Elképesztően igényes könyv jelent meg tavaly decemberben „Az ínyenc polgár asztalánál címmel”. A könyv száz korabeli recepttel lepi meg az olvasót. 

Nem egyszerű szakácskönyvről van szó, hanem egy már-már album kategóriát súroló gasztronómiai műről, ami több régi szakácskönyvből szemezget, gyönyörű tipográfiával és grafikákkal kiegészítve. A könyv nem csak gasztrománoknak kitűnő „segédanyag”, hanem szinte mindenki örömmel forgatja majd. Azok is, akik a fakanalat soha nem vennék a kezükbe, méghozzá az érdekes nyelvezet, a különleges képei, és izgalmas témái miatt.

Jómagam nyomban kipróbáltam belőle egy receptet, a debreceni mazsolás csirkét. Igazán izgalmas, ugyanis egy 120 éve íródott könyvben egy ilyen mai szemmel mediterránnak mondott receptről azt állítják, hogy nem létezett nélküle lakodalom Debrecenben. Megkérdeztem 19 debreceni ismerősömet a dologgal kapcsolatban, ám sajnos senki nem találkozott az étellel. Volt, akitől a következő üzenetet kaptam: „Kérdezősködtem vendéglátós ismerősöktől, akik rendszeresen részt vesznek lagzikon. Nem hallottak még erről az ételről. Itt is a szokásos húsleves, sült hús, töltött káposzta, pörkölt a menü.”

Ez azt jelenti, hogy ez is, mint annyi minden más remek magyar recept, valahol elveszett az idők folyamán. Az én főztöm viszont nagyon finom lett, úgyhogy remélem, jövőre újra minden debreceni pár ezzel a fogással kínálja majd először a vendégeket a lakodalmán!
A recepten nem változtattam, csupán az egész csirkét cseréltem csirkecombokra. A borecetem cider ecet, igazán édes fajta, de szerintem egy sima borecetből sok lenne a két deci.
Illene bele kevés fokhagyma, talán friss bazsalikom, és kakukkfű is, de olajbogyóval vagy kaprival is el tudom képzelni!



Íme a debreceni mazsolás csirke eredeti receptje

„Debrecenbe nem történhet cívislakodalom a mazsolás csirke nélkül; e gazdag, pikáns étel  egészen debreceni és évszázadok óta hagyományosan lakodalmi eledel. Nagy mennyiségben szokták ott ezt a csirkét készíteni; de természetesen kis háztartásban készíthetjük egy-két csirkéből is — írja Zilahy Ágnes asszony.

Egy nagy, kinőtt csirkét megtisztítva, fel kell vagdalni apró darabokra, és fazékban két liter vízben kevés sóval tűzhöz kell tenni, hogy főjjön, azután egy kis új cserépedénybe tegyünk egy egész citromot hajával együtt karikákba felvágva. E citromra öntsünk két deci borecetet, két deci vizet és főzzük meg a citromot jól ebben az ecetes vízben. A citrommal és csirkével egyidejűleg tegyünk még főni egy harmadik kis edénybe 12 deka megmosott mazsolát, 12 deka cukorral, jó borban.

Ha a csirke, a citrom és a mazsola megfőtt, öntsük a csirkére a levével együtt; a citromot leve nélkül; csak a citromszeleteket tegyük a csirkéhez. Készítsünk e csirkéhez egy nagy fakanál zsírból és egy nagy fakanál lisztből jó zsíros piros rántást; kevés hideg vizet öntsünk a rántásba, s úgy fordítsuk a csirkére; a rántással együtt forraljuk fel vagy három percig. Tálalás előtt meg kell kóstolni, s ha nem elég jó az íze, kell még hozzá egy kevés bort és kevés cukrot tenni. Ezt a debreceni lakodalmak alkalmával első ételnek szokták adni.”