A sportolók kétszer halnak meg. Először akkor, amikor véget ér a karrierjük - idézte fel minden idők egyik legjobb kosarasa, Kareem Abdul-Jabbar azt a pillanatot, amikor húsz év után befejezte a játékot. Egy sportolót lelkileg, fizikailag és anyagilag is tönkretehet a visszavonulás, a válságot még úgy sem könnyű elkerülni, ha tudatosan készült az új életre. Olykor a félretett pénz és az olimpiai bajnoki cím is kevés a boldoguláshoz.


Az olimpiai bajnok kalapácsvető Kiss Balázs sérülések miatt, 32 évesen fejezte be az élsportot. Kilenc év telt el azóta, így jól tudja, milyen nehéz átállni a sport utáni életformára. "A legnehezebb, hogy azt érzed, már nem vagy fontos, vagy nem úgy vagy fontos, ahogyan szeretnéd. Nekem nyolc-kilenc év kellett ahhoz, hogy a civil életben elérjek nagyjából oda, ahová akartam" - mesélte az [origo]-nak az üzletemberként dolgozó volt nehézatléta. Szerinte ott kezdődnek a gondok, hogy a legtöbb volt sportoló türelmetlen, egy-két év alatt szeretne civilként a csúcsra jutni.

Karrierkezdet szinte a nulláról

"És ekkor jön a tanulópénz, a nagy koppanás, ami a sportolók 70-80 százalékát érinti" - folytatta Kiss, aki a hármasugró olimpiai bajnok Jonathan Edwards előadásán is hallott erről. "A sportoló egyedül annak örülhet, hogy megmarad a kapcsolatrendszere, de a nem sportoló kortársakhoz képest nagy különbség, hogy míg sokan már közelítenek a karrierjük csúcsához, addig az egykor csúcson lévő sportolóknak szinte a nulláról kell újrakezdeniük."

A tornász olimpiai bajnok Csollány Szilveszter is átélte azt, amiről Kiss beszél. 2000-ben Sydneyben olimpiát nyert, tíz évvel később az egyik budapesti sörözőben csaposként dolgozott, végül Izlandon találta meg a számításait tornaedzőként. Állítja, alkalmatlan volt arra, hogy az edzés mellett komolyan tanuljon, és a kapcsolatrendszere sem volt olyan, hogy valaki önzetlenül felhívja, és azt mondja: "Szilas, itt ez a munka, várunk, csináld." Az Indexnek nyilatkozó Csollánynak két miniszterelnök is szorongatta a kezét, de megalázónak érezte volna, hogy odamenjen Gyurcsány Ferenchez vagy Orbán Viktorhoz, és a segítségüket kérje, bár ezek szerint megfordult a fejében.

Négy-öt év tiszta fájdalom

A visszavonulás nem csak egzisztenciális okokból viselhet meg egy sportolót. Még a legnagyobb életművek után is hatalmas űr maradhat egy játékosban, ha már nem kell többet felmennie a pályára. "Amikor az első edzőtábort kihagytam, arra gondoltam: Jézusom, mit fogok én ezután csinálni?" - emlékezett vissza Kareem Abdul-Jabbar, az NBA valaha volt legeredményesebb kosarasa. A ligában 38 387 pontig jutó legendánál 2008-ban leukémiát diagnosztizáltak, ám azt állítja, a visszavonulás ennél is nagyobb sokk volt. Nagy nehezen megtalálta élete újabb értelmét, az írást, célja, hogy a könyvei ugyanolyan hatással legyenek az emberekre, mint a játéka. Már hét könyvnél jár, az egyikben az afroamerikai feltalálók eredményeit mutatja be a gyerekeknek.

A kilátástalanság érzése nem mindig közvetlenül a visszavonulás után jelentkezik, Kiss Balázs például eleinte megkönnyebbülést és nagy békét érzett. Azt hitte, a döntés meghozatalával megszabadul attól a fájdalomtól és stressztől, hogy nem tudja elvégezni az edzésmunkát, a civil életben azonban ismét csak szenvedés várt rá. "Rá kellett jönnöm, hogy a visszavonulásom utáni első négy-öt év tiszta fájdalom. A pályán ugyanis minden napod lemérhető centikben, kilókban, de az üzletben nincs ilyen, ott nehéz volt megtalálni az ilyen sikerélményt. Azt az érzést ugyanis nem lehet pótolni, amikor versenyen dobsz egy nagyot. Még akkor sem, ha edzésben maradsz, mert az edzésen nincsen tét. Minél előbb szembesülsz azzal, hogy egy új élet kezdődött el, annál hamarabb túl leszel a mélyponton."

Válassz másik sportágat!

Az ötvenéves koráig aktív Martina Navratilova próbált magára nem csak teniszezőként tekinteni. Tizennyolcszoros egyéni, harmincegyszeres páros, tízszeres vegyes páros Grand Slam-győztes létére azt mondja, az önbecsülése nem azon múlik, hogy megnyer-e egy meccset, és ezzel a hozzáállással sikerült is feldolgoznia a drasztikus életvitelbeli változást. A Csehszlovákiából az Egyesült Államokba disszidált Navratilova tanácsot is adott a visszavonulóknak. "Ha idősebb leszel, válassz egy másik sportágat, egy olyat, amelyben sokat fejlődhetsz, amelyben jól érzed magad, és izgalmat érzel közben."

