Lelőhelye: Az Ipolytól a Putnokig terjedő dombvidék. Nagyszécsény és Salgótarján volt a legtipikusabb hazája. Női viselete a sokszoknyás, (10-15 alsószoknya ) bő ujjú gyolcs ingváll, kendővel piros csizmával. 

Anyaga: Vászon, gyolcs vagy tüll, juhbőr, ködmön, bőrmelles (cucaj).

Fonala: pamut, selyem

Színezése: Piros, kék, fehér, a ”klott szakácsán” parasztrózsaszín, piros, sárga, zöld-kék-fehér selyem.

Öltése: Férfiingeknél kezdetben a keresztöltés, majd ezt felváltja a subrika, laposhímzés, lyukhímzés, horgolás, száröltés. Vászonszakácsán piros-kék laposhímzés.

Motívuma: Mintakincsük nem gazdag. Régebbi ingekről, lepedővégekről nézték le az új ingrevaló motívumokat. Mintaneveik azt bizonyítják, hogy kedvelték a hímzést. Virág, csillag, szív mintát alkalmaztak.

Alkalmazása: Régen - férfiingeken, kendőkön, ünnepi abroszokon, dísztörölközőkön, ajándékos kendőn, szakácskán. Hollókőn, Lócon, Rimócon - bőrcucaj, pruszlik, ingváll. Ma - futók, blúzok, asztalterítő.