Kezdjük el egy idézettel:
„Németországot lehet szeretni, lehet bírálni, de soha nem lehet figyelmen kívül hagyni. Berlinbe épp ezért szívesen kopogtatnak be a politikusok. Nem hagyhatja ki ezt a fővárost az Európába egyre ritkábban látogató amerikai és a kínai elnök sem. Arról már nem is beszélve, hogy milyen fontos egy ilyen vizit az uniós országoknak. Az EU jövőjét ugyanis alapvetően meghatározza Németország véleménye. Berlint megkerülve nem lehet célt érni, ugyanakkor ez már nem Moszkva, ahová az engedélyért és esetenként bocsánatért kellett zarándokolni. Berlin nélkül nincs erős Európa, s aki ezt nem érti, az nem is akarja az erős Európát. Éppen ezért örvendetes, hogy Angela Merkel fogadta Orbán Viktort, aki nem is rejti véka alá kétségeit.”
Stier Gábor ezekkel a mondatokkal vezeti be beszámolóját Orbán Viktor németországi látogatásáról a Magyar Nemzet október 12-i számában. Talán nem is érezte e néhány mondat szerzője, hogy milyen szabatosan fogalmazta meg annak a történelmi fordulatnak a lényegét és okát, ami ezt a századot fogja jellemezni, szemben a múlt századdal, amelynek minden egyéb nagy méretű eseményei közül kiemelkedik Németország kétszeri letiprása, karakterének megtörése, idealizmusának pragmatizmusba döngölése. A legyőzött Németország még nem szabad, de az alakulóban lévő (még nem európai) Európának máris fontos tényezője. Németország a fegyelmezett munka és szorgalom országa. Kétszer építette újra teljes iparát (előbb az angolok, másodszorra az oroszok zsákmányolták el a még ép német gépeket), mindkét alkalommal felújult gépiparral állt talpra Németország rövid időn belül.
Utolérhetetlenül rossz politikusok, ám most a német politika tengerentúli import, onnét pedig azt várják el a németektől, amiben ők nagyok: az ipar fellendítését. Úgy tűnik, hogy a németek lemondtak a politikáról, ideológiai kalandjuk bűnbánatra és jóvátételre juhászodott, a nem német vezérlésű európai egyesítési törekvést készségesen szolgálják, akár a nemzeti szuverenitás feladásával is.
Nézzük ezt gyakorlatias szemmel: milyen többletet adna egy olyan országnak és népnek a klasszikus szuverenitások egésze vagy akármelyike, annak tetejébe, hogy szinte minden vonatkozásban vezető hatalma egy kontinensnek. Amennyire kikerülhetetlen volt a tengerentúli győztes hatalomnak európai építkezéséhez felhasználni a semmi mással nem pótolható német „anyagot”, annyira volt Németország részére is elfogadható (a mindenképpen jelenvaló) az amerikai (nemzetközi) gyámkodás, amely a német prosperitásra épít. A németek már kimásztak a versaillesi gödörből. Mi magyarok meghalunk szuverenitás nélkül, mielőtt kimászhatnánk a trianoni gödörből. Orbán Viktor elszántan törekszik, hasznosítja az uniós rendezéssel átjárhatóvá tett határok adta előnyöket, és mérhetetlen nagy ellenállással szemben igyekszik egyesíteni az elszakítottakat a törzzsel. A németek már tudják, hogy a sokországos Európában, amiben a termelés a mérték, ők lesznek a gépezet tengelye. A franciák már (tessék követni a diplomáciai eseményeket) elfogadták a második helyet, az angoloknak pedig az egész nem tetszik. Kompország lesznek.
