Jöttek, láttak, ajándékoztak. Ez minden, amit azokról az idegenekről
tudunk, akik eljöttek Betlehembe, hogy megnézzék a gyermek Jézust. De
valóban királyok voltak? Tényleg hárman voltak, és tevén érkeztek?
A jelenet azóta beépült a köztudatba: a turbánt, koronát és díszes
öltözéket viselő három király méltóságteljes bevonulása az őket követő
szolgákkal és tevékkel. Ez a kép ismétlődik minden könyvben és filmen,
de a Szentírásban erről nem esik szó. Az evangéliumokban nincs utalás
arra, hogy királyok lettek volna, vagy hárman lettek volna, vagy hogy
Jézus születése után 12 nappal tevéikkel megjelentek volna a jászolnál.
"Legendák akkor keletkeznek, amikor az emberek érdeklődni kezdenek a
történelmi események iránt. Ki akarják tölteni az űrt" - állítja
Christopher Bellitto, a New Jersey-i Kean Egyetem professzora.
Csak
Máté evangéliumában olvashatunk a napkeletről érkezett mágusokról, akik
egy csillagot követve jutottak el Betlehembe. Az eredeti görög szöveg
magoi-ként (latinul magi) említi őket, amelyből a mágia szó is
származik. Elterjedt vélekedés szerint csillagászok vagy valamilyen
perzsa papi kaszt tagjai voltak. A bibliakutatók és történészek azonban
sokkal fontosabbnak tartják, hogy nem zsidók voltak. "Máté azt akarta
kifejezni, hogy Jézus születése nem csak a zsidók, hanem az egész világ
számára jelentőséggel bír" - véli Marcus Borg, az Oregoni Állami Egyetem
vallás- és kultúrtörténésze.
Krisztus születésének időpontját
egyébként sem könnyű meghatározni. Még az i. sz. 6. század elején is
Diocletianus császár trónra lépésének időpontjától számították az éveket
(korábban pedig Róma legendás alapításától). Dionysius Exiguus római
apát volt az, aki elsőként javasolta, hogy ne egy pogány császár
uralkodásának kezdetét, hanem a kereszténység számára legfontosabb
eseményt, vagyis Jézus születését vegyék a kiindulópontnak. Ezt a
dátumot azonban senki nem ismerte. Az apát a Biblia és korábbi
egyházatyák munkái alapján végül is oda lyukadt ki, hogy Krisztus
Augustus császár uralkodásának 28. évében született. Ez lett a "Kr. u.
1." év. További részletek a pontos időpontról.
A napkeleti bölcsek
egy olyan álmot kaptak, hogy ne térjenek vissza a gyilkos szándékú
Heródes királyhoz, így "egy másik úton" mentek vissza országukba. Átvitt
értelemben ez azt jelentheti, hogy az átélt élmény megváltoztatta őket.
Máté nem ír arról, hogy áttértek volna a keresztény hitre, a legenda
azonban úgy tartja, hogy Szent Tamás keresztelte meg őket, és
Örményországban haltak meg i.sz. 55-ben.
A napkeleti bölcsek első
művészi ábrázolására egy 2. századi római katakombában bukkantak, de
írásban csak Tertullianus kertesztény író tesz róluk említést a 3.
század elején, aki "majdnem királyoknak" nevezi őket. Királyi mivoltukat
erősítheti Ézsaiás próféta és a Zsoltárok könyvének néhány mondata,
mivel az általános vélekedés szerint az Ószövetség már előre megjósolta
Jézus születését. A próféciák arany és tömjén ajándékokról beszélnek,
amelyeket a napkeleti bölcsek is magukkal hoztak. A harmadik ajándékot, a
mirrhát temetéseknél használták, így az sokak szerint Jézus halálát és
feltámadását jelképezi.
A bölcsek számát Tertullianus kortársa,
Origenész alexandriai teológus határozta meg háromban, valószínűleg a
három ajándék alapján. Később a három bölcset a három emberi faj -
sémiták, indoeurópaiak és afrikaiak -képviselőiként ábrázolták. A három
név - Gáspár, Menyhért és Boldizsár - először egy 6. századi latin
nyelvű írásban bukkant fel, eredetük azonban ismeretlen. Amikor a
bölcsek ereklyéi - amiket I. Constantinus anyja talált meg Jeruzsálemben
- 1164-ben a kölni dómba kerültek, már szentként tisztelték őket, és
tiszteletükre ünnepségeket tartottak. Furcsa módon azonban Marco Polo
útleírásában is találkozunk a bölcsekkel, akiknek sírját a híres utazó
az 1270-es években Teheránban látogatta meg.
Ma a római katolikus
hívők és néhány protestáns is január 6-án, Vízkereszt napján emlékezik a
napkeleti bölcsekre. Az ortodox keresztények egy napon - a naptáraktól
függően vagy december 25-én vagy január 7-én - ünneplik Jézus születését
és a három királyokat.
Érdekesség lehet, hogy a kínai keresztények
döntő többsége úgy gondolja, hogy a bölcsek napkeletről, azaz egyenesen
Kínából érkeztek Betlehembe. Szerintük a tiszteletreméltó férfiakat Liu
Sang, a Han-dinasztia vezető csillagásza vitte Izraelbe, aki a kínai
nyelvben "királyi csillagnak" nevezett égitest felfedezése után döntött
az utazás mellett. Sokak szerint ezután két évre nyomtalanul eltűnt az
udvarból, amikor a Selyemúton követték a csillagot nyugat felé.
Múlt-kor történelmi portál, Felvidék.ma
0 Megjegyzések