Megöregedtem. Életem  sok-sok évtizedének minden pillanatában magyarként éltem, dolgoztam. Ez idő alatt  számtalanszor rájöttem, hogy Isten is megtanult magyarul, hiszen idegen nyelven soha nem imádkoztam hozzá, ennek ellenére mindig meghallgatott. Biztos vagyok abban,  ha  meghalok és  néhány óra alatt eltakarítanak erről az  általam szeretett földről,  magyarul odafönt is megértenek.

Vajon kik jönnek utánam e honban, s mit tesznek  azért, hogy megmaradjon a magyarság ebben a globalizált világban, és az egyesült Európában?  Én, egy porszemnyi magyar, a következőképpen képzelem nemzetünk fennmaradásának lehetőségeit.

Sokat morfondíroztam  azon, mitől vagyok igazán  magyar. Mindenekfölött a magyar nyelv tett  igazán magyarrá. Több nyelvet ismergetek, de tanulásuk közben mindig arra kellett rájönnöm, hogy egyedül a magyar lehet a mindenhatóság nyelve, hiszen  emberhez és Istenhez a lehető legkifejezőbb és legközelebbi nyelv.  Néha úgy érzem, a mi nyelvünk a legtökéletesebb.  Másképpen mozgatja meg az agyat, mint más nyelvek. Megmaradásunk egyik fő záloga lehetne, ha erre is rádöbbentenénk a világot.  Ez a nyelv a mi különlegességünk, a mi egyediségünk. Ezért a nyelvért lehet rajongani, lehet  lelkesedni ….
 
MÁS. Mi ritkán kellünk a bőségben élő külföldnek. Nincs szükségük az irodalmunkra, a művészetünkre, mert elégedettek a magukéval. Elsősorban az anyagi hasznuk növelésére használnak bennünket. Emellett csak a különlegességeinkre, a világszenzációinkra   kíváncsiak, így például a Rubik kockákra, a  Neumann számítógépekre, az Asbóth  helikopterekre,  a Jedlik találmányokra és oldalakon keresztül sorolhatnám. A rossz kommunikációnk miatt e világszenzációkról  kevesen tudják, hogy  magyarul beszélő agyakban születtek. Valljuk be, ismertségünket  a nagyvilágban elsősorban Puskás Öcsinek köszönhetjük. Pedig mi magyarok sokat tettünk azért, hogy  elképesztő fejlődést produkáljon az emberiség az elmúlt  hatvan, hetven évben. Ilyen fejlődési szakasz soha nem volt a világtörténelemben, igaz ekkora pusztítás  sem.  Ha a világ fejlődését  nem leszünk képesek továbbra is   „ finanszírozni „ szellemiekkel, akkor elveszünk. Nekünk kell kitalálnunk a rák ellenszerét, nekünk kell világító, a napot visszatükröző ballonokat juttatni a holdra, fel kell találnunk valami új, gazdaságos energiaforrást,  nekünk kell visszatéríteni az emberiséget  a jézusi eszmékhez, a szeretethez.  Ha nem tűzünk magunk elé ilyen és hasonlóan nemes célokat, és csak a magunk kis életével törődünk, akkor mint nemzet, eltűnünk a földről, Európából.

MÁS. A kommunikációnk is rossz, hiszen a külföld különlegességeiről jóval többet tudok, mint a szomszédos falvainkban történt szenzációkról.  Így sulykolják belénk tudatosan a külföld „ felsőbbrendűségét”. Ezért  aztán  ne csodálkozzunk ha a fiataljaink többsége még mindig a mesés nyugat után áhítozik. Pedig egy-egy ötletes vállalkozás, elárulom, nálunk jövedelmezőbb, mint odaát. Csak ezekről  a vállalkozásokról hallgatunk. Magyarországon  az irigy, jól menő vállalkozó is csak sír, rí, és sajnálja a pénzt a neki szinte az életét és odaadó  alkalmazottaktól. Ha továbbra is irigykedünk, és  csak csepegtetjük a jól dolgozó, szorgalmas embertársainknak  az  anyagi javakat, akkor elveszünk.

MÁS. Talán sokkal többre vihettük volna, ha 1809-ben Napóleonra hallgatunk, s nem  az osztrák iga alatt sínylődünk tovább. Ekkor válthatunk volna igazán. Ha ekkor Napóleon kérésére Franciaország barátaivá váltunk volna, ma másképpen nézne ki Magyarország. Ennek ellenére  mi nekirontottunk Európa legkorszerűbben felszerelt hadseregének  Győr- Kismegyernél. Ennek isszuk ma is a levét.  Batsányi Jánost kellett volna követnünk: ő 1809-ben szerepet vállalt Napóleon magyar nemzethez  intézett kiáltványának  megszövegezésében. Az osztrák rendőrség ezért  börtönbe zárta Spielbergben . Kazinczy  is a jakobinus eszmék hirdetésért osztrák és német börtönökben raboskodott.  Be kell látnunk, ha a magyar nemes urak,  a franciaországi változásokra figyelnek, és nem a Habsburgok szekerét tolják tovább, nem történhetett volna meg Trianon 1920-ban. Trianon bosszú volt az elhalasztott lehetőségért. Trianonért még mindig  a franciákat okoljuk, s nem azt nézzük, hol rontottuk el a velük való kapcsolatunkat.  A francia nép sokkal közelebb áll hozzánk lelkiekben, mint  az angolszáz világ. A franciák kedvelik a lazaságunkat, képességeinket, ízlés világunkat és mi is jó példának tekintjük a francia életfilozófiát.  Lám  nemrégiben magyar származású elnök irányította Franciaországot.  Ezt tőlünk közvetlenül nyugatra, soha nem fordulhatott volna elő.  A  magyar jakobinusok  által szorgalmazott   „ barátváltás” lehetőségét jelenleg is elhallgatja a  történelem és a politika. Szinte nem is akar róla tudomást venni.  Vegyük észre, hogy jelenleg a II. Világháború  eszméi kezdenek megvalósulni.  Hiszen  német  győzelem esetén Kelet-Európa népét  a német ipar kiszolgálójává akarta tenni, le sem írom, hogy kicsoda…. Innentől kezdve mindenki azt gondol, amit akar.    Ha meg akarunk maradni Európában önálló nemzetként, akkor még mindig nem késő az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet fordítanunk  Franciaországra. Szerintem a franciák Napóleon óta még mindig várják a magyar közeledést.

MÁS. Ha nem vezetünk be olyan adórendszert, amely jelentős adókedvezményt ad azoknak a vállalkozásoknak, melyeknek az  árbevétel  és  alkalmazottak számának hányadosa a lehető legkisebb, akkor  elveszünk. Ugyanis a mérhetetlen automatizálás nemcsak hazánkat, hanem a világot is tönkreteszi.

MÁS. Sajnos Magyarországon  nyolc millió ember kénytelen drukkolni kétmillió kiváltságosnak.  Ha „életben akarunk maradni”, át kell helyeznünk az ország súlypontját, mert a vízfej hamarosan kipukkad.  Székesfehérvár, Debrecen, Szeged  és Győr várja, hogy ennek a kis országnak méltó fővárosa legyen. Szerintem válasszuk a  Párizshoz közelebb fekvőt, mert ha  ezt nem tesszük meg, akkor  a megmaradásunk később nagy  veszélybe kerül.