Egy újonnan felfedezett zátonyalkotó korallfaj egyedei víz alatti barlangok tetején függeszkednek, mint egy megkövesedett denevérkolónia. 

A korallfaj a Csendes-óceán nyugati részén, a Korallháromszögnek nevezett biodiverzitási gócpontban él.

A barlangi korall - Leptoseris troglodyte – más furcsa szokásokat is mutat a fejjel lefelé növekedés mellett. Nem rendelkezik szimbiotikus algákkal – úgynevezett zooxanthellákkal -, melyektől a legtöbb zátonyépítő korallfaj túlélése függ.

A korallok sztalaktitszerű otthona megmagyarázhatja, miért nem tartanak algákat. Nélkülük a korall lassabban és kisebbre nő, ami csökkenti a versengés mértékét az amúgy is szűkös barlangi élőhelyekért – sugallja a korall felfedezője, Bert W. Hoeksema, a Naturalis Biodiverzitási Központ szakembere a ZooKeys folyóiratban megjelent tanulmányában. Az algák hiánya hozzájárulhat a barlangi korallok kisebb méretéhez, mely megkönnyíti, hogy felfüggeszkedve maradjanak a barlangok mennyezetén.

Ha feltárják, eme újonnan felfedezett faj hogyan marad életben a szimbiotikus algák nélkül, az segíthet az oceanográfusoknak megismerni a korallkifehéredés jelenségét. Amikor a víz túl meleggé válik, az algák elpusztulnak és a korall úgy néz ki, mint a régen visszamaradt csont. Ahogy a világ óceánjai melegednek, a korallokat érintő veszélyek kiküszöbölése segíthet megmenteni a zátony ökoszisztémákat, illetve a halászokat és a képződményekre támaszkodó turisztikai ipart.