Lapított orrú, krokodilszerű koponya, a kifejlett példányok 6 méteres hosszához képest rövid végtagok és hosszú farok – a kutatók szerint így festett az a körülbelül 84 millió évvel ezelőtt élt édesvízi őshüllő, amelynek több példánytól származó maradványaira az MTA Lendület programjának támogatásával folytatott, Ősi Attila által vezetett iharkúti ásatásokon bukkantak a paleontológusok. Az új nemet, a Pannoniasaurust a PLOS ONE folyóiratban írták le a kutatók.
A Pannoniasaurus inexpectatus Pecsics Tibor grafikája
A Pannoniasaurus inexpectatus
(Pecsics Tibor grafikája)
"A földtörténeti középkor kréta időszakában élt, arányaiban leginkább egy mai krokodilhoz hasonlító hüllő egy már ismert pikkelyes hüllőcsalád, a tengeri életmódhoz alkalmazkodott hatalmas, varánuszszerű gyíkok, a moszaszauruszok egyik faja. Más, rokon fajoktól eltérően azonban az általunk Pannoniasaurus inexpectatus-nak elnevezett hüllő nem sós, hanem édesvízben élt" – ismertette a felfedezés jelentőségét Makádi László, az MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoportjának és az MTM Őslénytani és Földtani Tárának munkatársa.
     A kutatók azt feltételezik, hogy a Pannoniasaurus őseinek eredeti élőhelye a tenger volt. Az őskori állatok egyre messzebbre kerültek a folyók torkolatától, fokozatosan alkalmazkodtak környezetükhöz, míg végül új faj alakult ki. Ez a folyamat az Amazonas, a Gangesz és a Jangce folyóban élő édesvízi delfinek evolúciós történetéhez hasonlíthatott."Annak, hogy ezek az állatok nem csak időnként úsztak fel a tengerből, egyik bizonyítéka, hogy a bakonyi lelőhelyen a populáció különböző életkorú és méretű egyedeinek számtalan különböző maradványát megtaláltuk, elsősorban csigolyákat" – magyarázta Makádi László.
Az iharkúti ásatás helyszíne
Az iharkúti ásatás helyszíne
     A „lendületes" kutatócsoport, amelynek munkáját az MTA kiválósági programján kívül az OTKA is támogatja, a kanadai Albertai Egyetem paleontológusával közösen a PLOS ONE folyóiratban tette közzé tanulmányát az új fajról. A cikket első szerzőként jegyző Makádi László mellett a közlemény szerzői között található a csoport vezetője, Ősi Attila is, aki 2000-ben egy bakonyi bauxitbánya használaton kívüli külszíni fejtésében bukkant rá az azóta világhírűvé vált dinoszaurusz-lelőhelyre. A fiatal kutató az elmúlt 12 esztendőben számtalan új, a földtörténeti középkor állat- és növényvilágának jobb megismerését lehetővé tévő leletre bukkant, amelyet különböző diszciplínák képviselőiből álló kutatócsoportja folyamatosan dolgoz fel, eredményeit pedig a legrangosabb szakmai folyóiratok publikálják.