A hetési szőttes készítésének több évszázados hagyománya van. Az itt élő emberek soha nem voltak gazdagok, de a házi szőtteseik között mindig akadt egy-egy szép darab: törülköző, párna, terítő, melyeket kevés színnel ugyan, de ízlésesen díszítettek. Tehát a hetési szőttes készítése régen nem művészet, hanem az önellátó gazdálkodás része volt.

Mára vált művészetté, amikor majdnem feledésbe merült. A hetési szőttes hagyományának újjáélesztésében az 1950-es évektől kezdve nagy szerepe volt Virágh Béla tanítónak és feleségének. Az öreg ládákban, szekrényekben őrzött darabokat a Virág házaspár felkutatta, összegyűjtötték a díszítés motívumrendszerét, és iskolai szakkör keretében megkezdték a hetési szőttes készítését. A szakkör a Szombathelyi Háziipari Szövetkezet részlegévé fejlődött Gáborjánházán. Az itt készített, gazdagabban díszített szőttesek őrzik az eredeti motívumvilágot. Az általuk összeállított kötet száz szőttesmintát tartalmaz.

Hímzett szőtteseket, használati és dísztárgyakat ma Fehér Etelka készít Zalaszombatfán.
 
Hetés Magyarország délnyugati részén és a szlovéniai Muravidéken elterülő magyar néprajzi tájegység, amely földrajzilag a Kerka-vidék és a Mura-vidék találkozásánál terül el. A néprajzi tájegység központja a Szlovéniában található Lendva (Lendava).

Tágabb, földrajzi értelemben gyakran a magyarországi Kerka-vidék egész területét Hetésnek nevezik.

Hagyományosan Hetésnek a történelmi Zala vármegye azon hét települését nevezték („Hetes” Hetés), amelyek neve házá-ra végződik; ezek a ma is létező Bödeháza, Gáborjánháza, Göntérháza és Szijártóháza, valamint a ma már nem létező Gálháza, Pálháza és Nyakasháza. Később a Hetés fogalmába a Lendva központú, néprajzilag hasonló területet egészét beleértették.