Már egy nyolchetes meditációs tréningen való részvétel is mérhető eltérést okoz abban, ahogyan az érintett emberek agya feldolgozza az érzelmeket, még akkor is, ha az illetők éppen nem meditálnak - állapították meg amerikai kutatók.
A Massachusettsi Általános Kórház és a Bostoni Egyetem munkatársai által végzett funkcionális mágneses rezonanciás vizsgálatok (fMRI) eredményei szerint az sem mindegy, hogy milyen típusú meditációs gyakorlatot sajátított el valaki. Mint a Frontiers in Human Neuroscience című szakfolyóiratban közzétett tanulmányukban írták, a vizsgálatba bevont személyek agyában az érzelmek feldolgozásában fontos szerepet játszó amygdala nevű terület aktivitása eltért a szerint, hogy a vizsgált két meditációs technikából melyiket alkalmazták.
"Először igazoltuk, hogy a meditációs tréning a meditatív állapoton kívül is befolyásolja az agyban az érzelmek feldolgozását" - idézte Gaelle Desbordest, a kutatók egyikét a ScienceDaily című online tudományos folyóirat.
Több korábbi tanulmány eredménye támogatta azt a felvetést, hogy a meditációs tréning javítja a technikát gyakorlók érzelmi szabályozását. Az agy aktivitását mérő képalkotó eljárással, fMRI-vel azonban eddig csak azt mutatták meg, hogy meditálás közben csökken az amygdala aktivitása.
A mostani tanulmányt úgy tervezték meg, hogy a meditáció generalizált hatását tesztelhessék, megfigyeljék és mérjék, hogy érzelmeket kiváltó ingerre miként reagálnak azok, akik meditációs tréningen vettek részt korábban. A teszt alanyai - három csoportban 12-12 ember - az atlantai Emory Egyetemen vettek részt meditációs tréningeken, illetve egészségükkel kapcsolatos képzésen. A meditációs tréningek két irányzatot képviseltek: az egyik a gyakrabban alkalmazott, a légzés, a gondolatok és az érzelmek megfigyelésére és tudatosítására szolgáló meditáció, a másik pedig a kevésbé ismert, a mások és saját magunk iránti szeretet és részvét fejlesztésén alapuló meditáció volt.
A tréning megkezdése előtt három héttel, majd befejezését követően három héttel is mind a 36 önkéntes Bostonba utazott, ahol a legkorszerűbb berendezéssel végezték el az fMRI-vizsgálatokat. A résztvevőknek 216 képet mutattak, amelyek embereket ábrázoltak pozitív, negatív vagy semleges tartalmú helyzetben. Az agyi szkennelésen kívül kérdőívekkel felmérték az önkéntesek depressziójának és szorongásának mértékét is ugyanezekben az időpontokban.
Az első meditációs csoport tagjainál valamennyi képre való reagáláskor csökkent az amygdala aktivitása, ami alátámasztja azt a feltételezést, hogy javult érzelmi stabilitásuk és a stresszre adott válaszuk. A másik meditációs csoportban csökkent az amygdala aktivitása a semleges és a pozitív képek láttán, ám nőtt az aktivitása a negatív tartalmú, emberi szenvedést ábrázoló fotók hatására. Ebben a csoportban a depresszió felmérésekor alacsonyabb pontszámot kaptak a résztvevők, ami arra utal, hogy a részvét fejlesztése is jár előnyökkel az egyén számára. A harmadik, egészségügyi képzésen részt vett kontrollcsoport tagjainál nem találtak értékelhető különbséget a tanfolyam előtti és utáni felmérésben.
A kutatók ellenőrizték, hogy a vizsgálat alanyai nem meditáltak a tesztek közben, ezért a tapasztalt eredményt a meditációs tréning hosszan tartó hatásának tulajdonítják.
A meditációról
A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is lehetne nevezni. Számos nagy vallásban gyakorolnak rituális meditációt, míg az előbbi meditáció nem jelent szükségképpen vallásos tevékenységet.
A pszichológia olyan beszűkült tudatállapotként írja le, amelynek lényege a gondolati tárgynélküliség előidézése. Aki még nem próbálta, nem igazán érti, miért kerítenek olyan nagy feneket annak, hogy az ember nem gondol semmire. Aki viszont megpróbálta már akár csak egy percre is leállítani a gondolatait, elfelejteni az érzéseit, kikapcsolni az asszociációit, annak van fogalma róla, milyen nehéz lelkigyakorlatról is van szó. A módosult tudatállapot tudományos fogalom, orvosi műszerekkel mérhető és kimutatható. Az elalvás előtti állapothoz, a hipnózishoz, a meditációhoz és az éberséghez tartozó különböző agyi hullámok jól elkülöníthetők.
