A barkós cinegét életmódja a nádashoz köti s ezt csak kényszerítő szükség esetén hagyja el. Párosával, legföljebb kis családokban nagyon rejtett életet él. Szépsége és bájos viselkedése miatt a barkós cinegét gyakran tartják kalitkában, de csak párosával viseli el a fogságot. A magányos barkós cinege hamarosan elpusztul a ha a párosan tartottakból az egyik elpusztult, akkor rövid idő mulva a másik is követi. A házastársak egymásiránt való rendkívüli gyöngédsége és szeretete minden lehető alkalommal és a legkedvesebb módon szokott megnyilvánulni, különösen a szaporítás időszakában, amikor a hím valóságos szerelmi mámorba esik, valósággal dürög, szemét behunyja, fejét lehajtja, farkát kiterjeszti, majd fölemelkedik és sajátságos sirregő hangot ad, melyre a nőstény hozzája megy, hogy párjának kedveskedjék. Gondos ápolás mellett ezek a szép madarak néha több éven át is megmaradnak a fogságban.
Magyarországon, mint már fentebb említettük, a keleti barkós cinege (Panurus biarmicus russicus Brehm) fordul elő. Tudományos magyar neve általában szakállas cinege, minthogy azonban szakáll alatt külön megjelölés nélkül is „körszakáll” értetődik, a barkós cinegének azonban kétoldali barkója van, azért inkább barkós cinegének nevezem. Egyéb népies nevei: nádi cinege, sárgacsőrű cinege és bajszoscinege.
Magyarországon való elterjedése még sokkal korlátoltabb, mint a függőcinege előfordulása, mert szinte kizárólagosan csakis a nagy, összefüggő nádrengetegek és mocsarak lakója. Jellegzetes fészkelő területei a Dunántúl három nagy tava, a Fertő, a Balaton (elsősorban a Kis-Balaton) s a Mezőség tósorozata és az ország területén itt-ott elszórt nagyobb nádas tavak. Ezeken a területeken szokott fészkelés céljából megtelepedni. A téli kóborlás idején egyéb helyeken is előfordul, de mindenütt csak a nádasokat keresi, mert ilyenkor legfőbb, szinte kizárólagos tápláléka a nádbuga magja. Télen át szokta végiglegelni a Ferenc-csatorna keskeny nádszélét, ahol fészkelni nem szokott, mert nem érzi magát biztonságban, csakis a minden irányban nagykiterjedésű náderdőben. Az év egyéb szakaiban mindenféle rovarral is táplálkozik, különösen a nádpusztító fajokkal. Ezzel valamelyes hasznot is hajt, de a magyar madárvédelmi törvény elsősorban esztétikai értéke miatt helyezte védelem alá.
Részben állandó, java részében kóborló madár, de az is lehet, hogy az állomány egyes töredékei délebbre vonulnak s hogy nálunk télen át északi vendégek is akadnak.
A barkós cinege azok közé a csekély számú fajok közé tartozik, amelyek életmódját magyar kutatók ismertették. Szabadban való életmódjának első alapos megfigyelője Petényi volt, aki hangjukat is leghívebben tudta visszaadni. Petényi mellett különösen Cerva Frigyes volt az, aki a barkós cinege életmódját a szabadban is, meg a kalitkában is a legalaposabban és a legnagyobb szeretettel figyelte és ismertette.
A barkós cinegéről a legszebb képet is magyar művész festette Csörgey Titusz, aki Petényi hátrahagyott iratainak feldolgozásakor éppen azt a jelenetet örökítette meg, amikor a barkós cinege a párjával a jeget borító hótakaró egyik olvadt vízfoltjából oltja szomját. Mester megfigyelésének mesteri formába való öntése.
Magyarországon való elterjedése még sokkal korlátoltabb, mint a függőcinege előfordulása, mert szinte kizárólagosan csakis a nagy, összefüggő nádrengetegek és mocsarak lakója. Jellegzetes fészkelő területei a Dunántúl három nagy tava, a Fertő, a Balaton (elsősorban a Kis-Balaton) s a Mezőség tósorozata és az ország területén itt-ott elszórt nagyobb nádas tavak. Ezeken a területeken szokott fészkelés céljából megtelepedni. A téli kóborlás idején egyéb helyeken is előfordul, de mindenütt csak a nádasokat keresi, mert ilyenkor legfőbb, szinte kizárólagos tápláléka a nádbuga magja. Télen át szokta végiglegelni a Ferenc-csatorna keskeny nádszélét, ahol fészkelni nem szokott, mert nem érzi magát biztonságban, csakis a minden irányban nagykiterjedésű náderdőben. Az év egyéb szakaiban mindenféle rovarral is táplálkozik, különösen a nádpusztító fajokkal. Ezzel valamelyes hasznot is hajt, de a magyar madárvédelmi törvény elsősorban esztétikai értéke miatt helyezte védelem alá.
Részben állandó, java részében kóborló madár, de az is lehet, hogy az állomány egyes töredékei délebbre vonulnak s hogy nálunk télen át északi vendégek is akadnak.
A barkós cinege azok közé a csekély számú fajok közé tartozik, amelyek életmódját magyar kutatók ismertették. Szabadban való életmódjának első alapos megfigyelője Petényi volt, aki hangjukat is leghívebben tudta visszaadni. Petényi mellett különösen Cerva Frigyes volt az, aki a barkós cinege életmódját a szabadban is, meg a kalitkában is a legalaposabban és a legnagyobb szeretettel figyelte és ismertette.
A barkós cinegéről a legszebb képet is magyar művész festette Csörgey Titusz, aki Petényi hátrahagyott iratainak feldolgozásakor éppen azt a jelenetet örökítette meg, amikor a barkós cinege a párjával a jeget borító hótakaró egyik olvadt vízfoltjából oltja szomját. Mester megfigyelésének mesteri formába való öntése.
0 Megjegyzések