A rendszeres jógázás kedvező hatással lehet a szívritmuszavar leggyakoribb fajtájával küzdő emberek állapotára - derült ki egy amerikai tanulmányból.
Az Amerikai Szívtársaság (AHA) szerint az Egyesült Államokban nagyjából 2,7 millió embert érint a leggyakoribb szívritmuszavarnak számító pitvarremegés, a fibrilláció, amikor a szív felső része, a pitvar ritmusos összehúzódás helyett szabálytalanul remegni kezd. Mindez jelentősen növeli az agyi érkatasztrófa kockázatát.
A Journal of the American College of Cardiology című folyóiratban közölt tanulmány készítői szerint bár a pitvarremegéssel küzdőknek gyakran írnak fel különböző gyógyszereket a szívfrekvencia és szívritmus kordában tartása érdekében, ezek a szerek azonban nem mindenkinél hatásosak. Ilyenkor jöhet a képbe a jóga - húzták alá a kutatók a Kansasi Egyetem Orvostudományi Központjában dolgozó Dhanunjaya Lakkireddy által vezetett tanulmányukban.
Az eredmények tanúsága szerint a pitvarremegéssel küzdők esetében a jóga enyhíti a szabálytalan szívműködés tüneteit, a szorongást, a depressziót, és jótékony hatással bír a szívfrekvenciára, a vérnyomásra, illetve a minőségi élet egyéb feltételeire. A tanulmány 49 ember bevonásával készült, akik már átlagosan öt éve küzdöttek pitvarfibrillációval.
Első lépésként a kutatók három hónapig figyelték a résztvevők szívtüneteit, vérnyomását, szívfrekvenciáját, szorongásos és depressziós szimptómáit, illetve összességében nézve az általános életminőségüket. A tanulmány második szakaszában a páciensek három hónapon keresztül legalább heti két alkalommal jógaórákon vettek részt, és ugyanúgy beszámoltak a tüneteikről és közérzetükről. A tanulmány ideje alatt a résztvevők mindegyike állandó gyógyszeres kezelést is kapott.
A páciensek által jelentett - és a szívmonitor révén is megerősített - pitvarremegések száma az első fázisban mért négyről, kettőre csökkent a jógázás idején, míg a résztvevők átlagos szívfrekvenciája a kezdetekben mért percenkénti 67 dobbanásról, 61-62-re csökkent a második szakaszt követően. A résztvevők szorongásának súlyosságát mérő - húsztól-nyolcvanig terjedő - skálán a kezdeti 34 pontos átlagérték 25-re csökkent három hónapnyi jógázás után. Emellett a vizsgált személyek depressziós tünetei is enyhültek és az általános mentális egészségi állapotuk is javult.
A szakember szerint ahhoz, hogy a módszer valóban hatékony legyen, a jógát be kell iktatni a mindennapi életbe. Mint hozzátette: a gyakorlatok nem gyógymódot jelentenek, csupán kezelhetőbbé teszik a szabálytalan szívműködést és csökkenhetik a sürgősségin tett látogatások számát. A kutatók ugyanakkor rámutattak, hogy további vizsgálatokra lesz szükség a jóga egyéb pozitív hatásainak megerősítéséhez, illetve annak megállapításához, hogy a gyakorlatokkal csökkenteni lehet-e a gyógyszeres kezelést.
A jóga története
A jóga a keleti bölcselet egy formája, ami Indiában fejlődött ki a hinduizmus és a buddhizmus kulturális közegében. A jóga művelője a jógi (szanszkritül a férfi jógikat joginnak, a női jógikat pedig jogininek is nevezik). A jóga szó a szanszkrit judzs szótőből származik, melynek jelentése: összeköt, egyesít, igába fog. Az egyéni lélek (átman) és az univerzális lélek (paramátman) egyesítésére utal, de vonatkoztatható a test, a tudat és a lélek egyesítésére történő utalásként is.
A jóga célja a testi és a szellemi erők felébresztése. Eszerint alapvetően kétféle jógát különböztetünk meg: testi és szellemi jógát. A jógának több változata ismert, amelyeket a különböző személyiségtípusokhoz fejlesztettek ki. Indián kívül először a hatha jóga vált népszerűvé a 20. századi nyugati világban, ma már azonban Európában is szinte minden ága elérhető a jógaközpontok által.
