Kutatók szerint úgy tűnik, sikeres volt a Galápagos-szigetvilághoz tartozó Espanola-sziget teknőseit érintő mentőakció.
Magányos George halála a Galápagos-szigeteken a Pinta-szigeti óriásteknősök végét jelentheti, azonban egy szomszédos sziget rokoni alfaját megmentették a kihalástól. A mentőakció óriási sikere azt sugallja, hogy a hasonlóan veszélyeztetett fajoknak is lehet esélyük.
A Galápagos-szigetvilág a világ legnagyobb ikonikus teknőseinek otthona. A történelem során kalózok és bálnavadászok fogyasztották az állatokat, illetve kártevő fajokat – mint kecskéket – hurcoltak a szigetekre, amelyek elpusztították a hüllők élőhelyét. Michel Milinkovitch svájci kutató szerint a kecskék igen nagy problémát jelentenek, mivel mindent megesznek. Ennek eredményeképpen az Espanola-sziget óriásteknős-populációja négy évtizeddel ezelőtt a kihalás szélére került. Megmentése érdekében a szakemberek 1971-ben elkezdtek begyűjteni minden életben maradt egyedet – mindössze 14-et -, és a közeli Santa Cruz-szigetre szállították, majd fogságban szaporították őket. Egy 15. teknős is csatlakozott hozzájuk a kaliforniai San Diego Állatkertből.
Összességében ez a kolónia 12 nőstényt és 3 hímet ölelt fel. Eközben a szakemberek megtisztították az Espanolát a kecskéktől. A teknősivadékokat ötéves korukig a gondozók nevelték, majd visszavitték őket az Espanolára. A programot széles körben sikertörténetnek könyvelték el. Beindítása óta több mint 1700 teknőst telepítettek vissza a természetbe.
A siker igazi mértékét azonban az határozza meg, milyen jól boldogulnak az állatok a szigeten, képesek-e életben maradni és szaporodni. Mivel az összes új teknős ugyanazon 15 állattól fogant, így a genetikai diverzitást alacsonynak hiszik. Ez problémákhoz vezethet, mivel a beltenyészetben napvilágot látott állatok fiatalabb korban pusztulnak el, nem eléggé termékenyek, és gyakran védtelenebbek a környezeti változásokkal szemben.
Annak kiderítésére, hogyan boldogulnak a hüllők, Milinkovitch és csapata minden Espanolán élő teknősön genetikai elemzést végzett, a már a szigeten születetteket keresve. Tizennyolc évvel ezelőtt kiderült, hogy az Espanolán lévő teknősök egyike sem ott született. A 2007-ben begyűjtött vérminták alapján viszont arra derült fény, hogy a teknősök egynegyede őshonos, a visszatelepített állatok utóda. „Nagyon izgatottak vagyunk – mondja Milinkovitch. – Az élőhelyet helyreállítottuk, a faj felvirágzott és az állatok szaporodnak. Most már biztosan kijelenthetjük, hogy a faj megmenekült. Richard Griffiths, a Kenti Egyetem kutatója egyetért, bár hozzátette, néhány generációiig visszamenően ellenőrizni kell majd az állatokat, hogy ebben biztosak legyenek.
Jean-Christophe Vié, a Természetvédelmi Világszövetség helyettes igazgatója már sokkal óvatosabban fogalmaz: „Nem vagyok biztos benne, hogy bármikor kijelenthetjük, egy faj tökéletes biztonságban van.” Példaként az afrikai keskenyszájú és szélesszájú orrszarvúkat hozta fel, melyeket nemrégiben mentettek meg a kihalástól. Azonban az év elejétől mintegy 500 egyed az orvvadászok áldozatául esett. Hozzátette, hogy a teknősprogram korai sikere biztató. "Szükségünk van ilyen sikerekre. Igazán fontos tudni, hogy tehetünk valami az ilyen kihalások ellen. Mindig van remény."
A galápagosi óriásteknős
A galápagosi óriásteknős vagy más néven elefántteknős (Geochelone nigra) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és a szárazfölditeknős-félék (Testudinidae) családjába tartozó faj. A Galápagos-szigeteken 10 alfaja él az óriásteknősnek. Régen természetesen sokkal gyakoribbak voltak, a spanyol felfedezői hajdan éppen a teknősökről nevezték el a szigetcsoportot (galápagos spanyolul teknősöket jelent). Akkor még körülbelül 250 ezer páncélos élt a szigeteken, ma már csak 14-15 ezer maradt meg. Főleg a bálnavadászok és kalózok irtották a XVIII. és XIX. században. Azonban nem csak a vadászat tizedelte, hanem a hajósok által behurcolt jövevények is, köztük elsősorban a vándorpatkányok.
