A nagy karimájú pásztorkalapot napjainkig hordják, és ezt az állandó zsírozás nemcsak vízhatlanná teszi, hanem olyan nehézzé, hogy az engedetlenkedő lovat vagy szarvasmarhát orrba vágva, az mindjárt megszelídül. A kalap mellé, de mindig baloldalt, madártoll került, ami annál könnyebb, mert a vidék rendkívül gazdag madarakban. Túzok, gém, kócsagtoll jelzi a pásztor rangját, mert különösen az utóbbiért nagy árat kellett adni. A csikósok inge és gatyája e vidéken kék. Ez a múlt század közepén terjedt el, mert az 1848–49. évi magyar szabadságharcban a lovascsapatok közül néhány sötétkék inget és gatyát viselt. A pásztorok általában szívesen utánozták a katonák öltözetét, különösen azokét, akik a szabadságért harcoltak. A csikósok, gulyások csizmát hordtak, ezzel szemben a kondás többnyire bocskorban járt. A felső viseletek közül a szűrt, különösen a subát és a ködmönt a legutóbbi időkig általánosan hordták. A juhász vászonból, majd később gyolcsból varrt inget és gatyát viselt. Minden juhásznak két fehér és két zsíros gatya tartozott a ruhatárához. Az utóbbit hamuval és faggyúval itatták át, úgyhogy az eső nem járta. Ezt a nyíráshoz és más piszkos munkához vették fel. A múlt század második felében itt is elterjedt a bőrből vagy posztóból varrt rajthuzli, amit télen használtak, alatta a gyolcsgatya továbbra is rajtuk maradt. A bőrből készült ruhadarabok közül a legegyszerűbb a melles és a bőrlajbi, melynek itt az elölgombolós formáját viselték. Általában hat bőrből készült egyszerű bundát és nyakatlan szűrt hordtak. 

A hortobágyi pásztorok viselete szinte az egész Tiszántúl középső és északi részét befolyásolta, ugyanis Debrecen mutatott példát a városok, a falvak széles köre ruházkodásában. A lányok egy ágra fonták a hajukat, melybe széles szalagot kötöttek, fejüket gyöngyös párta, nyakukat gránátgyöngysor díszítette. Az asszonyok fejét kendő takarta. A szoknya és lajbi rendszerint sötétkék vagy fekete színű anyagból készült. Télen kisbundát hordtak, melynek bőrét barnára cserezték, és fekete selyemmel vagy szironnyal varrták. Nyáron huszármentéhez hasonló, ujjatlan posztóköpenyt viseltek, amit posztórátéttel díszítettek. A kordován ünneplő csizma mellett hamar szokásba jött a cipő is. A férfiak magas tetejű, úgynevezett kupeces kalapja a múlt században általános. Gyapotból készült gatya és ing fölé ezüst- vagy óngombokkal ékesített mellényt vettek. Télen magyar szabású sötétkék posztónadrágot és -kabátot viseltek, és subát, szűrt öltöttek rá. A lábukat kordován vagy más bőrből varrt csizma fedte, melynek sarkára hegyes vagy gombos sarkantyút erősítettek. Ez a viselet fontosabb elemeiben csak az első világháborúig élt.