Franciaországban újra kiadták A test ördöge írójának, Raymond Radiguet-nek összes műveit és az eddig még nem publikált levelezését. A könyv azonban, amely megalapozta hírnevét és családi drámát okozott, könnyen lehet, hogy csupán plágium volt szerelme naplójából és a mű más hazugságok okozója is lehetett.
Christian Millau ,a L’Intransigeant című lap főszerkesztője elmesélte, hogy 1956 novemberében látogatást tett nála egy fiatalember, aki Raymond Radiguet feltételezett fiaként mutatkozott be. Ennek ellenére nem hasonlított az íróhoz, akinek rajzait még 1916-ban ugyanez a lap közölte.
“André Serrier-nek hívnak és azért jöttem, hogy elmondjam az igazságot A test ördögéről. Akinek a nevét viselem, hazudott”- közölte.
A történet 1916-ra nyúlik vissza, amikor dúl az első világháború. A Marne partján, Saint-Maurban azonban az emberek békésen sétálgatnak. A 14 éves Raymond Radiguet a 24 éves Alice Saunie-vel beszélget. Nagy lelkesedéssel nyilatkozik Baudelaire-ről, akit Alice is ismer, bár a fronton harcoló vőlegénye, Gaston Serrier eltiltotta A romlás virágainak olvasásától. A fiút akkoriban rúgták ki a Charlemagne gimnáziumból, rossz tanuló és csak az irodalom érdekli. Éppen rajztanfolyamra jár. A tanítónő Alice felajánlja, hogy ingyen órákat ad neki. Nemsokára azonban minden éjszakát együtt töltenek. Vőlegénye rövid szabadsága alatt Alice és Gaston mégis összeházasodnak. De a titkos románc folytatódik. A párt nem a szerelem, hanem a szenvedély köti össze és viszonyukról lassacskán már az egész Saint-Maur tudomást szerez. Majd a szenvedély is kihűl Radiguet részéről, akit utolér a siker. 1923-ban megjelenik a könyv, A test ördöge és három hónap alatt 100 ezer példányt adnak el belőle. A 20 éves fiú már a Francia Akadémiáról álmodik. A Saint-Maur-iak botrányról beszélnek, mivel világos számukra, hogy a könyv a pár történetéről szól, a maga nyers valóságában.
Közben a sebesüléséből felgyógyult és hazatért férj is értesül felesége hűtlenségéről és a távolléte alatt született gyermekkel kapcsolatban is kételyei támadnak. Az életük emiatt pokollá változik.
Az asszony helyzetük javítása érdekében hiába próbál profitálni a könyv sikeréből, sem pénzt, sem állást nem kap.
Radiguet még abban az évben tífuszban meghal, de a Serrier-k számára ez sem hoz megnyugvást.
Elmúlik harminc év, az újabb háború eltünteti az előző emlékét, de a múlt feltámad, amikor 1947-ben filmet készítenek A test ördögéből Gérard Philipe és Micheline Presle főszereplésével. 1952-ben Gaston Serrier felkeresi Roland Dorgelés írót azzal a céllal, hogy segítsen neki felesége ártatlanságát nyilvánosságra hozni. Szerinte ugyanis az asszony, aki rákban szenvedett, utolsó órájában megesküdött, hogy semmi sem történt közte és Radiguet között és ő hisz neki. Annál is inkább, mert megtalálta Alice naplóját, amelybe bemásolta azokat a leveleket is, amelyeket egymással váltottak, míg ő a fronton harcolt. Elolvasva A test ördögét, felfedezte, hogy sok olyan rész szerepel benne, amelyeket az író a naplóból vett át. Ebből arra következtetett, hogy a napló, amely közben eltűnt, Radiguet birtokába jutott és könyvét gyakorlatilag ebből írta. Bizonyítékokat is ígért Dorgelésnek, de amikor ez 1953-ban csomagként megérkezett, Gaston Serrier már halott volt. A csomagban a szóban forgó regény egy példánya volt, benne aláhúzva, megjegyzésekkel magyarázva azok a részek, amelyek, Serrier állítása szerint, azonosak voltak a naplóban leírtakkal.
A fiú Millaunál tett látogatása során azt is elmondta, hogy Serrier hazudott Dorgelésnek. Anyja valójában egyedül halt meg a kórházban, így nem mondhatott semmit férjének az ártatlanságáról. Az orvos azért nem értesítette őt időben, mert tartott attól, hogy erőszakos tettre ragadtatja magát, tudott arról, hogy verte a feleségét, még a karját is eltörte egyszer. A gyereket öt évig távol tartotta otthonuktól, majd amikor magához vette, akkor is rosszul bánt vele.
Amikor Millau megkérdezte, hogy valóban Radiguet fiának tartja-e magát, keserűen válaszolt: “Végül is teljesen mindegy számomra, hogy az vagyok vagy nem. A sok rossz után, amit tett, semminek nincs már jelentősége.”
