Hölgyeim és Uraim! Szíveskedjenek ülőhelyeiket elfoglalni! Indulunk Boldogságházára. Végigsétált a szerelvény mellett MUTYI úr és belefújt a sípjába, jelezvén MATYEK úrnak, a mozdonyvezetőnek, hogy indulás!
A mozdonyvezető MATYEK és a kalauz MUTYI minden utasnak szimpatikusnak tűnik, MÖCI kisasszony bájaival csak az utazás során nyílik módjuk megismerkedni. Itt elől, az egyesben MICU és MUCI jól kiegészítik egymást, mint házaspár – állapította meg MUTYI úr. MICU-tól sokat tanulhat felesége MUCI. A férfiakra jellemző bölcsesség és macsóság minden bizonnyal kölcsönös előnyökkel jár. Nem csupán egymás számára szimpatikusak, hanem kisugárzásuk által másokban is képesek pozitív érzéseket kiváltani. Hiszen erről szól az egész életünk. Ebben a kupéban tehát minden bizonnyal kellemes hangulat lesz jellemző utunk során. Milyen kár, hogy csak két órán keresztül élvezhetjük a társaságukat. De sebaj, talán MATYEK úrral és velem jönnek visszafelé is – mondhatnám retúrban – akkor majd módom lesz kifaggatni őket finoman, vajon mivel foglalkoznak? Hogyan tudták megőrizni kondíciójukat e különös világban?
MUTYI úr túl volt már a jegykezelések nehezén. Azon tűnődött, hogy a reklám szakmában nem etikus a legek kifejezéseinek használata, hiszen az egyik termék ebben a vonatkozásban jó, a másik meg abban szuper. Mint ahogyan az életben általában is igaz ugye, minden relatív. Ennek a szerelvénynek az utasai mintha a legszebb és legokosabb utasok lennének széles e honban. A nők tanulnak, dolgoznak, házimunkát végeznek, gyermeket nevelnek, a férfiak meg kiegészítik őket pénzkeresetben, barkácsolásban és egyebekben. Itt utazik együttélő pár, házaspár, kollégák, tanuló fiúk, elváltak és özvegyek egyaránt, kicsiben jelen van az egész ország reprezentatíve! Az utasokban közös, hogy javadalmazásuk kevés, ez tuti! Gyerekeik meg keresik a helyüket e kurta-furcsa világban, én nem csodálkozom, hogy olyan hiperaktívak.
A hármas fülkében két akadémikus férfi beszélget. Hát hogyan lettek volna akadémikusok, hiperaktivitás nélkül?
A hatosban két szexi girl éppen a soron következő divatbemutatóról folytat dialógust. Bárcsak beülhetnék hozzájuk! Kiváncsi lennék a belső értékeikre is, hiszen mégsem klónozással jöttek világra(hála istennek), az egyik szőke, a másik barna.
A kilencesben két nyugdíjasnak látszó néni politizálgat, vitáznak az elszabadult árakról és bizonytalan holnapról.
Hiába, a mi utasaink valahogy szépek és okosak is egyidejűleg. Mindenki egy külön egyéniség, különböző készségekkel, képességekkel, életúttal, személyiséggel.
Kíváncsi vagyok, az a menedzsernek tűnő úriember a mellékhelyiségbe is magával vitte-e a laptopját? A mobilját bizonyosan, pedig a mi vonatunkon mindenki egyénileg és a vagyontárgyak szintúgy biztonságban vannak. Milyen fantasztikus, hogy minket választottak: MATYEK-ba – az örökifjú masinisztába, s személyesen belém – a vasútért és az utasokért rajongó kalauzba –
helyezték bizalmukat.
Milyen kellemes ez a vonat – gondolták az utasok. Kellemesen temperált a fülke, egyenletes sebességgel haladunk Boldogságháza felé, s mit tesz Isten, időben érkezünk oda. Minden fülke ragyog a tisztaságtól, itt szinte a földről ehetnénk. A mellékhelyiség mintha patika lenne s az illatosítás egyenesen mennyei!
Egy fiú és egy leány éppen ismerkedik a hármas vagon kilences kupéjában. Úgy nézem, örömtánc és nász lesz ebből – kukkantott be egy pillanatra MUTYI úr, a főjegykezelő.