A mozgást Kiss Balázs sem hagyta abba, mivel tudta, hogy fizikailag is nehéz az átmenet a profi sport és a civil élet között. A versenysúlya 115-120 kiló volt, és a visszavonulás után megcélozta a százat. "Ehhez heti három-négy fitnesz- és kardioedzés kellett, ez esetben már megvan a kellő endorfin és adrenalin. A stresszes időszakokban, amikor az építőiparban dolgoztam a válság közben, sokszor úgy éreztem, az életemet menti meg, ha elmegyek futni. Más bevesz egy nyugtatót, én lefutok tíz kilométert."

A fokozatosságra Erdei Zsolt is nagyon odafigyel, szerinte életveszélyes, ha egy aktív sportoló egyik napról a másikra áll le. "Ez iszonyatosan igénybe venné a szervezetet, jobban, mint ha 200 fokon égve edzenénk. Nyilván van olyan, aki azt mondja, hogy visszavonul, és másnap már a busz után sem hajlandó futni, de ez rossz felfogás" - mondta korábban az [origo]-nak. (Az élsport fizikai ártalmairól szóló cikkünket itt olvashatja el.)

Nem tudják, mihez értenek a sporton kívül

A 2007-ben az év magyar sportolónőjének megválasztott Szávay Ágnes február elején jelentette be, hogy visszavonul. Egyszerre meghatónak és megrázónak nevezte a pillanatot, és állítja, hogy a befejezésre nem lehet lelkileg felkészülni. "Az emberben benne van a küzdeni akarás és a visszatérési vágy. Én nagyon sokszor megpróbáltam visszatérni, de úgy gondolom, egy pont után be kell látni, hogy nem megy. Az életem teljesen meg fog változni, hiszen eddig folyamatosan úton voltam. Új kihívás lesz, az biztos" - mondta az [origo]-nak két héttel a bejelentés után.

Anyagi gondjai jelenleg nem lehetnek Szávaynak, hiszen - a WTA honlapja szerint - 2,1 millió dollárt (456 millió forintot) keresett pályafutása során.  Az iskolákkal azonban nem tudott úgy haladni, ahogyan szeretett volna. "Nem tudtam rendesen iskolába járni, mert állandóan versenyeim voltak, és nem jutott időm a tanulásra. Sajnos az érettségit is csak félig tudtam letenni, mert mindig a Roland Garros alatt voltak a vizsgák." Ezzel együtt nem tett le róla, hogy diplomát szerezzen, a nagy álma pedig egy tenisziskola létrehozása.

A témáról a CNN-nek nyilatkozó amerikai sportpszichológus, Jack Llewellyn szerint nagy gond, hogy a sportolók a karrierjük közben nem gondolnak arra, mi lesz velük a visszavonulás után. "Éppen ezért, nagyon sokukat felkészületlenül éri életük következő fejezete."

Így van ezzel a 155-szörös válogatott Tóth Tímea is, aki januárban, 32 évesen vonult vissza térdfájdalmai miatt, igaz, nyáron már mindenképp abbahagyta volna. Akár szerencsésnek is mondhatja magát, mert az Érdhez fél évig szerződés köti, így nyárig még van ideje keresgélni. "Huszonhárom évig kézilabdáztam, ehhez értek, de hogy ezen kívül még mihez, azt nem tudom" - mondta a kézis, aki nyárig még "több mindenben" szeretné kipróbálni magát. A Testnevelési Egyetemen másodéves sportszervező szakon, rajta van az edzői papírok megszerzésén, és angolul is tanul, közben szakkommentátorként debütált a Győr-Vác tévés mérkőzésen, és részt vett egy téli sportos tévéműsor forgatásán. "Lehet, hogy majd nyáron bepánikolok, ha addig nem találom meg, mivel szeretnék foglalkozni, de addig is pozitívan állok hozzá mindenhez, amibe belefogok" - tette hozzá.

A pénz elpuhít

Egy sportolónak könnyű, mert sokat keresett, így van mire építenie - gondolnák sokan, ám a Dél-kaliforniai Egyetemen marketing és menedzsment szakon végzett Kiss Balázs szerint a félrerakott pénz csak prolongálja a problémát. "Ez esetben ugyanis a sportoló nincsen rákényszerítve arra, hogy vállalkozni merjen, mert úgyis meg tud élni öt-tíz évig. A pénzt pedig könnyebb elkölteni, mint megtartani, Amerikában sok ilyen esetet láttam. Volt olyan amerikaifocista, aki egy vagyont keresett, aztán a szökőkútban találták meg bekokainozva."

Itthon a legtöbb témába vágó történetet a korábbi élvonalbeli focisták lecsúszásáról lehetett hallani, ellenpéldának pedig a vízilabdázókat szokás felhozni, akik hagyományosan sokszor már az aktív sportolás közben is diplomát szereznek, majd a civil életben is szép sikereket érnek el. A kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund is ezt a mintát követte. "Borzasztóan nehéz, a szűkebb család elég erős támogatása kell hozzá, nehéz összeegyeztetni a tanulást az élsporttal. És nemcsak a családnak, hanem az iskolának is úgy kell hozzáállnia, hogy egy válogatott sportoló extrém eset, mert kevesebb órára tud járni, és nem mindig jók a vizsgaidőpontok" - mondta a három olasz csapat mellett a Szegedben, a Fradiban és a Honvédban is megfordult pólós.

Fodor közgazdászdiplomát szerzett, az iskolában tanultakat pedig a vízilabdáról szerzett tudással együtt tudta hasznosítani, mivel fiatal vízilabdázók magyarországi és külföldi táboroztatásával foglalkozik. "A nulláról kezdtem el, olyannyira, hogy hasonlót előttem talán nem is csinált senki." A sok pozitív visszajelzés alapján úgy tűnik, megérte belevágnia.