Az Indus-völgyi civilizáció romjai közül 6-7 ezer éves, meditáló jógikat ábrázoló képek kerültek elő. Több kutató az ősi Rig-Védában véli felfedezni a jóga eredetét, amit Kr. e. 1200 és 1500 között írtak. Az első írott emlék Patandzsáli, a Kr. e. 4. században élt indiai bölcs szútráiból maradt fenn, az összes többi jógakönyv tulajdonképpen erre alapozódik. A jóga elméletének és céljainak részletes kifejtése megtalálható az Upanisadokban, amely Kr. e. a 8. és 4. század között keletkezett.
Ezt a művet Védántának is nevezik, mivel a Védák befejezésének, avagy konklúziójának is tekintik. Az Upanisadokban az isteneket kiengesztelő áldozat bemutatások és ceremóniák dominálnak az új felfogással szemben, amely szerint egy, az erkölcsi kultúrán, a tudat kontrollálásán és edzésén keresztül bemutatott belső áldozat által az ember eggyé válhat a „Legfelsőbb Lénnyel” (amelyre „Brahman”ként vagy „Mahátman”ként hivatkoznak).
Jóga a gyakorlatban
A régi jógik hite szerint ahhoz, hogy az ember harmóniában legyen önmagával és környezetével, össze kell hangolnia testét, elméjét és lelkét. Ennek módja a jóga három fő összetevőjében rejlik: gyakorlatok, légzés és meditáció.
A jógapozíciók vagy ászanák olyan gyakorlatok, melyek célja a gerinc, a mirigyek és a belső szervek megfiatalítása. A különböző pozíciók elősegítik az egészség javítását és a betegségek leküzdését. A pránájamák speciálisan kifejlesztett légzőgyakorlatok, amelyek növelik a tüdő kapacitását, és több oxigénhez juttatják a szervezetet. A tudatos légzés segít leküzdeni a stresszt, és ellazítja a testet.A meditáció ellazít minket és növeli a koncentrációs képességet. Tudatosabbá és éberebbé tesz minket a bennünk és körülöttünk történő dolgokkal kapcsolatban.
A modern jóga gyakran tartalmaz a hinduizmusból származó tradicionális elemeket, mint például az erkölcsi és etikai alapelveket, a test megerősítésére és jó állapotának megőrzésére szolgáló pózokat (az úgynevezett ászanákat vagy más néven tartásokat), a spirituális filozófiát, a guru által történő útmutatást, a mantrák (szent szótagok) ismételgetését, a légzés szabályozását és az elme meditációval történő elcsendesítését. Ezeket az elemeket általában adaptálják a nem hindu jógik számára.
A jóga mindennapos gyakorlása – művelői szerint – önmagában is hasznos, javítja az egészséget, jó közérzetet teremt, mentális megtisztulást hoz és az életminőség javulását eredményezi. A jóga szakértője megtapasztalhatja a számádhit, az elmélyült meditációt, amely eksztatikus élménnyel jár.
A jóga céljait a különböző tradíciók értelmében többféleképpen magyarázzák. A teista hinduizmusban a jóga az az eszköz, amellyel az ember közelebb kerülhet istenhez és amely hozzásegítheti őt az istennel való egyesüléshez. A buddhizmus, amely nem tartja lényegesnek a teremtő istenben történő hitet, a jógában látja az utat a bölcsesség, a könyörületesség és a megértés felé. A nyugati kultúrák, amelyek nagyobb hangsúlyt fektetnek az individualizmusra, a jógát az önismeret fejlesztésére és a különböző életszemléletek egyesítésére használják. A hindu jógában az önfelismerést és a megvilágosodást hasonlóan értelmezik, úgy tartják, a jóga gyakorlása által feltárul az én isteni természete.
A jóga végső célja a megszabadulás (móksa) elérése, amely által a lélek kikerül a születés és a halál körforgásából (szanszára). A jóga által uralható a test, az elme, továbbá az érzelmek és a vágyak. Fokozatosan vezet el a lét igazi természetének megismeréséhez. A jógi akkor éri el a megvilágosodást, amikor tudata megszűnik és megtapasztalja az egyesülés örömét. Az egyesülés a védánta filozófia szerint történhet egyéni lélekkel (átmannal) vagy a mindenhatóval (brahmannal), a teista hinduizmusban és a buddhizmus bizonyos formáiban pedig valamely istennel vagy istennővel. A megvilágosodás a korlátozott ego pusztulásához és az univerzum egységes természetének felismeréséhez vezet.
