Hűen ápolják a karácsonyi hagyományokat a lengyelek, szenteste az otthonokban az asztalra 12 féle étel kerül, mindenki osztozik az oplatkán, a nagy kerek ostyán, karácsonyi dalokat, kolindákat énekel és természetes, hogy az asztalon egy terítékkel több van.
Jézus születésének előestéjét vigíliának nevezik a latin vigiliare -virrasztani szó után. Ez a nap az elcsendesedés, a várakozás, a belső hang felé fordulás napja, amelyen kötelező jellegű a böjt, az imádkozás.
A vacsora idején minden szükséges dolognak már az asztalon, vagy közvetlenül mellette kell lennie. A hiedelem szerint az étkezés végéig nem lehet felállni, mert úgy tartják, hogy az szerencsétlenséget hoz. Az asztal "legelőkelőbb" részére a kenyeret helyezik azért, hogy az soha el ne fogyjon. A terítő alá szalmát és pénzt helyeznek, hogy mindkettőből legyen elegendő. A kanalat nem lehet addig letenni, amíg minden ételt meg nem kóstoltak.
Az ételek száma a régiótól és a család anyagi helyzetétől függ. Általában 5-13 féle ételt kínálnak, páratlan számút. Némely régióban 12 fogással készülnek a mai napig a 12 apostol tiszteletére. A vacsora mindig böjti jellegű, az asztalt a halételek uralják, de nem hiányozhat róla a mák sem, amely a szerencse és gazdagság biztosítéka.
Az oplatka, vagyis az ostyatörés és osztás szokása már csak Lengyelországban és Litvániában maradt fenn. Ez nem csupán az utolsó vacsora kenyéren való osztozását, de a pogány idők szokását is magában hordozza, amikor is a barátság, a testvériség és a bajtársiasság jeleként osztották el egymás közt a kenyeret. Hiszik ma is a lengyelek, hogy aki megosztja másokkal a saját ostyáját, kenyérből sem szenved majd hiányt. Ma jókívánságok kísérik az ostyatörést, és ilyenkor megbocsátják egymásnak a sértéseket.
Sok helyen még ma is követik azt az ólengyel hagyományt, amely szerint csupán az első csillag megjelenésekor ülnek az ünnepi asztalhoz. Általában gondoskodnak arról is, hogy páros számú résztvevője legyen a vacsorának és ilyenkor a 13 fős étkezéstől tartózkodnak. Az ünnepi vacsora után kolindákat, azaz karácsonyi dalokat énekelnek, majd elsietnek az éjféli misére. Falun az a meggyőződés járja, hogy aki elsőként lépi át a templom küszöbét, annak lesz a leggazdagabb termése a következő évben.
Falun sok helyen még ma is nagy figyelmet fordítanak arra, hogy mi is történik ezen a napon, mivel hiszik, hogy amilyen ez a nap, olyan lesz a következő egész év is. Úgy tartják, hogy december 24-én semmit sem szabad kölcsönkérni senkitől és kölcsönbe sem adnak semmit, hogy a házból el ne távozzon a szerencse.
Nem szabad fát vágni, hogy ne fájjon a fejük, sem szögeket beverni, mivel ez fogfájással fenyeget. A gyerekeknek illik legalább egy pillantásra belenézniük az iskolai füzetekbe, mert ez a tanulás iránti érdeklődést és a jövő évi iskolai jó eredményeket szavatolja. Soha nem szárítanak ilyenkor ruhát, nem alszanak napközben, mert az betegséggel fenyeget - olvasható a Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal MTI-hez eljuttatott hírlevelében.
Jézus születésének előestéjét vigíliának nevezik a latin vigiliare -virrasztani szó után. Ez a nap az elcsendesedés, a várakozás, a belső hang felé fordulás napja, amelyen kötelező jellegű a böjt, az imádkozás.
A vacsora idején minden szükséges dolognak már az asztalon, vagy közvetlenül mellette kell lennie. A hiedelem szerint az étkezés végéig nem lehet felállni, mert úgy tartják, hogy az szerencsétlenséget hoz. Az asztal "legelőkelőbb" részére a kenyeret helyezik azért, hogy az soha el ne fogyjon. A terítő alá szalmát és pénzt helyeznek, hogy mindkettőből legyen elegendő. A kanalat nem lehet addig letenni, amíg minden ételt meg nem kóstoltak.
Az ételek száma a régiótól és a család anyagi helyzetétől függ. Általában 5-13 féle ételt kínálnak, páratlan számút. Némely régióban 12 fogással készülnek a mai napig a 12 apostol tiszteletére. A vacsora mindig böjti jellegű, az asztalt a halételek uralják, de nem hiányozhat róla a mák sem, amely a szerencse és gazdagság biztosítéka.
Az oplatka, vagyis az ostyatörés és osztás szokása már csak Lengyelországban és Litvániában maradt fenn. Ez nem csupán az utolsó vacsora kenyéren való osztozását, de a pogány idők szokását is magában hordozza, amikor is a barátság, a testvériség és a bajtársiasság jeleként osztották el egymás közt a kenyeret. Hiszik ma is a lengyelek, hogy aki megosztja másokkal a saját ostyáját, kenyérből sem szenved majd hiányt. Ma jókívánságok kísérik az ostyatörést, és ilyenkor megbocsátják egymásnak a sértéseket.
Sok helyen még ma is követik azt az ólengyel hagyományt, amely szerint csupán az első csillag megjelenésekor ülnek az ünnepi asztalhoz. Általában gondoskodnak arról is, hogy páros számú résztvevője legyen a vacsorának és ilyenkor a 13 fős étkezéstől tartózkodnak. Az ünnepi vacsora után kolindákat, azaz karácsonyi dalokat énekelnek, majd elsietnek az éjféli misére. Falun az a meggyőződés járja, hogy aki elsőként lépi át a templom küszöbét, annak lesz a leggazdagabb termése a következő évben.
Falun sok helyen még ma is nagy figyelmet fordítanak arra, hogy mi is történik ezen a napon, mivel hiszik, hogy amilyen ez a nap, olyan lesz a következő egész év is. Úgy tartják, hogy december 24-én semmit sem szabad kölcsönkérni senkitől és kölcsönbe sem adnak semmit, hogy a házból el ne távozzon a szerencse.
Nem szabad fát vágni, hogy ne fájjon a fejük, sem szögeket beverni, mivel ez fogfájással fenyeget. A gyerekeknek illik legalább egy pillantásra belenézniük az iskolai füzetekbe, mert ez a tanulás iránti érdeklődést és a jövő évi iskolai jó eredményeket szavatolja. Soha nem szárítanak ilyenkor ruhát, nem alszanak napközben, mert az betegséggel fenyeget - olvasható a Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal MTI-hez eljuttatott hírlevelében.
0 Megjegyzések