Még arra is jó egy szerelvény, hogy az író és a festőművész ihletet merítsen magának, meditált némán. Bizony így van ez. Nem pusztán látják az ablakon feltárulkozó váltakozó tájat, hallják az imponáló halk dallamokat az MP 3 lejátszóból és egyéb kütyükből, hanem éppen itt, az improduktívnak tűnő időutazásban bontakozik ki géniuszuk, mint az akadémikusok esetében a kreativitásuk.
A nyolcasban csüdülő házaspár jólápoltnak és intelligensnek tűnik. Éppen a jegykezeléskor borultak egymás nyakába először oly sok év után. Hiszen ők árulták el nekem, éppen egy ilyen magamfajta MUTYI-nak!? Hogy nekem milyen imponáló hatásom lehet az emberekre? Megjelenik az aurám és rögvest kibékülnek egymással. Még ilyet?! Hitetlenkedett magában MUTYI úr. Igenis érdemes örökké utazva dolgozni.
Az étkezőkocsiból MÖCI kisasszony végigtolja az egész szerelvényen keresztül a napi ajánlatot. Éljen az egészséges táplálkozás. Egészen megindult a nyálelválasztásom – állapította meg MUTYI úr. Egyúttal MATYEK-re gondolt, neki biztosan bőségesen csomagolt tízórait a felesége. Érdekes, hogy mire az utolsó vagon is sorra került, szinte minden elfogyott, hála Istennek különböző az utasok ízlése. Ki a sósat kedveli, ki a savanyút, ki meg az édeset. Egyesek fogyóznak, másokra meg éppen ráférne egy-két kiló súlytöbblet. Ilyen az élet, kinek a pap, kinek a papné, avagy ízlések és pofonok különbözőek. Csak a morzsák maradtak meg szép számmal no meg az illatok. Szegény MÖCI kisasszonynak most következik a „fekete leves”, a mosogatás. Mikor erre gondolt, éppen elhaladt előtte fent említett kolléganője. Segíthetek? Állt maga elé meredve MUTYI úr.
Két kisfiú rohangászott a folyosón. Biztos közel laknak vagy éppen egy iskolába járnak. Milyen vicces, az egyiket MATYI-nak, a másikat PRÜTYI- nek hívják. És mindkettőnek azonos a keresztneve: TYITYI. Itt a folyosón valahogy nem zavarnak senkit sem. Mindenki a pólóingjüket és a tornacipőjüket bámulta, most éppen ez lehet a divat. Ez a viszonylat valóságos fashion-show – gondolta MUTYI úr. Különösen nyáron élvezetes. És még nekünk fizet a vasút. Óriási megtiszteltetésben lehet részünk.
Mit tesz Isten, néhány perc elteltével megint összefutott MÖCI kisasszony és MUTYI úr. Szépen csillog a szemed, kedves MUTYI kolléga! De azért elmehetnél egy szemészeti szűrővizsgálatra, mivel a hármas vagon nyolcas kupéja előtt találtam egy kenyérmorzsát, észre sem vetted, igazán felvehetted volna! … Milyen jó ötlet! Noha nem vagyok takarító munkakörben, mégis örömmel fogadom a javaslatodat – fogadta kolléganője konstruktív észrevételét MUTYI úr.
Ezen a szerelvényen soha egy hangos szó el nem hangzott még. MATYEK úr – a mozdonyvezető -, MUTYI úr – a kalauz -, és MÖCI büfés kisasszony kölcsönösen kedvelték egymást. Jóindulatúan viszonyultak egymáshoz és az utasokhoz egyaránt. Amolyan kollégiális szeretettel(sem „homokos” érzelmek, sem szexuális késztetések nem fordultak elő). Két férfi és egy nő – jól kiegészítik egymást. Itt két Ú R és egy Ú R H Ö L G Y dolgozik, kérem alásan.
