Kecskés Béla 1941. augusztus 7-én született Somban, földműves családban. Falubelije, Sütő Kálmán költő bíztatására már iskolás korában megpróbálkozott a versírással. Ceruzával, kockás füzetre írt első költeményeit az akkor már ismert parasztköltő vitte el a Vörös Zászló (a Beregi Hírlap elődje) szerkesztőségébe azzal, hogy tehetségesnek tartja a fiatal Kecskés Bélát, és nagy jövőt jósol neki. Sütő Kálmán nem tévedett: Kecskés Béla rövid időn belül valóban ismert költővé vált, versei az 1950-es évek közepétől folyamatosan jelentek meg a járási lap irodalmi oldalain, majd a Kárpátok című almanachban is (Ungvár, 1958).

1997. január 22-én hunyt el. Emlékét a Papi Iskola falán lévő tábla, illetve a Somi Irodalmárok Emlékmúzeuma őrzi.

Költészetében a beregi táj, a természet, szülőfaluja változásainak bemutatása mellett világméretű problémákkal, gondokkal is foglalkozott.

„Költői és emberi mivoltát nem lehet egymástól elválasztani. Mindhalálig megtartotta elveit. Soha nem szeretett árral szemben úszni, de egész életében erre kényszerült; néhány magamfajta közeli barát, eszmei és pályatárs kivételével mindenki megütközött lelki biztonságra alapozott magatartásán. Talán e felismerés tudatában vált szomorúan rezignált egyéniséggé, aki beletörődés nélkül vette tudomásul a világ és benne az emberi gyarlóság megváltoztathatatlanságát."

Nagy Zoltán Mihály

Az 1994-ben megjelent „Bogárbál" című verseskötete elsősorban Gergő unokájának szól. Gyermekversek egész sora tárul elénk benne.

A kötetet olvasva olyan érzésünk van, mintha egy egész év pörögne le a szemünk előtt. Az évszakok váltakozásáról szóló versek mellett azonban fellehetők mondókák, altatók, találós kérdések, rímbe szedett szép történetek is.
Kecskés Béla: Bogárbál
Galéria kiadó
Ungvár – Budapest 1994