Amikor beleszól a telefonba, már az első szavai után tudom, hogy szomorú, de azt is rögtön "leveszem", ha ideges, és azt is, ha éppen jó kedve van. Hangunk kifejezi a mindenkori hangulatunkat és azt is, ami az évek során "lerakódott".
Vannak helyzetek, amikor a saját hangod se úgy szól, ahogyan azt te is megszoktad. Néha suttogó, máskor rekedtes, időnként élces és hangosan zengő, vagy éppen fakó és bizonytalan. Magad is meglepődsz azon, amikor egyáltalán "ki se jön"...
Amikor egy ismeretlennel telefonálsz, csak elképzeled az alakját, termetét, - nem látod. De ha személyesen is találkozol vele, gyakran meglepődsz, nem ilyennek gondoltad.
Volt már példa arra, hogy egy robosztus testből csak egy halk susogás "tört" elő, vagy ugyanígy furcsa volt a finom, gyenge termethez a mély és erőteljes hang.
Rüdiger Dahlke orvos-pszichológus szerint, a hang ilyen esetekben tünetté válik, mert nem illik a testalkathoz, nincs meg az összhang. Ez pedig sok mindent elárul "gazdájáról" is.
Nézzük, milyen érdekes és "kóros" megállapításokra jutott vizsgálatai során:
- A tekintélyes testből nyöszörögve előtörő csipogó hang olyan tulajdonosról árulkodik, aki nem mer élni a lehetőségeivel, és nem képes kihasználni őket. Nem engedi a hangjának, hogy megremegtesse a testét. Külső megjelenésével ellentétesen, teli van szorongással, hiányzik belőle az önbizalom.
- A reszkető hangban szintén ott van a szorongás, ám bizonyos helyzetekben a belső mozgalmasság és elfogódottság is okozhatja a hang remegését.
- A fakó hang, olyan megszeppent emberek sajátja, akik túl korán kényszerültek arra, hogy meghunyászkodjanak, és nem volt lehetőségük az erőteljesebb önkifejezésre, saját erejük kibontakoztatására.
- Aki elmosódott hangon és tagolatlanul beszél, azt nagyon nehéz megérteni. Vajon ő akarja-e igazán, hogy figyeljenek a mondanivalójára? Vajon saját maga számára világosak-e azok a gondolatok, amelyeket olyan érthetetlenül enged szabadjára?Akinél a szavak egymásba folynak, arról nagyon gyorsan kiderül, hogy gondolatai zavarosak, álláspontja nem elég határozott, és beszéde nem más, mint üres locsogás.
- A bizonytalan, gátlásos és susogó hang tulajdonosa szinte "könyörög": Ne bánts, és én sem bántalak!" A hangsúlyos szelídség azonban gyanút is kelt: vajon őszinte-e, nem csak egy báránybőrbe bújt farkassal van dolgunk? A síró, nyöszörgő hang szinte minden erőt és nyomatékot nélkülöz. Vagy ha lenne is súlyuk a szavaknak, szorongás akadályozza a hangos kinyilvánítást.
- A hangosan zengő, ágyúdörgéshez hasonlítható hang, nem csak megremegteti a falakat, de a környezetét is kifárasztja, és egy idő után önmaga is lehangolódik.
- A rekedt hang oka a hangszalagok ingerlése, és a be nem vallott, ingerült hangulat. A hang tulajdonosa valószínűleg a kiabálás határán áll, anélkül, hogy ezt megtenné. A reszelős hangban például benne van a vele szembeni ellenállás. Torkig van mindennel, legszívesebben nem látna, hallani és szagolna semmit se, inkább minden oldalról bezárkózna.
- A sziszegő hang igazi kígyótermészetről árulkodik. Ebbe nemcsak a kétágú nyelv álnoksága, hanem valami csábító felhang is belejátszik, emlékeztetve a bibliai kígyóra. Ha valakinek sziszegve mondunk valamit, abban van valami vészjósló, figyelmeztető jelzése.
- A durva hangból is egyfajta csábítás hallik ki, és többnyire arra utal, hogy tulajdonosa valamikor kicsapongóan élt és szeretett. De a dohányosok, akinek gégéjét állandóan füst ingerli, szintén gyakran tűnnek ki ezzel a hangfekvéssel.
Az érdes hangú embernek nem csúsznak ki simán a dolgok a száján, hanem ellenállásba ütköznek. A reszelőszerű hang komoly erőfeszítésekre utal, és ez hallhatóvá is válik.
- Az éles, metsző hanggal figyelmet és figyelmességet kényszerítünk ki magunknak, amelyet beszédünk tartalmával valószínű, hogy nem tudnánk oly könnyen elérni.
- A fojtott hang színezetében az van, ami a tulajdonosát is fojtogatja. A visszatartott könnyek éppúgy benne vannak, mint az elnyomott harag, vagy düh. A nyomott hangban mindig van valami, ami a lelki szorongásra utal.
- A köpködő beszéd nem annyira hang, mint inkább a kifejezés problémája. Nagy ellenszenv övezi, hiszen olyan, mintha valaki az agresszióját köpné ki. De a célját sajnos, mármint a figyelemfelkeltést, így is eléri.