A mozdonyvezető MATYEK és a kalauz MUTYI minden utasnak szimpatikusnak tűnik, MÖCI kisasszony bájaival csak az utazás során nyílik módjuk megismerkedni. Itt elől, az egyesben MICU és MUCI jól kiegészítik egymást, mint házaspár – állapította meg MUTYI úr. MICU-tól sokat tanulhat felesége MUCI. A férfiakra jellemző bölcsesség és macsóság minden bizonnyal kölcsönös előnyökkel jár. Nem csupán egymás számára szimpatikusak, hanem kisugárzásuk által másokban is képesek pozitív érzéseket kiváltani. Hiszen erről szól az egész életünk. Ebben a kupéban tehát minden bizonnyal kellemes hangulat lesz jellemző utunk során. Milyen kár, hogy csak két órán keresztül élvezhetjük a társaságukat. De sebaj, talán MATYEK úrral és velem jönnek visszafelé is – mondhatnám retúrban – akkor majd módom lesz kifaggatni őket finoman, vajon mivel foglalkoznak? Hogyan tudták megőrizni kondíciójukat e különös világban?
MUTYI úr túl volt már a jegykezelések nehezén. Azon tűnődött, hogy a reklám szakmában nem etikus a legek kifejezéseinek használata, hiszen az egyik termék ebben a vonatkozásban jó, a másik meg abban szuper. Mint ahogyan az életben általában is igaz ugye, minden relatív. Ennek a szerelvénynek az utasai mintha a legszebb és legokosabb utasok lennének széles e honban. A nők tanulnak, dolgoznak, házimunkát végeznek, gyermeket nevelnek, a férfiak meg kiegészítik őket pénzkeresetben, barkácsolásban és egyebekben. Itt utazik együttélő pár, házaspár, kollégák, tanuló fiúk, elváltak és özvegyek egyaránt, kicsiben jelen van az egész ország reprezentatíve! Az utasokban közös, hogy javadalmazásuk kevés, ez tuti! Gyerekeik meg keresik a helyüket e kurta-furcsa világban, én nem csodálkozom, hogy olyan hiperaktívak.
A hármas fülkében két akadémikus férfi beszélget. Hát hogyan lettek volna akadémikusok, hiperaktivitás nélkül?
A hatosban két szexi girl éppen a soron következő divatbemutatóról folytat dialógust. Bárcsak beülhetnék hozzájuk! Kiváncsi lennék a belső értékeikre is, hiszen mégsem klónozással jöttek világra(hála istennek), az egyik szőke, a másik barna.
A kilencesben két nyugdíjasnak látszó néni politizálgat, vitáznak az elszabadult árakról és bizonytalan holnapról.
Hiába, a mi utasaink valahogy szépek és okosak is egyidejűleg. Mindenki egy külön egyéniség, különböző készségekkel, képességekkel, életúttal, személyiséggel.
Kíváncsi vagyok, az a menedzsernek tűnő úriember a mellékhelyiségbe is magával vitte-e a laptopját? A mobilját bizonyosan, pedig a mi vonatunkon mindenki egyénileg és a vagyontárgyak szintúgy biztonságban vannak. Milyen fantasztikus, hogy minket választottak: MATYEK-ba – az örökifjú masinisztába, s személyesen belém – a vasútért és az utasokért rajongó kalauzba –
helyezték bizalmukat.
Milyen kellemes ez a vonat – gondolták az utasok. Kellemesen temperált a fülke, egyenletes sebességgel haladunk Boldogságháza felé, s mit tesz Isten, időben érkezünk oda. Minden fülke ragyog a tisztaságtól, itt szinte a földről ehetnénk. A mellékhelyiség mintha patika lenne s az illatosítás egyenesen mennyei!
Egy fiú és egy leány éppen ismerkedik a hármas vagon kilences kupéjában. Úgy nézem, örömtánc és nász lesz ebből – kukkantott be egy pillanatra MUTYI úr, a főjegykezelő.
Még arra is jó egy szerelvény, hogy az író és a festőművész ihletet merítsen magának, meditált némán. Bizony így van ez. Nem pusztán látják az ablakon feltárulkozó váltakozó tájat, hallják az imponáló halk dallamokat az MP 3 lejátszóból és egyéb kütyükből, hanem éppen itt, az improduktívnak tűnő időutazásban bontakozik ki géniuszuk, mint az akadémikusok esetében a kreativitásuk.