Orbán Viktor felmérte a helyzetet, megértette, hogy ami gazdasági téren törvényszerű volt már a XIX. század-ban, és a XX.-ban – amíg el nem rontották –, az ismét fennáll: Magyarország (mint az egész Közép-Európa) gazdaságilag a német gazdasági tér tartozéka. Ezért mondta Berlinben, hogy a német–magyar gazdasági kapcsolatok erősségét jellemzi, hogy a 2010-es kormányváltás óta csaknem 5 milliárd eurót ruháztak be német cégek Magyarországon, és 18 új gyárat építettek. Szorgalmazta egyúttal Közép-Európa és Németország együttműködését, amellyel kapcsolatban úgy vélekedett: ha Magyarország nem hibázik, jövőre együtt tud növekedni a német gazdasággal.
Orbán németországi látogatásán feltárta az uniós követelésekkel vagy elvárásokkal szembeni magyar tartózkodás okait. Nem utasít el semmit, de rámutat azokra az okokra, amik miatt nem tartja időszerűnek lépni.
A Handelsblatt-interjúban Orbán Viktor azt is elmondta: az euróövezet jelenlegi gazdasági helyzetében felelőtlenség lenne bevezetni az eurót Magyarországon. Mint mondta: az EU-tagság ugyan kötelez az euró bevezetésére, „de a csatlakozási szerződés aláírásakor az euróövezet még egészen más képet mutatott” mint most, ezért a csatlakozás a valutaunióhoz már nem lehet automatikus kötelezettség. Angela Merkel erre reagálva a sajtótájékoztatón érthetőnek nevezte, hogy Magyarország jelenleg nem foglalkozik az euróövezeti csatlakozás kérdésével. A kancellár kifejtette: az övezeten kívüli uniós tagországok „elemi érdeke” az euró sikere, és a konszolidáció után ismét napirendre kerül az övezet bővítése. Orbán Viktor „soha nem tett ellenvetést” az euró-övezeti reformokkal szemben, hanem „sok sikert kívánt” hozzájuk, „és nekünk csak ez számít” – mondta a kancellár. Orbán Viktor a közös sajtótájékoztatón ehhez hozzátette: Magyarország „nem veti el az eurót”, de csak akkor akarja bevezetni az új fizetőeszközt, amikor ismét „perspektívát kínál”, és az ország felkészült rá.
Üdvözölte a német kancellár, hogy a magyar kormány követi az Európai Bizottság (EB) iránymutatásait az utóbbi időszak vitatott kérdéseiben. Angela Merkel Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatott berlini megbeszélését követően elmondta: fontos, hogy a magyar kormány megszívlelte az európai partnerek tanácsait, és változtatott azokon a törvényeken, amelyekkel kapcsolatban kétségek merültek fel. Hasznos volt a nyílt megbeszélés, mert hozzásegített a gazdaságpolitikával, a választójoggal és a sajtópolitikával kapcsolatos folyamatok mozgatórugóinak mélyebb megértéséhez – tette hozzá a kancellár a magyar kormányfővel közösen tartott sajtótájékoztatón.
A kormányfő a német kancellárral közösen tartott sajtótájékoztatón elmondta: a következő kéthárom évben nem lehet nagymértékű gazdasági növekedésre számítani, ezért a következő időszak legnagyobb „szakmai kihívása“ az lesz, hogy miként lehet alacsony növekedés mellett emelni a dolgozó emberek számát. Hangsúlyozta: harminc éve nem volt annyira szilárd az államháztartás helyzete, mint jelenleg, a német–magyar gazdasági kapcsolatok erősségét pedig jellemzi, hogy a 2010-es kormányváltás óta csaknem 5 milliárd eurót ruháztak be német cégek Magyarországon és 18 új gyárat építettek.
A kancellári találkozó után Orbán Viktor „Megújuló Európa” címmel előadást tartott a Kereszténydemokrata Unióhoz (CDU) közel álló Konrad Adenauer Alapítvány székházában. Elmondta: Magyarországon csökken az államadósság és a költségvetési hiány, és „miközben persze a gazdasági növekedés hiánya bennünket is kínoz”, csökken a munkanélküliség, és nő a foglalkoztatottság.
