Fekete István író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett, minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.
Egy vadszőlővel befuttatott házban a Somogy megyei Göllén 1900 január 25-én látta meg a napvilágot Fekete István, Fekete Árpád tanító és felesége, Sípos Anna első gyermeke.
Ki ne olvasta volna valamelyik híres regényét?! A Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatot hirdet. Ez ad indítást arra, hogy megírja elsõ regényét: „A koppányi aga testamentumát”, amivel tűzhányóként tört be a magyar ifjúsági irodalomba 1937-ben. Reám ez a könyve gyakorolta a legnagyobb hatást, mert szerintem a másság megbecsülésének regénye, amelynek szellemében kellene korunk fiatalságát nevelni! Második regénye a „Zsellérek”, amit boldogult emlékű osztályfõnököm Dr. András Ágoston magyar-történelem-filozófia szakos tanár adott a kezembe talán még mélyebb hatást gyakorolt rám, de ezt csak kevesen ismerhetik, mivel 1939 óta többet nem jelent meg sajna, sőt ez a regény terelte kényszerpályára az írót is mivel hű korrajzot adott az ú.n. „Õszirózsás forradalomról”, — amelyben a „vörös ököl oda csap ahova köll”! E könyve miatt még az állásából is kiakolbólították, mert a szemtanú hitelességével számolt be a terrorista „Lenin fiuk vandál randalírozásáról a rekvirálásokat akadályozó zsellérek között.”
Fekete Istvánt, mint írót is megpróbálják elhallgattatni Acél György talpnyaló vazallusai, — ezért végső kétségbeesésében felkereste Bölöni Györgyöt, az Irodalmi Alap akkori igazgatóját. Ő az Írószövetség ülésén bátran kiáll Fekete István mellet, — szerencséjére és így néhány nap múlva a Magvető kiadó szerződést küld könyvei kiadására. Így tört meg 1955-ben a „jég”. „A halászat” című műve kezdte a sort, a „Kele” következett, majd sorjáztak a fiókban őrzött többi művei mindannyiunk örömére: Lutra (állatregény) 1955, Bogáncs (állatregény) 1957, Tüskevár, Téli berek (ifjúsági regények), Köd (vadászelbeszélések) 1966.
1962-ben jelent meg „Kittenberger Kálmán élete” (regényes életrajz). Az Afrika-utazó vadászíróhoz sokéves barátság fűzte, akárcsak gróf Széchenyi Zsigmondhoz a másik kedvenc magyar írómhoz.
1965-ben született újabb regénye a Csend, valamint a „21 nap” című elbeszélések kötete, majd a legismertebb állatregénye a Vuk, amiből rajzfilm is készült a gyermekek nagy örömére. Ezt követte szerintem legjobb állatregénye a Hu, ami egy fülesbagoly viselt dolgairól szól.
Élete vége felé Barangolások címmel elbeszéléseket írt, valamint egy önéletrajzi regényt a Ballagó időt.
1970 június 23-án régóta beteg szíve megszűnt dobogni, — ezért publicisztikájának egy része csak halála után jelent meg. Ilyenek: Rózsakunyhó (elbeszélések), Tarkarét (elbeszélések, versek), Búcsú, ködös utak (elbeszélések, kisregények).
Noha a század szülötte, átélt háborúkat, forradalmat, mégis talán éppen egy másik század és világ képviselője, az „idő és az emberek” erdejében szelíden bolyongó útkereső lett! Rátalált egyéni hangjára és témájára, a lírai megszemélyesítéssel ábrázolt természetre és annak élővilágára, amely szinte időtlen. Fekete István jellegzetesen 19. századi egyéniségként a környezetvédelem és természetes élet szelíd prófétája volt, már akkor, amikor még szinte mindenki hitt abban, hogy az ember „óriás” lett, s a tudomány és technika mindent megold. Mára viszont jóformán csak az Õ írásai őrzik erdeink és vizeink tisztaságát, gyógyító csöndjét a lakótelepek zsúfolt, falanxteri világában.
Egyetértve egyik ifjú olvasójával, magam is vallom, hogy azért állt meg a szíve, mert mind kiírta belőle a szeretetet, ami éltette, de ezzel elérte a leghőbb írói reményt, — az „ifjú szívekben élni” beteljesülését!