A nyolcasban csüdülő házaspár jólápoltnak és intelligensnek tűnik. Éppen a jegykezeléskor borultak egymás nyakába először oly sok év után. Hiszen ők árulták el nekem, éppen egy ilyen magamfajta MUTYI-nak!? Hogy nekem milyen imponáló hatásom lehet az emberekre? Megjelenik az aurám és rögvest kibékülnek egymással. Még ilyet?! Hitetlenkedett magában MUTYI úr. Igenis érdemes örökké utazva dolgozni.
Az étkezőkocsiból MÖCI kisasszony végigtolja az egész szerelvényen keresztül a napi ajánlatot. Éljen az egészséges táplálkozás. Egészen megindult a nyálelválasztásom – állapította meg MUTYI úr. Egyúttal MATYEK-re gondolt, neki biztosan bőségesen csomagolt tízórait a felesége. Érdekes, hogy mire az utolsó vagon is sorra került, szinte minden elfogyott, hála Istennek különböző az utasok ízlése. Ki a sósat kedveli, ki a savanyút, ki meg az édeset. Egyesek fogyóznak, másokra meg éppen ráférne egy-két kiló súlytöbblet. Ilyen az élet, kinek a pap, kinek a papné, avagy ízlések és pofonok különbözőek. Csak a morzsák maradtak meg szép számmal no meg az illatok. Szegény MÖCI kisasszonynak most következik a „fekete leves”, a mosogatás. Mikor erre gondolt, éppen elhaladt előtte fent említett kolléganője. Segíthetek? Állt maga elé meredve MUTYI úr.
Két kisfiú rohangászott a folyosón. Biztos közel laknak vagy éppen egy iskolába járnak. Milyen vicces, az egyiket MATYI-nak, a másikat PRÜTYI- nek hívják. És mindkettőnek azonos a keresztneve: TYITYI. Itt a folyosón valahogy nem zavarnak senkit sem. Mindenki a pólóingjüket és a tornacipőjüket bámulta, most éppen ez lehet a divat. Ez a viszonylat valóságos fashion-show – gondolta MUTYI úr. Különösen nyáron élvezetes. És még nekünk fizet a vasút. Óriási megtiszteltetésben lehet részünk.
Mit tesz Isten, néhány perc elteltével megint összefutott MÖCI kisasszony és MUTYI úr. Szépen csillog a szemed, kedves MUTYI kolléga! De azért elmehetnél egy szemészeti szűrővizsgálatra, mivel a hármas vagon nyolcas kupéja előtt találtam egy kenyérmorzsát, észre sem vetted, igazán felvehetted volna! … Milyen jó ötlet! Noha nem vagyok takarító munkakörben, mégis örömmel fogadom a javaslatodat – fogadta kolléganője konstruktív észrevételét MUTYI úr.
Ezen a szerelvényen soha egy hangos szó el nem hangzott még. MATYEK úr – a mozdonyvezető -, MUTYI úr – a kalauz -, és MÖCI büfés kisasszony kölcsönösen kedvelték egymást. Jóindulatúan viszonyultak egymáshoz és az utasokhoz egyaránt. Amolyan kollégiális szeretettel(sem „homokos” érzelmek, sem szexuális késztetések nem fordultak elő). Két férfi és egy nő – jól kiegészítik egymást. Itt két Ú R és egy Ú R H Ö L G Y dolgozik, kérem alásan.
BOLDOGSÁGHÁZA – végállomás! Ordította MUTYI úr. Milyen jó, hogy hiszünk egymásban – mondotta MATYEK úr. Meg az utasok bizodalmában – tette hozzá MUTYI úr. Hinni tudunk egymásban – összegezte az elmondottakat MÖCI kisasszony. Az akadémikusok eközben éppen azt beszélték, hogy a szeretet hite összetart. A házaspár szerint most más soha sem veszítik el egymást. MATYI és PRÜTYI, a vonaton fel-alá rohangáló srácok azt kérdezték szüleiktől: mi sohasem halunk meg? Ekkor azonban a szerelvény már kiürült, sőt az állomásépületet is elhagyták az utasok és három főhősünk egyaránt. Az ÉLET a vasúton túl is folytatódik. Valahogyan.
0 Megjegyzések