Mindenképpen érdekesek a fenti megállapítások. Valóban nem árt egy kicsit odafigyelni a hangunkra, hiszen azon túl, amit mondunk, lelki üzenetet is hordoznak.
Nincs szebb az őszintén és tisztán csengő hangnál... De ilyet sajnos egyre kevesebbet hallani...!
Amikor egy ismeretlennel telefonálsz, csak elképzeled az alakját, termetét, - nem látod. De ha személyesen is találkozol vele, gyakran meglepődsz, nem ilyennek gondoltad.
Volt már példa arra, hogy egy robosztus testből csak egy halk susogás "tört" elő, vagy ugyanígy furcsa volt a finom, gyenge termethez a mély és erőteljes hang.
Rüdiger Dahlke orvos-pszichológus szerint, a hang ilyen esetekben tünetté válik, mert nem illik a testalkathoz, nincs meg az összhang. Ez pedig sok mindent elárul "gazdájáról" is.
Nézzük, milyen érdekes és "kóros" megállapításokra jutott vizsgálatai során:
- A tekintélyes testből nyöszörögve előtörő csipogó hang olyan tulajdonosról árulkodik, aki nem mer élni a lehetőségeivel, és nem képes kihasználni őket. Nem engedi a hangjának, hogy megremegtesse a testét. Külső megjelenésével ellentétesen, teli van szorongással, hiányzik belőle az önbizalom.
- A reszkető hangban szintén ott van a szorongás, ám bizonyos helyzetekben a belső mozgalmasság és elfogódottság is okozhatja a hang remegését.
- A fakó hang, olyan megszeppent emberek sajátja, akik túl korán kényszerültek arra, hogy meghunyászkodjanak, és nem volt lehetőségük az erőteljesebb önkifejezésre, saját erejük kibontakoztatására.
- Aki elmosódott hangon és tagolatlanul beszél, azt nagyon nehéz megérteni. Vajon ő akarja-e igazán, hogy figyeljenek a mondanivalójára? Vajon saját maga számára világosak-e azok a gondolatok, amelyeket olyan érthetetlenül enged szabadjára?Akinél a szavak egymásba folynak, arról nagyon gyorsan kiderül, hogy gondolatai zavarosak, álláspontja nem elég határozott, és beszéde nem más, mint üres locsogás.
- A bizonytalan, gátlásos és susogó hang tulajdonosa szinte "könyörög": Ne bánts, és én sem bántalak!" A hangsúlyos szelídség azonban gyanút is kelt: vajon őszinte-e, nem csak egy báránybőrbe bújt farkassal van dolgunk? A síró, nyöszörgő hang szinte minden erőt és nyomatékot nélkülöz. Vagy ha lenne is súlyuk a szavaknak, szorongás akadályozza a hangos kinyilvánítást.
- A hangosan zengő, ágyúdörgéshez hasonlítható hang, nem csak megremegteti a falakat, de a környezetét is kifárasztja, és egy idő után önmaga is lehangolódik.
- A rekedt hang oka a hangszalagok ingerlése, és a be nem vallott, ingerült hangulat. A hang tulajdonosa valószínűleg a kiabálás határán áll, anélkül, hogy ezt megtenné. A reszelős hangban például benne van a vele szembeni ellenállás. Torkig van mindennel, legszívesebben nem látna, hallani és szagolna semmit se, inkább minden oldalról bezárkózna.
- A sziszegő hang igazi kígyótermészetről árulkodik. Ebbe nemcsak a kétágú nyelv álnoksága, hanem valami csábító felhang is belejátszik, emlékeztetve a bibliai kígyóra. Ha valakinek sziszegve mondunk valamit, abban van valami vészjósló, figyelmeztető jelzése.
- A durva hangból is egyfajta csábítás hallik ki, és többnyire arra utal, hogy tulajdonosa valamikor kicsapongóan élt és szeretett. De a dohányosok, akinek gégéjét állandóan füst ingerli, szintén gyakran tűnnek ki ezzel a hangfekvéssel.
Az érdes hangú embernek nem csúsznak ki simán a dolgok a száján, hanem ellenállásba ütköznek. A reszelőszerű hang komoly erőfeszítésekre utal, és ez hallhatóvá is válik.
- Az éles, metsző hanggal figyelmet és figyelmességet kényszerítünk ki magunknak, amelyet beszédünk tartalmával valószínű, hogy nem tudnánk oly könnyen elérni.
- A fojtott hang színezetében az van, ami a tulajdonosát is fojtogatja. A visszatartott könnyek éppúgy benne vannak, mint az elnyomott harag, vagy düh. A nyomott hangban mindig van valami, ami a lelki szorongásra utal.
- A köpködő beszéd nem annyira hang, mint inkább a kifejezés problémája. Nagy ellenszenv övezi, hiszen olyan, mintha valaki az agresszióját köpné ki. De a célját sajnos, mármint a figyelemfelkeltést, így is eléri.
Mindenképpen érdekesek a fenti megállapítások. Valóban nem árt egy kicsit odafigyelni a hangunkra, hiszen azon túl, amit mondunk, lelki üzenetet is hordoznak.
Nincs szebb az őszintén és tisztán csengő hangnál... De ilyet sajnos egyre kevesebbet hallani...!
0 Megjegyzések