A bolygóevolúció soha nem látott pillanatát kapták lencsevégre tudósok egy újszülött csillag vizsgálata során – írja a Space.com.
A felvételen többek között bábáskodó gázóriások jelenléte figyelhető meg, amelyek egy nagyobb ösvényt vágtak a napot körülölelő anyagmezőben. Ezenkívül gravitációs erejüknek köszönhető az a két „köldökzsinór” is, melyek az általuk ütött lyukon keresztül átívelve táplálják a még fejlődő csillagot. A szenzációt az utóbbi felfedezés dokumentálása jelenti, hiszen a napok körül kialakult gázkorongok különböző szeleteit összekötő hidakkal eddig csak elméletben számoltak a kutatók.
Jelenleg az egyetlen olyan ismert mechanizmus, mely ilyen átívelő molekulafolyamokat hoz létre, szén-monoxid gázt hátrahagyva, a bolygóképződés – mondta el a portálnak Simon Casassus, a Chilei Egyetem kutatásvezetője.
A tejfelesszájúnak számító, mindössze kétmillió éves HD 142527 a szemünk előtt nyeri el végső formáját: jelenleg kétszer nehezebb Napunknál, de még táplálkozik. A csillagszületés után egyből el nem fogyasztott por és gáz pedig bolygók bölcsőjeként szolgál. Miközben a planéták egyre nőnek, csapásokat vágnak a keringő anyaglemezben – e jelenséget már több rendszerben megfigyelték.
Jelen esetben egy akkora szeletről beszélünk, amely saját Naprendszerünkre vetítve a Szaturnusz távolságában kezdődik, majd ennek a 14-szeresére nyúlik ki. A tudósok szerint egy ekkora barázda kialakításához több bolygó szükségeltetik. Az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) rádiótávcső-rendszer adatai azonban arra is rávilágítottak, hogy a szünet nem teljesen üres, két anyagszál helyezkedik el benne, ami két gázóriás jelenlétére utal.
A folyam(at) a tudósok szerint annak köszönhető, hogy a planéták gravitációs ereje anyagot vonz a külső gyűrűből, majd a por egy része a bolygók fogságába esik, de egy kisebb adag tovább halad a belső gyűrű felé, s a végén a csillag táplálékául szolgál. Ezek a „köldökzsinórok” elengedhetetlenek a fiatal rendszer csillagjának a növekedéséhez, hiszen – Casassus csapatának számítása szerint – a belső gyűrűben található táplálékmennyiséget egy földi év alatt befalná a HD 142527. Természetesen a hizlalás sem tarthat örökké a rendszer korlátai miatt. „Végül a gázóriások elhasználják a befolyásuk alá vonható anyagot – mondta a Chilei Egyetem tudósa. – Az, hogy mennyi anyag mennyi idő alatt jut el a csillaghoz, és hogy ez hogyan befolyásolja a planéták későbbi elhelyezkedését, mind a bolygóevolúció tudományágának nyitott kérdései.”
A nemzetközi
A nemzetközi csapat a még csak részben befejezett chilei ALMA segítségével lőtte a 450 millió fényévre fekvő csillagról a képet
Jelenleg az egyetlen olyan ismert mechanizmus, mely ilyen átívelő molekulafolyamokat hoz létre, szén-monoxid gázt hátrahagyva, a bolygóképződés – mondta el a portálnak Simon Casassus, a Chilei Egyetem kutatásvezetője.
A tejfelesszájúnak számító, mindössze kétmillió éves HD 142527 a szemünk előtt nyeri el végső formáját: jelenleg kétszer nehezebb Napunknál, de még táplálkozik. A csillagszületés után egyből el nem fogyasztott por és gáz pedig bolygók bölcsőjeként szolgál. Miközben a planéták egyre nőnek, csapásokat vágnak a keringő anyaglemezben – e jelenséget már több rendszerben megfigyelték.
Jelen esetben egy akkora szeletről beszélünk, amely saját Naprendszerünkre vetítve a Szaturnusz távolságában kezdődik, majd ennek a 14-szeresére nyúlik ki. A tudósok szerint egy ekkora barázda kialakításához több bolygó szükségeltetik. Az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) rádiótávcső-rendszer adatai azonban arra is rávilágítottak, hogy a szünet nem teljesen üres, két anyagszál helyezkedik el benne, ami két gázóriás jelenlétére utal.
A folyam(at) a tudósok szerint annak köszönhető, hogy a planéták gravitációs ereje anyagot vonz a külső gyűrűből, majd a por egy része a bolygók fogságába esik, de egy kisebb adag tovább halad a belső gyűrű felé, s a végén a csillag táplálékául szolgál. Ezek a „köldökzsinórok” elengedhetetlenek a fiatal rendszer csillagjának a növekedéséhez, hiszen – Casassus csapatának számítása szerint – a belső gyűrűben található táplálékmennyiséget egy földi év alatt befalná a HD 142527. Természetesen a hizlalás sem tarthat örökké a rendszer korlátai miatt. „Végül a gázóriások elhasználják a befolyásuk alá vonható anyagot – mondta a Chilei Egyetem tudósa. – Az, hogy mennyi anyag mennyi idő alatt jut el a csillaghoz, és hogy ez hogyan befolyásolja a planéták későbbi elhelyezkedését, mind a bolygóevolúció tudományágának nyitott kérdései.”
A nemzetközi
A nemzetközi csapat a még csak részben befejezett chilei ALMA segítségével lőtte a 450 millió fényévre fekvő csillagról a képet
0 Megjegyzések