A jóga gyakorlói szerint, habár az átlagember távol áll a megvilágosodástól, a jóga képes elvezetni a spirituális tudatossághoz, illetve a könyörületességhez és a megértéshez. A jóga ugyan erősen kötődik a hinduizmushoz, és miközben tartalmaz olyan gyakorlatokat, amelyek a vallásos emberek számára hasznosak, alkalmazható azok számára is akik nem vallásosak.
A Journal of the American College of Cardiology című folyóiratban közölt tanulmány készítői szerint bár a pitvarremegéssel küzdőknek gyakran írnak fel különböző gyógyszereket a szívfrekvencia és szívritmus kordában tartása érdekében, ezek a szerek azonban nem mindenkinél hatásosak. Ilyenkor jöhet a képbe a jóga - húzták alá a kutatók a Kansasi Egyetem Orvostudományi Központjában dolgozó Dhanunjaya Lakkireddy által vezetett tanulmányukban.
Az eredmények tanúsága szerint a pitvarremegéssel küzdők esetében a jóga enyhíti a szabálytalan szívműködés tüneteit, a szorongást, a depressziót, és jótékony hatással bír a szívfrekvenciára, a vérnyomásra, illetve a minőségi élet egyéb feltételeire. A tanulmány 49 ember bevonásával készült, akik már átlagosan öt éve küzdöttek pitvarfibrillációval.
Első lépésként a kutatók három hónapig figyelték a résztvevők szívtüneteit, vérnyomását, szívfrekvenciáját, szorongásos és depressziós szimptómáit, illetve összességében nézve az általános életminőségüket. A tanulmány második szakaszában a páciensek három hónapon keresztül legalább heti két alkalommal jógaórákon vettek részt, és ugyanúgy beszámoltak a tüneteikről és közérzetükről. A tanulmány ideje alatt a résztvevők mindegyike állandó gyógyszeres kezelést is kapott.
A páciensek által jelentett - és a szívmonitor révén is megerősített - pitvarremegések száma az első fázisban mért négyről, kettőre csökkent a jógázás idején, míg a résztvevők átlagos szívfrekvenciája a kezdetekben mért percenkénti 67 dobbanásról, 61-62-re csökkent a második szakaszt követően. A résztvevők szorongásának súlyosságát mérő - húsztól-nyolcvanig terjedő - skálán a kezdeti 34 pontos átlagérték 25-re csökkent három hónapnyi jógázás után. Emellett a vizsgált személyek depressziós tünetei is enyhültek és az általános mentális egészségi állapotuk is javult.
A szakember szerint ahhoz, hogy a módszer valóban hatékony legyen, a jógát be kell iktatni a mindennapi életbe. Mint hozzátette: a gyakorlatok nem gyógymódot jelentenek, csupán kezelhetőbbé teszik a szabálytalan szívműködést és csökkenhetik a sürgősségin tett látogatások számát. A kutatók ugyanakkor rámutattak, hogy további vizsgálatokra lesz szükség a jóga egyéb pozitív hatásainak megerősítéséhez, illetve annak megállapításához, hogy a gyakorlatokkal csökkenteni lehet-e a gyógyszeres kezelést.
A jóga története
A jóga a keleti bölcselet egy formája, ami Indiában fejlődött ki a hinduizmus és a buddhizmus kulturális közegében. A jóga művelője a jógi (szanszkritül a férfi jógikat joginnak, a női jógikat pedig jogininek is nevezik). A jóga szó a szanszkrit judzs szótőből származik, melynek jelentése: összeköt, egyesít, igába fog. Az egyéni lélek (átman) és az univerzális lélek (paramátman) egyesítésére utal, de vonatkoztatható a test, a tudat és a lélek egyesítésére történő utalásként is.
A jóga célja a testi és a szellemi erők felébresztése. Eszerint alapvetően kétféle jógát különböztetünk meg: testi és szellemi jógát. A jógának több változata ismert, amelyeket a különböző személyiségtípusokhoz fejlesztettek ki. Indián kívül először a hatha jóga vált népszerűvé a 20. századi nyugati világban, ma már azonban Európában is szinte minden ága elérhető a jógaközpontok által.
Az Indus-völgyi civilizáció romjai közül 6-7 ezer éves, meditáló jógikat ábrázoló képek kerültek elő. Több kutató az ősi Rig-Védában véli felfedezni a jóga eredetét, amit Kr. e. 1200 és 1500 között írtak. Az első írott emlék Patandzsáli, a Kr. e. 4. században élt indiai bölcs szútráiból maradt fenn, az összes többi jógakönyv tulajdonképpen erre alapozódik. A jóga elméletének és céljainak részletes kifejtése megtalálható az Upanisadokban, amely Kr. e. a 8. és 4. század között keletkezett.