Mi hasznunk lehet abból, ha rendszeresen kiürítjük az elménket? Amikor élményeinket, érzéseinket meg szeretnénk érteni, általában valamilyen racionális, logikai vagy időbeli struktúrába próbáljuk rendezni azokat. Szakértőnk, dr. Battonyai Tünde pszichiáter felhívja rá a figyelmet, hogy ez nem volt mindig így. Az emberiség történetének hosszú szakaszában a mágikus-mitologikus gondolkodás uralkodott. Ezt a fejlődési utat járja be napjainkban is a gyermeki gondolkodás.
A különböző pszichoterápiák közös tapasztalata, hogy racionális gondolkodásunk jelenlegi fejlettségi szintjén nem képes az emberi pszichét alkotó minden tartomány leírására. A tudatunkon és szándékos cselekvéseinken túli ösztönökkel, vágyakkal, késztetésekkel, érzelmekkel telített világot kevésbé értjük. A meditációnak éppen az a célja, hogy jobban megérthessük ezeket a területeket. Érdekes kérdés: hogyha az emberi megismerés, gondolkodás eddig is fejlődött, akkor megsejthető-e a következő fejlettségi fokozat? Milyen világészlelés lehet a racionalitáson túl? Talán ebből is meg lehet sejteni valamit a meditálásban való elmélyülés során.
A meditációs technikák abban különböznek, hogy milyen gyakorlatsoron keresztül vezetnek el a meditációs állapotba. A koncentrációs és légzési gyakorlatok segítenek elcsendesíteni a racionális hangokat, az asszociációkat, és leszűkítik a fejünkben lévő tartalmakat egyetlen dologra. A jógában koncentrálhatunk egy pontra, egy képre, a légzésünkre, az ellazuló testrészeinkre. A meditációban már ezt is félre kell tolnunk, és üres edényként várnunk a mélyből felbukkanó élményeket.
Nem mindig történik valami kézzelfogható a gyakorlatok során, ez nem a gyors sikerek terepe. Néha azonban olyasmi is felbukkanhat, aminek a feldolgozásához segítségre lesz szükségünk. Szakértők szavaival élve: a zsák száját könnyű kinyitni, de az, hogy mit kezdünk a mélyből előtörő dolgokkal, már egyáltalán nem magától értetődő.
A meditációt évezredek óta, több kultúrában alkalmazzák, mivel az alkalmazói szerint számtalan előnye van, s mind a testünkre, mind az elménkre, mind az érzelmeinkre hatást gyakorol.
VIDEÓ:
"Először igazoltuk, hogy a meditációs tréning a meditatív állapoton kívül is befolyásolja az agyban az érzelmek feldolgozását" - idézte Gaelle Desbordest, a kutatók egyikét a ScienceDaily című online tudományos folyóirat.
Több korábbi tanulmány eredménye támogatta azt a felvetést, hogy a meditációs tréning javítja a technikát gyakorlók érzelmi szabályozását. Az agy aktivitását mérő képalkotó eljárással, fMRI-vel azonban eddig csak azt mutatták meg, hogy meditálás közben csökken az amygdala aktivitása.
A mostani tanulmányt úgy tervezték meg, hogy a meditáció generalizált hatását tesztelhessék, megfigyeljék és mérjék, hogy érzelmeket kiváltó ingerre miként reagálnak azok, akik meditációs tréningen vettek részt korábban. A teszt alanyai - három csoportban 12-12 ember - az atlantai Emory Egyetemen vettek részt meditációs tréningeken, illetve egészségükkel kapcsolatos képzésen. A meditációs tréningek két irányzatot képviseltek: az egyik a gyakrabban alkalmazott, a légzés, a gondolatok és az érzelmek megfigyelésére és tudatosítására szolgáló meditáció, a másik pedig a kevésbé ismert, a mások és saját magunk iránti szeretet és részvét fejlesztésén alapuló meditáció volt.
A tréning megkezdése előtt három héttel, majd befejezését követően három héttel is mind a 36 önkéntes Bostonba utazott, ahol a legkorszerűbb berendezéssel végezték el az fMRI-vizsgálatokat. A résztvevőknek 216 képet mutattak, amelyek embereket ábrázoltak pozitív, negatív vagy semleges tartalmú helyzetben. Az agyi szkennelésen kívül kérdőívekkel felmérték az önkéntesek depressziójának és szorongásának mértékét is ugyanezekben az időpontokban.