Az alábbi felsorolásban a galápagosi óriásteknős alfajai láthatóak. Nevük után az otthonukul szolgáló sziget neve látható. Mivel a Galápagos-szigetek korábban az angol kalózok kedvelt rejtekhelyei voltak, ők angol eredetű neveket adtak a szigeteknek. Ezért több alfaj nevében is az élőhelyükül szolgáló sziget angol neve van megörökítve. Később Ecuador fennhatósága alá kerültek a szigetek és akkor minden sziget spanyol nevet kapott, amely ma is a hivatalos nevük. Az angol nyelvű források azonban olykor ma is a sziget régebbi angol nevére hivatkoznak. Ezért a sziget hivatalos neve mellett zárójelben meg van adva a sziget angol neve is.
Bár vannak kihalt alfajai és olyan alfajai is melyek száma nagyon kevés a faj összlétszáma 14-15 ezer egyed között van, ezért a Természetvédelmi Világszövetség a „sebezhető” kategóriába sorolja. Élőhelyén igyekeznek mindent megtenni a faj megmentése érdekében. Mivel a Galapagos-szigetek Ecuador legtöbb bevételt hozó tartománya, és ez kizárólag a turizmusnak köszönhető, igyekeznek a szigetek legfőbb vonzerejét adó teknősöket megóvni.
A ritkább alfajokból tojásokat hoznak be a Charles Darwin Kutatóközpontba, ahol kikeltik azokat. A fiatal teknősöket, mihelyst elérik azt a méretek, hogy már nem fenyegetik őket a betelepített disznók, patkányok, kutyák és macskák, visszaengedik természetes környezetükbe. Emellett igyekeznek a szigeteket megtisztítani a fiatal teknősökre veszélyes betelepített állatoktól és a teknősök fő táplálékkonkurenseitől, a szintén betelepített kecskéktől, szamaraktól és szarvasmarháktól.
Impozáns mérete és ritka volta miatt kedvelt állatkerti állatnak számít. Elsősorban a gyakoribb alfajait tartják. Főleg az amerikai állatkertekben elterjedt faj, néhány gazdagabb magángyűjtőnél is megtalálható az Egyesült Államokban. Magyarországon egyetlen állatkertben sem látható, legközelebb Bécsben és Prágában találkozhatunk vele.
Magányos George halála a Galápagos-szigeteken a Pinta-szigeti óriásteknősök végét jelentheti, azonban egy szomszédos sziget rokoni alfaját megmentették a kihalástól. A mentőakció óriási sikere azt sugallja, hogy a hasonlóan veszélyeztetett fajoknak is lehet esélyük.
A Galápagos-szigetvilág a világ legnagyobb ikonikus teknőseinek otthona. A történelem során kalózok és bálnavadászok fogyasztották az állatokat, illetve kártevő fajokat – mint kecskéket – hurcoltak a szigetekre, amelyek elpusztították a hüllők élőhelyét. Michel Milinkovitch svájci kutató szerint a kecskék igen nagy problémát jelentenek, mivel mindent megesznek. Ennek eredményeképpen az Espanola-sziget óriásteknős-populációja négy évtizeddel ezelőtt a kihalás szélére került. Megmentése érdekében a szakemberek 1971-ben elkezdtek begyűjteni minden életben maradt egyedet – mindössze 14-et -, és a közeli Santa Cruz-szigetre szállították, majd fogságban szaporították őket. Egy 15. teknős is csatlakozott hozzájuk a kaliforniai San Diego Állatkertből.
Összességében ez a kolónia 12 nőstényt és 3 hímet ölelt fel. Eközben a szakemberek megtisztították az Espanolát a kecskéktől. A teknősivadékokat ötéves korukig a gondozók nevelték, majd visszavitték őket az Espanolára. A programot széles körben sikertörténetnek könyvelték el. Beindítása óta több mint 1700 teknőst telepítettek vissza a természetbe.
A siker igazi mértékét azonban az határozza meg, milyen jól boldogulnak az állatok a szigeten, képesek-e életben maradni és szaporodni. Mivel az összes új teknős ugyanazon 15 állattól fogant, így a genetikai diverzitást alacsonynak hiszik. Ez problémákhoz vezethet, mivel a beltenyészetben napvilágot látott állatok fiatalabb korban pusztulnak el, nem eléggé termékenyek, és gyakran védtelenebbek a környezeti változásokkal szemben.