Ki ne olvasta volna valamelyik híres regényét?! A Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatot hirdet. Ez ad indítást arra, hogy megírja elsõ regényét: „A koppányi aga testamentumát”, amivel tűzhányóként tört be a magyar ifjúsági irodalomba 1937-ben. Reám ez a könyve gyakorolta a legnagyobb hatást, mert szerintem a másság megbecsülésének regénye, amelynek szellemében kellene korunk fiatalságát nevelni! Második regénye a „Zsellérek”, amit boldogult emlékű osztályfõnököm Dr. András Ágoston magyar-történelem-filozófia szakos tanár adott a kezembe talán még mélyebb hatást gyakorolt rám, de ezt csak kevesen ismerhetik, mivel 1939 óta többet nem jelent meg sajna, sőt ez a regény terelte kényszerpályára az írót is mivel hű korrajzot adott az ú.n. „Õszirózsás forradalomról”, — amelyben a „vörös ököl oda csap ahova köll”! E könyve miatt még az állásából is kiakolbólították, mert a szemtanú hitelességével számolt be a terrorista „Lenin fiuk vandál randalírozásáról a rekvirálásokat akadályozó zsellérek között.”
Fekete Istvánt, mint írót is megpróbálják elhallgattatni Acél György talpnyaló vazallusai, — ezért végső kétségbeesésében felkereste Bölöni Györgyöt, az Irodalmi Alap akkori igazgatóját. Ő az Írószövetség ülésén bátran kiáll Fekete István mellet, — szerencséjére és így néhány nap múlva a Magvető kiadó szerződést küld könyvei kiadására. Így tört meg 1955-ben a „jég”. „A halászat” című műve kezdte a sort, a „Kele” következett, majd sorjáztak a fiókban őrzött többi művei mindannyiunk örömére: Lutra (állatregény) 1955, Bogáncs (állatregény) 1957, Tüskevár, Téli berek (ifjúsági regények), Köd (vadászelbeszélések) 1966.
1962-ben jelent meg „Kittenberger Kálmán élete” (regényes életrajz). Az Afrika-utazó vadászíróhoz sokéves barátság fűzte, akárcsak gróf Széchenyi Zsigmondhoz a másik kedvenc magyar írómhoz.
1965-ben született újabb regénye a Csend, valamint a „21 nap” című elbeszélések kötete, majd a legismertebb állatregénye a Vuk, amiből rajzfilm is készült a gyermekek nagy örömére. Ezt követte szerintem legjobb állatregénye a Hu, ami egy fülesbagoly viselt dolgairól szól.
Élete vége felé Barangolások címmel elbeszéléseket írt, valamint egy önéletrajzi regényt a Ballagó időt.
1970 június 23-án régóta beteg szíve megszűnt dobogni, — ezért publicisztikájának egy része csak halála után jelent meg. Ilyenek: Rózsakunyhó (elbeszélések), Tarkarét (elbeszélések, versek), Búcsú, ködös utak (elbeszélések, kisregények).
Noha a század szülötte, átélt háborúkat, forradalmat, mégis talán éppen egy másik század és világ képviselője, az „idő és az emberek” erdejében szelíden bolyongó útkereső lett! Rátalált egyéni hangjára és témájára, a lírai megszemélyesítéssel ábrázolt természetre és annak élővilágára, amely szinte időtlen. Fekete István jellegzetesen 19. századi egyéniségként a környezetvédelem és természetes élet szelíd prófétája volt, már akkor, amikor még szinte mindenki hitt abban, hogy az ember „óriás” lett, s a tudomány és technika mindent megold. Mára viszont jóformán csak az Õ írásai őrzik erdeink és vizeink tisztaságát, gyógyító csöndjét a lakótelepek zsúfolt, falanxteri világában.
Egyetértve egyik ifjú olvasójával, magam is vallom, hogy azért állt meg a szíve, mert mind kiírta belőle a szeretetet, ami éltette, de ezzel elérte a leghőbb írói reményt, — az „ifjú szívekben élni” beteljesülését!
0 Megjegyzések