Magyarország „nem szorul a németek pénzére, és mások pénztárcájából mentőcsomagra”, hanem eredményeket tud elérni külső támogatás nélkül is, „ha hagyják” – állapította meg. Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért folynak rendkívül intenzív viták Magyarországról, ha „minden ilyen fantasztikus” és „jól megy az országnak” – tette hozzá.
Ennek oka az, hogy a Magyarországról szóló viták valójában „nagyon komoly európai viták”, hiszen a kormány „a nagy kihívások megválaszolására” használja a választóktól kapott „kivételes” kétharmados többséget, a viták így e válaszok körül forognak. Az új magyar alkotmányról szóló diskurzus például nem csupán az alaptörvény szövegéről, paragrafusairól szól, hanem „az európai társadalomfejlődés irányairól”, egyebek mellett arról, hogy miként alakulhat a család szerepe a jövőben – vélekedett a kormányfő a több mint száz fős hallgatóság előtt, amelynek soraiban diplomaták és német politikusok voltak.
A kormány politikájával kapcsolatban hangsúlyozta: Magyarországon a modern nemzet építése kezdődött el. Ennek pillérei az adósságcsökkentés, a versenyképesség növelése, a demográfiai hanyatlás megállítása, és a világban szétszóródott magyarság közösséggé építése.
Orbán Viktor németországi útja előtt a magyarországi magyarellenzéki sajtó arra készítette elő botrányraéhes olvasóit, hogy a német kancellár, Angela Merkel majd jól helyreteszi Orbánt, előkerülnek a kormány és parlamenti többsége által elkövetett demokráciaellenes törvények, az alkotmány vitatott tételei, a médiatörvény, a Magyar Nemzeti Bank függetlensége veszélyeztetettsége, ésatöbbi. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) (a nemzetközi sajtószolidaritás bizonyságaként) elzengte a magyarországi baloldal várakozását Orbán sarokbaállításáról: „Berlinben azt mondják, hogy a kétségek még nem oszlottak el. Ezért aztán Angela Merkel kancellár a csütörtöki találkozón megismételheti az utóbbi két évben belső, bizalmas megbeszéléseken számos alkalommal kifejtett figyelmeztetést, hogy a kétharmados parlamenti többséggel óvatosan kell bánni, különösen az igazságügyi és a médiapolitika területén, valamint a választójogot illetően – írta a cikk két szerzője. – Berlinben aggódnak a magyarországi gazdasági helyzet miatt” – tették hozzá a FAZ szerzői, kifejtve, hogy a várakozások szerint Angela Merkel a találkozón érdeklődik majd az államháztartási konszolidáció és az IMF-fel folytatott tárgyalások iránt. A kancellár „bíráló megjegyzést is tehet” arról, hogy a német befektetőket „elbizonytalanítják” Magyarországon. Hozzátették: az IMF/EU-hitellel kapcsolatban „Orbán tárgyalási stratégiája homályos”.
A magyar miniszterelnök a Handelsblatt című német üzleti lapnak adott interjúban kifejtette: Európának igazi megújulásra van szüksége. Nem elég néhány évig takarékoskodni, és utána mindent folytatni úgy, ahogyan a válság előtt. Az Európában megszokott jóléti államnak „már nincs jövője” – mondta, hozzátéve hogy a jóléti alapúról munkaalapú berendezkedésre kell váltani. Közép- és Kelet-Európában ez „viszonylag könnyen” megoldható, mert „nálunk soha nem volt igazán német jellegű jóléti állam”, ezért az államot nem is kell ugyanolyan mértékben átszervezni – fejtette ki. Nyugat- és Dél-Európában viszont előbb-utóbb napirendre kerül a demokrácia politikai vezetésének kérdése. „A demokrácia szenvedélyes híve vagyok, de legyen szabad feltenni a kérdést, hogy vajon korszerűek-e még a demokratikus rendszerek vezetési struktúrái. A jelenlegi demokratikus rendszerek beépített problémája a vezetés gyengesége, és ezt nem szabad tabunak nyilvánítani. Egy elnöki rendszer valószínűleg alkalmasabb nehéz reformok végrehajtására, mint egy parlamentáris rendszer” – mondta Orbán Viktor. Szerinte Magyarországnak „ipari gyártóbázisnak, nem pedig szolgáltató központnak” kell lennie. A szolgáltató szektor „fontos, de nem építhetjük fel rá a jövőnket” – hangsúlyozta. Az energiaellátással kapcsolatban a geotermikus energia szerepét emelte ki, és hogy meg kell szabadítani az országot az orosz földgáztól való függőségtől. Az IMF/EU-hitellel kapcsolatban azt mondta, Magyarországnak azért van szüksége a hitelre, „mert az egész világ azt gondolja, hogy szükségünk van rá”. Ugyanakkor egy IMF-hitelkeret révén csökkenhetnek az államháztartás jelenleg túlságosan nagy finanszírozási költségei – fűzte hozzá, hangsúlyozva, hogy a hitel összege „egyáltalán nem olyan fontos nekünk”, mert csupán elővigyázatossági hitelről van szó.