A film, amelyet annak idején a betiltás veszélye fenyegetett, a két nagy színésszel hihetetlen, keserű romantikus volt. Úgy tetszik, a valóság nyomorúsága még ezt is felülmúlta.
Christian Millau ,a L’Intransigeant című lap főszerkesztője elmesélte, hogy 1956 novemberében látogatást tett nála egy fiatalember, aki Raymond Radiguet feltételezett fiaként mutatkozott be. Ennek ellenére nem hasonlított az íróhoz, akinek rajzait még 1916-ban ugyanez a lap közölte.
“André Serrier-nek hívnak és azért jöttem, hogy elmondjam az igazságot A test ördögéről. Akinek a nevét viselem, hazudott”- közölte.
A történet 1916-ra nyúlik vissza, amikor dúl az első világháború. A Marne partján, Saint-Maurban azonban az emberek békésen sétálgatnak. A 14 éves Raymond Radiguet a 24 éves Alice Saunie-vel beszélget. Nagy lelkesedéssel nyilatkozik Baudelaire-ről, akit Alice is ismer, bár a fronton harcoló vőlegénye, Gaston Serrier eltiltotta A romlás virágainak olvasásától. A fiút akkoriban rúgták ki a Charlemagne gimnáziumból, rossz tanuló és csak az irodalom érdekli. Éppen rajztanfolyamra jár. A tanítónő Alice felajánlja, hogy ingyen órákat ad neki. Nemsokára azonban minden éjszakát együtt töltenek. Vőlegénye rövid szabadsága alatt Alice és Gaston mégis összeházasodnak. De a titkos románc folytatódik. A párt nem a szerelem, hanem a szenvedély köti össze és viszonyukról lassacskán már az egész Saint-Maur tudomást szerez. Majd a szenvedély is kihűl Radiguet részéről, akit utolér a siker. 1923-ban megjelenik a könyv, A test ördöge és három hónap alatt 100 ezer példányt adnak el belőle. A 20 éves fiú már a Francia Akadémiáról álmodik. A Saint-Maur-iak botrányról beszélnek, mivel világos számukra, hogy a könyv a pár történetéről szól, a maga nyers valóságában.
Közben a sebesüléséből felgyógyult és hazatért férj is értesül felesége hűtlenségéről és a távolléte alatt született gyermekkel kapcsolatban is kételyei támadnak. Az életük emiatt pokollá változik.
Az asszony helyzetük javítása érdekében hiába próbál profitálni a könyv sikeréből, sem pénzt, sem állást nem kap.
Radiguet még abban az évben tífuszban meghal, de a Serrier-k számára ez sem hoz megnyugvást.
Elmúlik harminc év, az újabb háború eltünteti az előző emlékét, de a múlt feltámad, amikor 1947-ben filmet készítenek A test ördögéből Gérard Philipe és Micheline Presle főszereplésével. 1952-ben Gaston Serrier felkeresi Roland Dorgelés írót azzal a céllal, hogy segítsen neki felesége ártatlanságát nyilvánosságra hozni. Szerinte ugyanis az asszony, aki rákban szenvedett, utolsó órájában megesküdött, hogy semmi sem történt közte és Radiguet között és ő hisz neki. Annál is inkább, mert megtalálta Alice naplóját, amelybe bemásolta azokat a leveleket is, amelyeket egymással váltottak, míg ő a fronton harcolt. Elolvasva A test ördögét, felfedezte, hogy sok olyan rész szerepel benne, amelyeket az író a naplóból vett át. Ebből arra következtetett, hogy a napló, amely közben eltűnt, Radiguet birtokába jutott és könyvét gyakorlatilag ebből írta. Bizonyítékokat is ígért Dorgelésnek, de amikor ez 1953-ban csomagként megérkezett, Gaston Serrier már halott volt. A csomagban a szóban forgó regény egy példánya volt, benne aláhúzva, megjegyzésekkel magyarázva azok a részek, amelyek, Serrier állítása szerint, azonosak voltak a naplóban leírtakkal.
A fiú Millaunál tett látogatása során azt is elmondta, hogy Serrier hazudott Dorgelésnek. Anyja valójában egyedül halt meg a kórházban, így nem mondhatott semmit férjének az ártatlanságáról. Az orvos azért nem értesítette őt időben, mert tartott attól, hogy erőszakos tettre ragadtatja magát, tudott arról, hogy verte a feleségét, még a karját is eltörte egyszer. A gyereket öt évig távol tartotta otthonuktól, majd amikor magához vette, akkor is rosszul bánt vele.
Amikor Millau megkérdezte, hogy valóban Radiguet fiának tartja-e magát, keserűen válaszolt: “Végül is teljesen mindegy számomra, hogy az vagyok vagy nem. A sok rossz után, amit tett, semminek nincs már jelentősége.”
A film, amelyet annak idején a betiltás veszélye fenyegetett, a két nagy színésszel hihetetlen, keserű romantikus volt. Úgy tetszik, a valóság nyomorúsága még ezt is felülmúlta.
gepnarancs.hu
 története ){kind=link}
0 Megjegyzések