A római kömény több mint 5000 éves történelemre tekint vissza. A feltételezhetően iráni gyökerekkel bíró köményt az egyiptomiak is előszeretettel használták, nem csak ételekhez, hanem a mumifikálásához is. 

Köményből sajtolt olajat találtak Tuthankhamon sírjában is, amit nem csak a halottak preparálásához használtak, hanem az élők immunrendszerének erősítéséhez is. Feltételezhetően a fáraó túlvilági jó egészségi állapotát kívánták ezzel a szerrel biztosítani.

A római kömény Egyiptomból hódította meg a görögöket, majd természetesen a rómaikat. Mind ízével, mind pedig azzal a képességével, hogy kozmetikumként sokat tett a sápadt arcszín eléréséért. Állítólag a római diákok is sokszor alkalmazták, hogy sápító hatásával elhitessék: napestig a könyveik fölé görnyedve tágították a fejüket. Az ókori Rómában a köményt a fösvénységgel és a kapzsisággal is összekötötték, épp ezért érdemelte ki Marcus Aurelius a kömény becenevet.

A görögök úgy tartották ezt a fűszert az asztalon, mint manapság a sót és borsot szoktuk (Marokkóban a mai napig szokás ez). A köményt a római háztartásokban a bors helyett is sokszor használták, mert a bors drága és néha elérhetetlen volt. Apicius, a római gasztronómus szerint minden háztartásban kellett lennie köménynek.

A kömény még a Bibliában is több helyen szerepel, mind az Ó-, mind az Újszövetségben (mint egyfajta papoknak fizetendő adó.) Olyan értékes volt, hogy pénzként lehetett használni. Az i. e. 1 században már a kelták is használták a római köményt sült hal ízesítésére.


A középkori Európa egyik leggyakrabban használt fűszere volt. Sok helyen használták a kenyér ízesítésére, a németeknél, leveseket, a káposztás ételeket is köménnyel ízesítették, sőt több desszertet is megszórták egy kis köménnyel. A hollandok a sajtjaikat ízesítették római köménnyel. Aztán valahogy elmúlt a népszerűsége, és manapság fedezik fel újra maguknak az európaiak, köszönhetően az indiai és a mexikói konyhának.
A hollandok nem csak sajthoz használták fel a köményt, hanem 1570 körül likőrt is készítettek. Lucas Bols párolta le az első köménylikőrt, majd Németországban és

Oroszországban is megjelentek a köménylikőrök. Az orosz Kummel is már 400 éves múltra tekint vissza. A római kömény az általunk gyakran használt köménymaggal és az édesköménnyel együtt több szíverősítőnek is alapanyaga. A köménylikőr állítólag kedvelt és hagyományos itala az angol golfkluboknak.

Magas vastartalma, jó hatással van az emésztőrendszerre, alkalmas a rák megelőzésére és az általános állapot javítására és annak fenntartására. Frissíti és élénkíti a szervezetet, határozottan jó hatással van a tüdőgyulladásra és a köhögésre. Bevált görcsoldó és jó vízhajtó. Antiszeptikus és antibakteriális hatással bír. Indiában a konyha mellett az ayurvedikus gyógyításban is nagy szerephez jut.

Fontos összetevője a currynek, a garamasalának és a baharatnak. Fontos eleme a tex-mex, a közel-keleti, a nyugat kínai és az indiai konyhának. Mind egészben, mind porrá őrölve használják. Enyhén csípős, citrusos felhangokkal. Jó párost alkot a chilivel.

Húsokhoz használják a leggyakrabban, de halakat is szoktak vele ízesíteni. Jól megy a lencséhez, csicseriborsóhoz, babhoz. Tojásos ételekhez, omlettekhez is remek, de érdemes levesek és szószok ízesítésére is használni. Mint nálunk használatos társát, a római köményt is lehet pörköltekhez, ragukhoz adni. Zöldségek közül a cukkinihez, a padlizsánhoz és a krumplihoz illik a legjobban. Páclevekhez is nagyon jó, főleg a citromos pácokhoz. Erős illata és íze miatt mértékkel használjuk, és több forrás szerint is érdemes kerülni a terhesség alatt.
Érdemes a római köményt száraz serpenyőben megpirítani egy kicsit, így még intenzívebb íze lesz. Ha igazi ízorgiára vágyunk, akkor az enyhén pörkölt magokat őrölve tegyük az ételhez.