Ezt a művet Védántának is nevezik, mivel a Védák befejezésének, avagy konklúziójának is tekintik. Az Upanisadokban az isteneket kiengesztelő áldozat bemutatások és ceremóniák dominálnak az új felfogással szemben, amely szerint egy, az erkölcsi kultúrán, a tudat kontrollálásán és edzésén keresztül bemutatott belső áldozat által az ember eggyé válhat a „Legfelsőbb Lénnyel” (amelyre „Brahman”ként vagy „Mahátman”ként hivatkoznak).
Jóga a gyakorlatban
A régi jógik hite szerint ahhoz, hogy az ember harmóniában legyen önmagával és környezetével, össze kell hangolnia testét, elméjét és lelkét. Ennek módja a jóga három fő összetevőjében rejlik: gyakorlatok, légzés és meditáció.
A jógapozíciók vagy ászanák olyan gyakorlatok, melyek célja a gerinc, a mirigyek és a belső szervek megfiatalítása. A különböző pozíciók elősegítik az egészség javítását és a betegségek leküzdését. A pránájamák speciálisan kifejlesztett légzőgyakorlatok, amelyek növelik a tüdő kapacitását, és több oxigénhez juttatják a szervezetet. A tudatos légzés segít leküzdeni a stresszt, és ellazítja a testet.A meditáció ellazít minket és növeli a koncentrációs képességet. Tudatosabbá és éberebbé tesz minket a bennünk és körülöttünk történő dolgokkal kapcsolatban.
A modern jóga gyakran tartalmaz a hinduizmusból származó tradicionális elemeket, mint például az erkölcsi és etikai alapelveket, a test megerősítésére és jó állapotának megőrzésére szolgáló pózokat (az úgynevezett ászanákat vagy más néven tartásokat), a spirituális filozófiát, a guru által történő útmutatást, a mantrák (szent szótagok) ismételgetését, a légzés szabályozását és az elme meditációval történő elcsendesítését. Ezeket az elemeket általában adaptálják a nem hindu jógik számára.
A jóga mindennapos gyakorlása – művelői szerint – önmagában is hasznos, javítja az egészséget, jó közérzetet teremt, mentális megtisztulást hoz és az életminőség javulását eredményezi. A jóga szakértője megtapasztalhatja a számádhit, az elmélyült meditációt, amely eksztatikus élménnyel jár.
A jóga céljait a különböző tradíciók értelmében többféleképpen magyarázzák. A teista hinduizmusban a jóga az az eszköz, amellyel az ember közelebb kerülhet istenhez és amely hozzásegítheti őt az istennel való egyesüléshez. A buddhizmus, amely nem tartja lényegesnek a teremtő istenben történő hitet, a jógában látja az utat a bölcsesség, a könyörületesség és a megértés felé. A nyugati kultúrák, amelyek nagyobb hangsúlyt fektetnek az individualizmusra, a jógát az önismeret fejlesztésére és a különböző életszemléletek egyesítésére használják. A hindu jógában az önfelismerést és a megvilágosodást hasonlóan értelmezik, úgy tartják, a jóga gyakorlása által feltárul az én isteni természete.
A jóga végső célja a megszabadulás (móksa) elérése, amely által a lélek kikerül a születés és a halál körforgásából (szanszára). A jóga által uralható a test, az elme, továbbá az érzelmek és a vágyak. Fokozatosan vezet el a lét igazi természetének megismeréséhez. A jógi akkor éri el a megvilágosodást, amikor tudata megszűnik és megtapasztalja az egyesülés örömét. Az egyesülés a védánta filozófia szerint történhet egyéni lélekkel (átmannal) vagy a mindenhatóval (brahmannal), a teista hinduizmusban és a buddhizmus bizonyos formáiban pedig valamely istennel vagy istennővel. A megvilágosodás a korlátozott ego pusztulásához és az univerzum egységes természetének felismeréséhez vezet.
A jóga gyakorlói szerint, habár az átlagember távol áll a megvilágosodástól, a jóga képes elvezetni a spirituális tudatossághoz, illetve a könyörületességhez és a megértéshez. A jóga ugyan erősen kötődik a hinduizmushoz, és miközben tartalmaz olyan gyakorlatokat, amelyek a vallásos emberek számára hasznosak, alkalmazható azok számára is akik nem vallásosak.
0 Megjegyzések