A miniszterelnök németországi szereplése nem a kérdőre vont kisdiáké volt, mint azt egyesek elképzelték, hanem egy nagy multú nép országának javára elszántan küzdő vezetője adott tájékoztatást kormánya két évi működésének eredményeiről, és azok alapjain álló gazdasági saját talpra állásról. Tudomásul adta, hogy Magyarország alapvető érdekeinek fenntartásával fogadja és kezeli az uniós kapcsolatokat.
A politikai stílusát érintő kérdésekkel kapcsolatban egyebek között megjegyezte: hozzátartozik a munkájához, hogy nem fut el a konfliktusok elől. A német kancellárról pedig ezt mondta: „ha van ember a Földön, akit nem szeretnék ellenfélnek, akkor az Angela Merkel. Ezért különösen örülök, hogy a kapcsolataink barátiak”.
Orbán Viktor németországi szereplése diplomáciai mestermunka volt.
*
A 22 évvel ezelőtt elmulasztott rendszerváltás végre folyamatba tett megvalósítása ma sokkal nehezebb körülmények között indult el. A privatizáció folyamán magánkézre került állami vagyon sorsa tulajdonjogilag már nem vitatható. A 45 éven át tulajdon, élet és jog ellen elkövetett bűncselekmények megtorlása és jóvátétele már mennyiségi tömege miatt, de peresíthetetlensége miatt sem valósítható meg. A köztisztviselői kar – beleértve az igazságszolgáltatást is – nagyrészt érintetlen maradt az Antall-kormány idején, ami személyi változás mégis történt, azt a Horn- és a Medgyessy-kormány „eltisztogatta”. A szocialista-liberalista televény – jobb későn mint soha – felszámolási kísérlete ugyanennek a helyzetnek az akadályaiba ütközik; az alkotmánybírósági ellenállásba. Az igazságszolgáltatás felső szervezetében végrehajtott rendszerváltoztató intézkedések miatt európai uniós szervekhez fordulnak panasszal a baloldalt konzerválók, ahol meghallgatásra találnak.
A hazai baloldal mindent elkövet annak érdekében, hogy a nemzeti kormány belebukjon rendszerváltoztató programjába. Belpolitikai téren sikertelenek a program megakadályozása terén, külföldi erők bevonásán fáradoznak. Nem átallják támogatni az ország érdekeivel ütköző pénzügyi törekvéseket, többek között igyekeznek elérni az Alaptörvény azon tételének külföldi megtámadását, ami korlátozza az állami költekezést. Az IMF Magyarország iránt tanúsított intézkedéseiből érzékelhető, hogy nyugaton (USA, EU, IMF) nem akarnak belenyugodni, hogy a magyar állam nem akar az említett szervezetektől gazdaságilag és pénzügyileg függő helyzetbe kerülni. A rendszerváltás nagy áldozatot kíván a magyar néptől, egyidőben kell kitermelni az adósságtól megszabadulás, és a gazdaságfejlesztés költségeit. Ehhez kell türelem és megértés az országban.