Annak kiderítésére, hogyan boldogulnak a hüllők, Milinkovitch és csapata minden Espanolán élő teknősön genetikai elemzést végzett, a már a szigeten születetteket keresve. Tizennyolc évvel ezelőtt kiderült, hogy az Espanolán lévő teknősök egyike sem ott született. A 2007-ben begyűjtött vérminták alapján viszont arra derült fény, hogy a teknősök egynegyede őshonos, a visszatelepített állatok utóda. „Nagyon izgatottak vagyunk – mondja Milinkovitch. – Az élőhelyet helyreállítottuk, a faj felvirágzott és az állatok szaporodnak. Most már biztosan kijelenthetjük, hogy a faj megmenekült. Richard Griffiths, a Kenti Egyetem kutatója egyetért, bár hozzátette, néhány generációiig visszamenően ellenőrizni kell majd az állatokat, hogy ebben biztosak legyenek.
Jean-Christophe Vié, a Természetvédelmi Világszövetség helyettes igazgatója már sokkal óvatosabban fogalmaz: „Nem vagyok biztos benne, hogy bármikor kijelenthetjük, egy faj tökéletes biztonságban van.” Példaként az afrikai keskenyszájú és szélesszájú orrszarvúkat hozta fel, melyeket nemrégiben mentettek meg a kihalástól. Azonban az év elejétől mintegy 500 egyed az orvvadászok áldozatául esett. Hozzátette, hogy a teknősprogram korai sikere biztató. "Szükségünk van ilyen sikerekre. Igazán fontos tudni, hogy tehetünk valami az ilyen kihalások ellen. Mindig van remény."
A galápagosi óriásteknős
A galápagosi óriásteknős vagy más néven elefántteknős (Geochelone nigra) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és a szárazfölditeknős-félék (Testudinidae) családjába tartozó faj. A Galápagos-szigeteken 10 alfaja él az óriásteknősnek. Régen természetesen sokkal gyakoribbak voltak, a spanyol felfedezői hajdan éppen a teknősökről nevezték el a szigetcsoportot (galápagos spanyolul teknősöket jelent). Akkor még körülbelül 250 ezer páncélos élt a szigeteken, ma már csak 14-15 ezer maradt meg. Főleg a bálnavadászok és kalózok irtották a XVIII. és XIX. században. Azonban nem csak a vadászat tizedelte, hanem a hajósok által behurcolt jövevények is, köztük elsősorban a vándorpatkányok.
Az alábbi felsorolásban a galápagosi óriásteknős alfajai láthatóak. Nevük után az otthonukul szolgáló sziget neve látható. Mivel a Galápagos-szigetek korábban az angol kalózok kedvelt rejtekhelyei voltak, ők angol eredetű neveket adtak a szigeteknek. Ezért több alfaj nevében is az élőhelyükül szolgáló sziget angol neve van megörökítve. Később Ecuador fennhatósága alá kerültek a szigetek és akkor minden sziget spanyol nevet kapott, amely ma is a hivatalos nevük. Az angol nyelvű források azonban olykor ma is a sziget régebbi angol nevére hivatkoznak. Ezért a sziget hivatalos neve mellett zárójelben meg van adva a sziget angol neve is.
Bár vannak kihalt alfajai és olyan alfajai is melyek száma nagyon kevés a faj összlétszáma 14-15 ezer egyed között van, ezért a Természetvédelmi Világszövetség a „sebezhető” kategóriába sorolja. Élőhelyén igyekeznek mindent megtenni a faj megmentése érdekében. Mivel a Galapagos-szigetek Ecuador legtöbb bevételt hozó tartománya, és ez kizárólag a turizmusnak köszönhető, igyekeznek a szigetek legfőbb vonzerejét adó teknősöket megóvni.
A ritkább alfajokból tojásokat hoznak be a Charles Darwin Kutatóközpontba, ahol kikeltik azokat. A fiatal teknősöket, mihelyst elérik azt a méretek, hogy már nem fenyegetik őket a betelepített disznók, patkányok, kutyák és macskák, visszaengedik természetes környezetükbe. Emellett igyekeznek a szigeteket megtisztítani a fiatal teknősökre veszélyes betelepített állatoktól és a teknősök fő táplálékkonkurenseitől, a szintén betelepített kecskéktől, szamaraktól és szarvasmarháktól.
Impozáns mérete és ritka volta miatt kedvelt állatkerti állatnak számít. Elsősorban a gyakoribb alfajait tartják. Főleg az amerikai állatkertekben elterjedt faj, néhány gazdagabb magángyűjtőnél is megtalálható az Egyesült Államokban. Magyarországon egyetlen állatkertben sem látható, legközelebb Bécsben és Prágában találkozhatunk vele.
0 Megjegyzések