Száz-százhuszonötmillióra becsülik azon emberek számát a világon, akik súlyos egészségügyi problémáktól szenvednek az ipari szennyezés miatt. Egyes térségekben már népegészségügyi probléma az ipar jelenléte. 

A Blacksmith Institute (New York-i székhelyű nonprofit szervezet, mely az ipari szennyezés ellen küzd) nem rég 49 olyan országot vizsgált, ahol alacsony jövedelemmel rendelkeznek a lakói, és az ország területén több toxikus iparág van. Bőrgyártás, bánya, vegyi üzemek és mérgező hulladékokat feldolgozó ipar. Ezeken a területeken a leggyakrabban előforduló szennyező anyagok az ólom, a higany, króm, radioaktív és növényvédő szerek, melyek toxikus hatása kimutatható a levegőben, a vízben és a talajban. A legtöbb országban a technológiákból származó veszélyes anyagok kezeletlenül kerülnek lerakásra vagy egyszerűen csak a természetbe engedik, vízbe, talajba, vagy lerakják valahol. Ezek leggyakrabban gyerekeket betegítenek meg.

A jelentés, mely felfedi a szennyezés által okozott betegségeket, még mindig "rendkívül óvatos becslésen" alapul, hogy hányan is betegedhettek meg valójában.

Bret Ericson, aki ismertette a Blacksmith Institute jelentését, elmondta, hogy 2.600 toxikus helyszínt vizsgáltak, de valójában ettől jóval több elszennyezett terület található ezekben a régiókban.

A tanulmány szerint, ezek a toxikus helyszínek az országokon belül általában lakott területek mellett találhatóak, így közvetlen hatással vannak az ott élő emberekre.

Stephan Robinson, aki a Green Cross Switzerland (Zöld Kereszt Svájc) nevében vett részt a programban, elmondta, hogy ezeken a területeken a veszélyes és mérgező anyagok kezelése szabályozatlan, csak az ipari globalizáció létezik, melyet nemzetközi cégek üzemeltetnek és nem a helyi, hanem a globális fogyasztói keresletet elégítik ki a fejlett világban.

Richard Fuller a Blacksmith Institute elnöke pedig kifejtette, hogy a szennyezés valószínűleg növekedni fog ezeken a területeken, mert a globális gazdaság egyre nagyobb nyomást fejt ki az iparra, hogy megfeleljen a növekvő igényeknek. A károk pedig ezeken a fejletlen és fejlődő országokban egyre nagyobb lesz, hisz a fogyasztói kereslet növekszik a világban, ezáltal a kitermelés és a termelés is.

A vizsgált országokban már nem csak súlyos környezetszennyezésről beszélünk, hanem egészségügyi katasztrófáról is. A szabályozatlan ipar jelenléte emberek millióit betegíti meg, de az érintett országok kormányai nem valószínű, hogy komolyabb lépéseket fognak tenni a jövőben, hogy a helyzet javuljon. Általában ezek a közösségek nincsenek is tisztában azzal, hogy mennyire toxikus környezetben élnek, nem ismerik a fejlett technológiákat, továbbá elmaradott az egészségügyi ellátás és korlátozott az infrastruktúra. Legtöbbször a legalapvetőbb higiéniai feltételeknek sem felelnek meg ezek a területek.

Egyes régiókban az ólom koncentrációját a felnőttek 98%-ban, a gyerekekben pedig a 99%-ban mutatták ki. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) szerint 2020-ra a vegyi anyagok globális kibocsátása 85%.-kal lesz nagyobb, mint 1995-ben. 1995-ben viszont csak a mostani termelés harmada történt csak a fejlődő és fejletlen országokban.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint a környezetszennyezés olyan gazdasági, intézményi, politikai és társadalmi jellegűek, melyet a kereskedelem globalizációja, a piac liberalizációja szabályoz. A környezetvédelmi szabályozások, fejlesztések pénzbe kerülnének és általában ezek eladósodott országok, melyeknek szükségük van bevételre így a feltételeket a nemzetközi „befektetők” diktálják az országokon belül.

Ez a probléma sokkal nagyobb attól, hogy nonprofit szervezetek kezeljék. A fejletlen országok vezetőit kell elsősorban a problémára figyelmeztetni, majd a globális ipart kell arra kényszeríteni, hogy megfelelő technológiával dolgozzon az elmaradott térségekben is.