„Németországot lehet szeretni, lehet bírálni, de soha nem lehet figyelmen kívül hagyni. Berlinbe épp ezért szívesen kopogtatnak be a politikusok. Nem hagyhatja ki ezt a fővárost az Európába egyre ritkábban látogató amerikai és a kínai elnök sem. Arról már nem is beszélve, hogy milyen fontos egy ilyen vizit az uniós országoknak. Az EU jövőjét ugyanis alapvetően meghatározza Németország véleménye. Berlint megkerülve nem lehet célt érni, ugyanakkor ez már nem Moszkva, ahová az engedélyért és esetenként bocsánatért kellett zarándokolni. Berlin nélkül nincs erős Európa, s aki ezt nem érti, az nem is akarja az erős Európát. Éppen ezért örvendetes, hogy Angela Merkel fogadta Orbán Viktort, aki nem is rejti véka alá kétségeit.”
Stier Gábor ezekkel a mondatokkal vezeti be beszámolóját Orbán Viktor németországi látogatásáról a Magyar Nemzet október 12-i számában. Talán nem is érezte e néhány mondat szerzője, hogy milyen szabatosan fogalmazta meg annak a történelmi fordulatnak a lényegét és okát, ami ezt a századot fogja jellemezni, szemben a múlt századdal, amelynek minden egyéb nagy méretű eseményei közül kiemelkedik Németország kétszeri letiprása, karakterének megtörése, idealizmusának pragmatizmusba döngölése. A legyőzött Németország még nem szabad, de az alakulóban lévő (még nem európai) Európának máris fontos tényezője. Németország a fegyelmezett munka és szorgalom országa. Kétszer építette újra teljes iparát (előbb az angolok, másodszorra az oroszok zsákmányolták el a még ép német gépeket), mindkét alkalommal felújult gépiparral állt talpra Németország rövid időn belül.
Utolérhetetlenül rossz politikusok, ám most a német politika tengerentúli import, onnét pedig azt várják el a németektől, amiben ők nagyok: az ipar fellendítését. Úgy tűnik, hogy a németek lemondtak a politikáról, ideológiai kalandjuk bűnbánatra és jóvátételre juhászodott, a nem német vezérlésű európai egyesítési törekvést készségesen szolgálják, akár a nemzeti szuverenitás feladásával is.
Nézzük ezt gyakorlatias szemmel: milyen többletet adna egy olyan országnak és népnek a klasszikus szuverenitások egésze vagy akármelyike, annak tetejébe, hogy szinte minden vonatkozásban vezető hatalma egy kontinensnek. Amennyire kikerülhetetlen volt a tengerentúli győztes hatalomnak európai építkezéséhez felhasználni a semmi mással nem pótolható német „anyagot”, annyira volt Németország részére is elfogadható (a mindenképpen jelenvaló) az amerikai (nemzetközi) gyámkodás, amely a német prosperitásra épít. A németek már kimásztak a versaillesi gödörből. Mi magyarok meghalunk szuverenitás nélkül, mielőtt kimászhatnánk a trianoni gödörből. Orbán Viktor elszántan törekszik, hasznosítja az uniós rendezéssel átjárhatóvá tett határok adta előnyöket, és mérhetetlen nagy ellenállással szemben igyekszik egyesíteni az elszakítottakat a törzzsel. A németek már tudják, hogy a sokországos Európában, amiben a termelés a mérték, ők lesznek a gépezet tengelye. A franciák már (tessék követni a diplomáciai eseményeket) elfogadták a második helyet, az angoloknak pedig az egész nem tetszik. Kompország lesznek.
Orbán Viktor felmérte a helyzetet, megértette, hogy ami gazdasági téren törvényszerű volt már a XIX. század-ban, és a XX.-ban – amíg el nem rontották –, az ismét fennáll: Magyarország (mint az egész Közép-Európa) gazdaságilag a német gazdasági tér tartozéka. Ezért mondta Berlinben, hogy a német–magyar gazdasági kapcsolatok erősségét jellemzi, hogy a 2010-es kormányváltás óta csaknem 5 milliárd eurót ruháztak be német cégek Magyarországon, és 18 új gyárat építettek. Szorgalmazta egyúttal Közép-Európa és Németország együttműködését, amellyel kapcsolatban úgy vélekedett: ha Magyarország nem hibázik, jövőre együtt tud növekedni a német gazdasággal.
