhelyen, a továbbiakban a Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron élő érdeklődők is megismerkedhetnek a kiállítás anyagával. A kiállítás korábban a Magyar Nemzeti Múzeumban volt látható. Az a tény, hogy Az idő fényképe című album kiadója felvidéki illetőségű azt bizonyítja, hogy itt egy teljes Kárpát-medencét átívelő és behálózó, az önazonosságunkat erősítő programsorozatról van szó.A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban, a főtéri Orbán Balázs-szobornál tartott koszorúzási ünnepség után, vasárnap 13 órától kezdődően került sor a Megismételt pillanat című kiállítás megnyitójára. Miklós Zoltán múzeumigazgató köszöntötte a szép számban egybegyűlt érdeklődőket, bevezetőt mondott Lakatos Mihály, Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjának igazgatója, a tárlatot megnyitotta Elekes Botond, a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka, Méry Gábor, a Méry Ratio Kiadó igazgatója, aki a Fekete Zsolt fotóiból készült kötetről beszélt, pár szóban érintve azt a másfél évtizedes folyamatot, amelynek eredményeként 2010-ben ez a fontos kiadvány megjelenhetett.
Ebben az időszakban éppen egy nagy technikai korszakváltás következett be a fényképezésben, megtörtént az átállás az analóg technikáról a digitálisra. Fekete Zsolt is követte ezt a műszaki forradalmat. Körülbelül olyan formátumú volt a változás, mint az, amely a XIX. század második felében, amikor a dagerrotípiától tizenöt-húsz év alatt jutott el a világ arra a szintre, hogy a technikai vívmányok által létrejött az új művészeti ág, amely alkalmas volt a valóság ábrázolására, de ugyanakkor teljesen másfajta esztétikai megközelítésekre is. A rögzített kép a század végére pedig megmozdult, huszonöt év múltán megszólalt, majd újabb évtized múlva színekben pompázott.
Ehhez a történethez azonban Fekete Zsolt is hozzáadta a maga többletét, hiszen amikor megfelelő digitális technikához jutott, már megvolt a „remake” egy része. Nem sajnálta az időt és fáradságot, visszatért. Így a másfélszáz év múltán készült felvételek jelentős hányada kétfajta technikai kivitelben került be a mostani kiállítás anyagába. Így kettős visszapillantás az övé.
Az egyik legfontosabb kép a torockószentgyörgyi várromról készült fotó. Veress Ferenc 1870 körül járt ott, Fekete Zsolt 2003-ban, majd 2007-ben – előbb analóg, majd digitális technikával – fényképezett e helyen. Itt lehetünk tanúi annak, hogy a tájban laknak maradandó részletek – a kövek, a sziklák múlandósága nehezebben tetten érhető –, ha nincsen jelentős emberi közreműködés, akkor „megismételhető a pillanat”. Abban az esetben azonban, amikor épített örökség mutatkozik a fotográfiákon, komoly következtetések vonhatók le. Orbán Balázs 1864-ben fényképezte le a kerelőszentpáli Haller-kastélyt, Fekete Zsolt 2004-ben, majd 2006-ban. Orbán Balázs idejében egy virágzó kastély képe rajzolódik ki a dombtetőn, az időben közelebbi képek pedig beomlott tetejű, roskadozó romot mutatnak, sőt 2006-ban már csak sziluett dereng a sűrű ködben. „Tanulom az elmúlás derűs elfogadását – vallja a fotográfus –, a fizikai utazás során sikerült lefényképeznem az elődeim által megörökített helyeket és közben végigkísért kiváló szellemiségük is, amelyből mind a mai napig táplálkozom. (…) A képpárokon azonban nem minden esetben az enyészet által válik láthatóvá az idő. Egyes tájfotókon megdöbbent a képi mozdulatlanság, máshol felújít, frissre meszeli a templomokat, fákat ültet.
A kiállítás hitelességét és kivitelességét a tárlókban kiállított eredeti Orbán Balázs-fotók, metszetek, szabadkézi rajzok és kéziratok erősítik. A csíkszeredai Molnár Attila fotóművész, gyűjtő és az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület (EFME) elnöke újólag egy másik ez idáig lappangó és feltételezhetően Orbán Balázs ábrázoló felvételt mutatott, jeléül annak, hogy menet közben a fotográfia kutatói is dolgoznak. Ő maga három Orbán Balázst ábrázoló fotót adott a kiállításhoz. Most éppen egy, az 1860-as években egy felsőrákosi családról készült felvételről szeretné bebizonyítani, hogy azt a „legnagyobb székely” készítette.
A kiállítás március 13-ig tekinthető meg Udvarhelyen, a továbbiakban a Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron élő érdeklődők is megismerkedhetnek a kiállítás anyagával. A kiállítás korábban a Magyar Nemzeti Múzeumban volt látható. Az a tény, hogy Az idő fényképe című album kiadója felvidéki illetőségű azt bizonyítja, hogy itt egy teljes Kárpát-medencét átívelő és behálózó, az önazonosságunkat erősítő programsorozatról van szó.
Forrás.szekelyhon.ro
0 Megjegyzések