Az első meditációs csoport tagjainál valamennyi képre való reagáláskor csökkent az amygdala aktivitása, ami alátámasztja azt a feltételezést, hogy javult érzelmi stabilitásuk és a stresszre adott válaszuk. A másik meditációs csoportban csökkent az amygdala aktivitása a semleges és a pozitív képek láttán, ám nőtt az aktivitása a negatív tartalmú, emberi szenvedést ábrázoló fotók hatására. Ebben a csoportban a depresszió felmérésekor alacsonyabb pontszámot kaptak a résztvevők, ami arra utal, hogy a részvét fejlesztése is jár előnyökkel az egyén számára. A harmadik, egészségügyi képzésen részt vett kontrollcsoport tagjainál nem találtak értékelhető különbséget a tanfolyam előtti és utáni felmérésben.
A kutatók ellenőrizték, hogy a vizsgálat alanyai nem meditáltak a tesztek közben, ezért a tapasztalt eredményt a meditációs tréning hosszan tartó hatásának tulajdonítják.
A meditációról
A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is lehetne nevezni. Számos nagy vallásban gyakorolnak rituális meditációt, míg az előbbi meditáció nem jelent szükségképpen vallásos tevékenységet.
A pszichológia olyan beszűkült tudatállapotként írja le, amelynek lényege a gondolati tárgynélküliség előidézése. Aki még nem próbálta, nem igazán érti, miért kerítenek olyan nagy feneket annak, hogy az ember nem gondol semmire. Aki viszont megpróbálta már akár csak egy percre is leállítani a gondolatait, elfelejteni az érzéseit, kikapcsolni az asszociációit, annak van fogalma róla, milyen nehéz lelkigyakorlatról is van szó. A módosult tudatállapot tudományos fogalom, orvosi műszerekkel mérhető és kimutatható. Az elalvás előtti állapothoz, a hipnózishoz, a meditációhoz és az éberséghez tartozó különböző agyi hullámok jól elkülöníthetők.
Mi hasznunk lehet abból, ha rendszeresen kiürítjük az elménket? Amikor élményeinket, érzéseinket meg szeretnénk érteni, általában valamilyen racionális, logikai vagy időbeli struktúrába próbáljuk rendezni azokat. Szakértőnk, dr. Battonyai Tünde pszichiáter felhívja rá a figyelmet, hogy ez nem volt mindig így. Az emberiség történetének hosszú szakaszában a mágikus-mitologikus gondolkodás uralkodott. Ezt a fejlődési utat járja be napjainkban is a gyermeki gondolkodás.
A különböző pszichoterápiák közös tapasztalata, hogy racionális gondolkodásunk jelenlegi fejlettségi szintjén nem képes az emberi pszichét alkotó minden tartomány leírására. A tudatunkon és szándékos cselekvéseinken túli ösztönökkel, vágyakkal, késztetésekkel, érzelmekkel telített világot kevésbé értjük. A meditációnak éppen az a célja, hogy jobban megérthessük ezeket a területeket. Érdekes kérdés: hogyha az emberi megismerés, gondolkodás eddig is fejlődött, akkor megsejthető-e a következő fejlettségi fokozat? Milyen világészlelés lehet a racionalitáson túl? Talán ebből is meg lehet sejteni valamit a meditálásban való elmélyülés során.
A meditációs technikák abban különböznek, hogy milyen gyakorlatsoron keresztül vezetnek el a meditációs állapotba. A koncentrációs és légzési gyakorlatok segítenek elcsendesíteni a racionális hangokat, az asszociációkat, és leszűkítik a fejünkben lévő tartalmakat egyetlen dologra. A jógában koncentrálhatunk egy pontra, egy képre, a légzésünkre, az ellazuló testrészeinkre. A meditációban már ezt is félre kell tolnunk, és üres edényként várnunk a mélyből felbukkanó élményeket.
Nem mindig történik valami kézzelfogható a gyakorlatok során, ez nem a gyors sikerek terepe. Néha azonban olyasmi is felbukkanhat, aminek a feldolgozásához segítségre lesz szükségünk. Szakértők szavaival élve: a zsák száját könnyű kinyitni, de az, hogy mit kezdünk a mélyből előtörő dolgokkal, már egyáltalán nem magától értetődő.
A meditációt évezredek óta, több kultúrában alkalmazzák, mivel az alkalmazói szerint számtalan előnye van, s mind a testünkre, mind az elménkre, mind az érzelmeinkre hatást gyakorol.
VIDEÓ:
0 Megjegyzések