Orbán németországi látogatásán feltárta az uniós követelésekkel vagy elvárásokkal szembeni magyar tartózkodás okait. Nem utasít el semmit, de rámutat azokra az okokra, amik miatt nem tartja időszerűnek lépni.
A Handelsblatt-interjúban Orbán Viktor azt is elmondta: az euróövezet jelenlegi gazdasági helyzetében felelőtlenség lenne bevezetni az eurót Magyarországon. Mint mondta: az EU-tagság ugyan kötelez az euró bevezetésére, „de a csatlakozási szerződés aláírásakor az euróövezet még egészen más képet mutatott” mint most, ezért a csatlakozás a valutaunióhoz már nem lehet automatikus kötelezettség. Angela Merkel erre reagálva a sajtótájékoztatón érthetőnek nevezte, hogy Magyarország jelenleg nem foglalkozik az euróövezeti csatlakozás kérdésével. A kancellár kifejtette: az övezeten kívüli uniós tagországok „elemi érdeke” az euró sikere, és a konszolidáció után ismét napirendre kerül az övezet bővítése. Orbán Viktor „soha nem tett ellenvetést” az euró-övezeti reformokkal szemben, hanem „sok sikert kívánt” hozzájuk, „és nekünk csak ez számít” – mondta a kancellár. Orbán Viktor a közös sajtótájékoztatón ehhez hozzátette: Magyarország „nem veti el az eurót”, de csak akkor akarja bevezetni az új fizetőeszközt, amikor ismét „perspektívát kínál”, és az ország felkészült rá.
Üdvözölte a német kancellár, hogy a magyar kormány követi az Európai Bizottság (EB) iránymutatásait az utóbbi időszak vitatott kérdéseiben. Angela Merkel Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatott berlini megbeszélését követően elmondta: fontos, hogy a magyar kormány megszívlelte az európai partnerek tanácsait, és változtatott azokon a törvényeken, amelyekkel kapcsolatban kétségek merültek fel. Hasznos volt a nyílt megbeszélés, mert hozzásegített a gazdaságpolitikával, a választójoggal és a sajtópolitikával kapcsolatos folyamatok mozgatórugóinak mélyebb megértéséhez – tette hozzá a kancellár a magyar kormányfővel közösen tartott sajtótájékoztatón.
A kormányfő a német kancellárral közösen tartott sajtótájékoztatón elmondta: a következő kéthárom évben nem lehet nagymértékű gazdasági növekedésre számítani, ezért a következő időszak legnagyobb „szakmai kihívása“ az lesz, hogy miként lehet alacsony növekedés mellett emelni a dolgozó emberek számát. Hangsúlyozta: harminc éve nem volt annyira szilárd az államháztartás helyzete, mint jelenleg, a német–magyar gazdasági kapcsolatok erősségét pedig jellemzi, hogy a 2010-es kormányváltás óta csaknem 5 milliárd eurót ruháztak be német cégek Magyarországon és 18 új gyárat építettek.
A kancellári találkozó után Orbán Viktor „Megújuló Európa” címmel előadást tartott a Kereszténydemokrata Unióhoz (CDU) közel álló Konrad Adenauer Alapítvány székházában. Elmondta: Magyarországon csökken az államadósság és a költségvetési hiány, és „miközben persze a gazdasági növekedés hiánya bennünket is kínoz”, csökken a munkanélküliség, és nő a foglalkoztatottság.
Magyarország „nem szorul a németek pénzére, és mások pénztárcájából mentőcsomagra”, hanem eredményeket tud elérni külső támogatás nélkül is, „ha hagyják” – állapította meg. Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért folynak rendkívül intenzív viták Magyarországról, ha „minden ilyen fantasztikus” és „jól megy az országnak” – tette hozzá.
Ennek oka az, hogy a Magyarországról szóló viták valójában „nagyon komoly európai viták”, hiszen a kormány „a nagy kihívások megválaszolására” használja a választóktól kapott „kivételes” kétharmados többséget, a viták így e válaszok körül forognak. Az új magyar alkotmányról szóló diskurzus például nem csupán az alaptörvény szövegéről, paragrafusairól szól, hanem „az európai társadalomfejlődés irányairól”, egyebek mellett arról, hogy miként alakulhat a család szerepe a jövőben – vélekedett a kormányfő a több mint száz fős hallgatóság előtt, amelynek soraiban diplomaták és német politikusok voltak.
A kormány politikájával kapcsolatban hangsúlyozta: Magyarországon a modern nemzet építése kezdődött el. Ennek pillérei az adósságcsökkentés, a versenyképesség növelése, a demográfiai hanyatlás megállítása, és a világban szétszóródott magyarság közösséggé építése.
Orbán Viktor németországi útja előtt a magyarországi magyarellenzéki sajtó arra készítette elő botrányraéhes olvasóit, hogy a német kancellár, Angela Merkel majd jól helyreteszi Orbánt, előkerülnek a kormány és parlamenti többsége által elkövetett demokráciaellenes törvények, az alkotmány vitatott tételei, a médiatörvény, a Magyar Nemzeti Bank függetlensége veszélyeztetettsége, ésatöbbi. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) (a nemzetközi sajtószolidaritás bizonyságaként) elzengte a magyarországi baloldal várakozását Orbán sarokbaállításáról: „Berlinben azt mondják, hogy a kétségek még nem oszlottak el. Ezért aztán Angela Merkel kancellár a csütörtöki találkozón megismételheti az utóbbi két évben belső, bizalmas megbeszéléseken számos alkalommal kifejtett figyelmeztetést, hogy a kétharmados parlamenti többséggel óvatosan kell bánni, különösen az igazságügyi és a médiapolitika területén, valamint a választójogot illetően – írta a cikk két szerzője. – Berlinben aggódnak a magyarországi gazdasági helyzet miatt” – tették hozzá a FAZ szerzői, kifejtve, hogy a várakozások szerint Angela Merkel a találkozón érdeklődik majd az államháztartási konszolidáció és az IMF-fel folytatott tárgyalások iránt. A kancellár „bíráló megjegyzést is tehet” arról, hogy a német befektetőket „elbizonytalanítják” Magyarországon. Hozzátették: az IMF/EU-hitellel kapcsolatban „Orbán tárgyalási stratégiája homályos”.
A magyar miniszterelnök a Handelsblatt című német üzleti lapnak adott interjúban kifejtette: Európának igazi megújulásra van szüksége. Nem elég néhány évig takarékoskodni, és utána mindent folytatni úgy, ahogyan a válság előtt. Az Európában megszokott jóléti államnak „már nincs jövője” – mondta, hozzátéve hogy a jóléti alapúról munkaalapú berendezkedésre kell váltani. Közép- és Kelet-Európában ez „viszonylag könnyen” megoldható, mert „nálunk soha nem volt igazán német jellegű jóléti állam”, ezért az államot nem is kell ugyanolyan mértékben átszervezni – fejtette ki. Nyugat- és Dél-Európában viszont előbb-utóbb napirendre kerül a demokrácia politikai vezetésének kérdése. „A demokrácia szenvedélyes híve vagyok, de legyen szabad feltenni a kérdést, hogy vajon korszerűek-e még a demokratikus rendszerek vezetési struktúrái. A jelenlegi demokratikus rendszerek beépített problémája a vezetés gyengesége, és ezt nem szabad tabunak nyilvánítani. Egy elnöki rendszer valószínűleg alkalmasabb nehéz reformok végrehajtására, mint egy parlamentáris rendszer” – mondta Orbán Viktor. Szerinte Magyarországnak „ipari gyártóbázisnak, nem pedig szolgáltató központnak” kell lennie. A szolgáltató szektor „fontos, de nem építhetjük fel rá a jövőnket” – hangsúlyozta. Az energiaellátással kapcsolatban a geotermikus energia szerepét emelte ki, és hogy meg kell szabadítani az országot az orosz földgáztól való függőségtől. Az IMF/EU-hitellel kapcsolatban azt mondta, Magyarországnak azért van szüksége a hitelre, „mert az egész világ azt gondolja, hogy szükségünk van rá”. Ugyanakkor egy IMF-hitelkeret révén csökkenhetnek az államháztartás jelenleg túlságosan nagy finanszírozási költségei – fűzte hozzá, hangsúlyozva, hogy a hitel összege „egyáltalán nem olyan fontos nekünk”, mert csupán elővigyázatossági hitelről van szó.
A miniszterelnök németországi szereplése nem a kérdőre vont kisdiáké volt, mint azt egyesek elképzelték, hanem egy nagy multú nép országának javára elszántan küzdő vezetője adott tájékoztatást kormánya két évi működésének eredményeiről, és azok alapjain álló gazdasági saját talpra állásról. Tudomásul adta, hogy Magyarország alapvető érdekeinek fenntartásával fogadja és kezeli az uniós kapcsolatokat.
A politikai stílusát érintő kérdésekkel kapcsolatban egyebek között megjegyezte: hozzátartozik a munkájához, hogy nem fut el a konfliktusok elől. A német kancellárról pedig ezt mondta: „ha van ember a Földön, akit nem szeretnék ellenfélnek, akkor az Angela Merkel. Ezért különösen örülök, hogy a kapcsolataink barátiak”.
Orbán Viktor németországi szereplése diplomáciai mestermunka volt.
*
A 22 évvel ezelőtt elmulasztott rendszerváltás végre folyamatba tett megvalósítása ma sokkal nehezebb körülmények között indult el. A privatizáció folyamán magánkézre került állami vagyon sorsa tulajdonjogilag már nem vitatható. A 45 éven át tulajdon, élet és jog ellen elkövetett bűncselekmények megtorlása és jóvátétele már mennyiségi tömege miatt, de peresíthetetlensége miatt sem valósítható meg. A köztisztviselői kar – beleértve az igazságszolgáltatást is – nagyrészt érintetlen maradt az Antall-kormány idején, ami személyi változás mégis történt, azt a Horn- és a Medgyessy-kormány „eltisztogatta”. A szocialista-liberalista televény – jobb későn mint soha – felszámolási kísérlete ugyanennek a helyzetnek az akadályaiba ütközik; az alkotmánybírósági ellenállásba. Az igazságszolgáltatás felső szervezetében végrehajtott rendszerváltoztató intézkedések miatt európai uniós szervekhez fordulnak panasszal a baloldalt konzerválók, ahol meghallgatásra találnak.
A hazai baloldal mindent elkövet annak érdekében, hogy a nemzeti kormány belebukjon rendszerváltoztató programjába. Belpolitikai téren sikertelenek a program megakadályozása terén, külföldi erők bevonásán fáradoznak. Nem átallják támogatni az ország érdekeivel ütköző pénzügyi törekvéseket, többek között igyekeznek elérni az Alaptörvény azon tételének külföldi megtámadását, ami korlátozza az állami költekezést. Az IMF Magyarország iránt tanúsított intézkedéseiből érzékelhető, hogy nyugaton (USA, EU, IMF) nem akarnak belenyugodni, hogy a magyar állam nem akar az említett szervezetektől gazdaságilag és pénzügyileg függő helyzetbe kerülni. A rendszerváltás nagy áldozatot kíván a magyar néptől, egyidőben kell kitermelni az adósságtól megszabadulás, és a gazdaságfejlesztés költségeit. Ehhez kell türelem és megértés az országban.
Csapó Endre
Megjelent a Magyar Élet 2012. október 25-i számában
0 Megjegyzések